Ártottál másoknak, vagy tettél rosszat, gonosz dolgokat másokkal? Bánod ezeket a dolgokat?

10-es komoly.

Mondta hogy már nem tudnak kefélni, mert szinte fel sem áll neki, hiába mondták a dokik hogy képes lesz még szexre.

Azt mondta hogy mindig nyalnia kell, a nőnek ez elég is.Meg most már nem féltékeny.

8-as voltam.

Igen.

16-17 éves koromban, amikor a kistestvérem még járómotorral furikázott az utcán, és anyámmal hárman mentünk valahova, tesóm egyszer csak nagyon rákapcsolt a motorral és nagyon elhúzott előre. Annyira, hogy végül egy piros lámpás zebrán is majdnem átment, és épp jött is egy autó, de egy járókelő visszarántotta. Úgyhogy a járókelő nélkül lehet, hogy már nem élne. És se én, se anyám nem futottunk, hogy megpróbáljuk utolérni, hogy megállítsuk. (amúgy már nem tudtuk volna utolérni, de már előtte meg kellett volna akadályoznunk, hogy így begyorsuljon) Ez a legszörnyűbb bűnöm.

Még felsős ált. iskolás koromban jó nagy segg voltam egy barátnőmmel, kihasználtam, hogy úgy is "bálványozott" engem, hogy sokszor gúnyoltam.

Ezenkívül nagyon csúnyán ghostingoltam a húszas éveim elején egy évekig tartó levelezőtársamtól, miután sok év után először találkoztunk, és nekem nagyon úgy tűnt, hogy csalódott bennem/nem nyertem el a tetszését élőben, mégis én írtam rá egy hónappal a találkozás után, mert ő nem jelentkezett. Ezután viszont ő akarta életben tartani a kapcsolatunkat levélben is és élőben is. Még egyszer találkoztunk, az is hasonlóan lehangoló hangulatban telt, még csak rám se nézett, és direkt nem mellém ült, mikor leültünk (nem voltam büdös pedig), és semmit nem kérdezett tőlem, én meg 15-20 percnél tovább ezt nem is bírtam tovább elviselni, ezért hazamentem, utána meg még levélben tartottuk a kapcsolatot, de már csak sokára válaszolgattam, végül pedig enbloc töröltem a fiókomat, de erről nem szóltam neki előtte. Olyan gyáva voltam, hogy nem mertem tőle felnőtt ember módjára elbúcsúzni, pedig legalább 5+ év levelezés volt mögöttünk.

Volt több eset is, amit megbántam. Egyet elmesélek. Évekig jártam egy rendes magántanárhoz, akire nagyon felnéztem. Évekkel később összetalálkoztam vele az utcán, és megbeszéltük, hogy átmegyek hozzá beszélgetni egyet, de aztán lustaságból mégsem mentem (őt viszont nem értesítettem erről).

Aztán néhány hónappal később kaptam a hírt, hogy rákban meghalt...

Az alábbiakat tanultam ebből az esetből:

1. Ha valakit tisztelünk és szeretünk, akkor ki kell használni minden lehetőséget, hogy ápoljuk vele a kapcsolatot, mert sose tudhatjuk, mikor jön el erre az utolsó lehetőségünk

2. Még a legkisebb dolgokban is meg kell tartanunk az adott szavunkat

3. Sose tudhatjuk, hogy kinek mikor jön el az ideje (saját magunkat is beleértve)