Lehetek azért depressziós,mert senki az égegyadta világon nem segít nekem semmiben és mindent magamtól kell kitapasztalnom?

Tehát, a családom hátat fordított nekem, az anyósomékkal nem ápolunk jó viszonyt, a párom szintén nem segít soha semmit. Ma reggel is úgy keltem fel,hogy összeszorult a gyomrom,ahogyan körbenéztem , hogy mennyi teendő tornyosul amire alig vagy nem fog időm jutni. A kerti munka is rám hárul, van olyan amit azt sem tudom,hogyan fogjak hozzá, jó lenne a segítség a tanács, de senkitől sem kapok semmit. Sírhatnékom van és úgy érzem nincs is értelme ilyen körülmények között léteznem. Mit csináljak? Nagyon el vagyok keseredve . Otthon állandóan a maximalizmust pumpolták belém,és ráadásul még ez is bánt belülről,hogy nem tudok úgy megcsinálni dolgokat, ahogyan nekem tetszene és ez is egy szörnyű érzés. Soha nem érem utol magam,mindig szalad valami.