Normális az, ha soha nem akarok gyereket? Egyébként meg utálom a gyerekeket!

Én megértelek. Én azt hittem magamról, hogy nekem valók a gyerekek, mert 18 évesen nagyon imádtam a kistestvéremet. Aztán most harmincakárhányévesen született a sajátom, és legszívesebben felkötném magam. Már csak akkor van bármi értékelhető életem, ha alszik, amúgy egy hisztigép a miss. Szerintem borderline-os lett, mint én. Tényleg azt hittem, hogy majd szeretettel, törődéssel, odafigyeléssel meg lehet oldani mindent, hát jó naiv voltam. Úgy kelek fel minden egyes nap, hogy jaj ne, egy újabb f*ing day....

Gondolom jól felcseszte az agyát valami cuki ellőstehén anyuci. Nem csoda, ha attól a mérhetetlen butaságtól és "dögöljön meg a szomszéd tehene is" rosszindulattól egy fiatalnak néha eldurran az agya. Mert az anyucik előszeretettel próbálják rábeszélni a nemszült nőtársaikat, hogy szívjanak ők is, ne maradjanak ki a "jóból", hát milyen dolog az, hogy valaki ki akar maradni az össznépi szívásból.

Szia! Itt mindenki kevés ahoz, hogy eldöntse mi a normális és mi nem. Ha te így akarod élni az életed, akkor éld így.

Most azért jöttél ide, hogy meg tudd, normális-e hogy nem akarsz gyereket, vagy hogy sajnálkozz a gyerekeseken? :D Nem értem a célod ezzel a kérdéssel. Én meg értem ha nem szeretnél, de így sem tiszta mit akarsz elérni ezekkel a válaszokkal.