Csak szerintem nagyon gáz, hogy az emberek nem adományoznak?

mert nem az én hibám, hogy erre jutott az ország.

Nesze...

Én áruházban csak a menhelynek szoktam adakozni, de jobban szeretem amikor kiirják az üzifalukra mi kell (követem őket), és akkor abból bevásárolok.

Ugyanígy a helyi anyaotthont is támogatom, ott kreatív hobbis cuccokat szerzek be (mert ruhákból dömping van). És korrepetálni is szoktam a gyerekeket.

Benne vagyok egy adományozó csoportba és ott sokan összedobjuk a cuccokat akinek segítség kell. De volt, hogy azzal tudtam segíteni, hogy egy magára maradt anyukának vigyáztam, felvátva egy másik lannyal, a gyerekére amíg ő suliba járt, hogy képzettebb legyen és jobb munkahelyet tudjon szerezni. Mert bébiszittert nem tudott fizetni, örült, hogy eltartja magukat és még jut is az asztalra valami.

Ami szezonális az pedig a karácsonyi cipősdoboz akció, azt nagyon szeretem és minden évben adományozok ilyen formában, volt amikor innen gyakoriról találtam meg az anyukát, akinek a gyerekeinek ajándékot küldtem.

Nekem nem nagy cucc az, hogy odavetek egy csomag tésztát az adománygyűjtőknek és vállon veregetem magam milyen jószívű ember vagyok! Jobban szeretek célzottan segíteni, amikor látom is az igényt és ha épp megtehetem akkor adok a magaméból. Akár az időmből is. Nekem ez hasznosabb segítség nyújtás.

Innen is látszik hogy sokan önzőek.

Magasak a fizetések Magyarországon (átlagbér 500 ezer körül), az emberek simán tudnának adományozni a szegényeknek.

A tezzkhóba egy eléggé lepukkant mentalitású és anyagi helyzetű réteg jár eleve. Gondolom, nincs több kérdésed! -Nem is lehet!

De ha mégis lenne: a ma Magyarországon élő emberek igen túlnyomó hányada valamilyen szinten nélkülözik, - nemigen van miből osztogatnia az emberek túlnyomó hányadának. Olyan élethelyzetekben élnek emberek, hogy normális életvitelt élő ember fel sem tudja fogni, hogyan lehet úgy (meg)élni, ahogyan sokan teszik azt nap mint nap!

Amikor teljesen padlón voltam, rajtam - egy alapítványon kívül - senki nem segített, - bárhová is fordultam! Ennek az alapítványnak - amióta rendeződtek az életkörülményeim, - minden évben biztosítom az adóm egy százalékát, - a többiek is azt kapják kamatostól, amit kaptam tőlük!

-Széttárt karokkal magyarázkodást és kifogásokkal körbe bástyázott körbe mutogatást, - ahogyan én is!