Mi a jó a gyerekvállalásban ha nem csokos az ember?

Hogyhogy mi?

Az a hatalmas, semmihez nem fogható szeretet, amit adnak és amit érzel, mikor rájuk nézel.

Nekem kettő van, kva nehéz, de nincs az az Isten, hogy visszacsinálnám. Szeretek velük lenni, szeretek velük beszélhetni (vagyis a naggyal, a kicsi még nem tart ott), jó érzés őket dolgokra tanítani, jó érzés látni a boldogságukaz, fejlődésüket.

Most erre igazából nem lehet mást mondani. Csok, ne röhögtess már, 1-2 gyerekre aprópénzt kapsz, ami nem is fedez kb. semmit.

A gyerekvállalás alapvetődn is az egyik legerősebb ösztön, akiben ez hiányzik, annak úgyis hiába magyarázza az ember.

Vannak, akik egyszerűen csak szeretnének egy gyermeket. Minden nehézsége ellenére.

Én nem vagyok ez a fajta, de nem marasztalom el azt, aki ilyen. Mindenki a saját életét éli, úgy ahogy jónak látja.

Viszont pont a minap futottam bele egy cikkbe, mi szerint "A nők legnyagyobb dicsősége az anyaság". Ott egy picit rosszul lettem. Mintha nőként csak azzal tehetnél le valamit az asztalra, ha szülsz...

Engem se vonzott soha a gyerekvállalás, már gyerekként is tudtam hogy nem akarok ilyen klasszikus családot, max. élettárs. Én elég szabadelvű vagyok, nem akarok nyűglődni másokkal, akármilyen "gyönyörű"!

Szerintem ettől még nem 💩 ember valaki!

Ösztön igen.

Értelmet racionálisan nyilván nem lehet benne találni, de az emberi kapcsolatok (igen, a szülő-gyerek kapcsolat is), nem azért jönnek létre mert racionálisan szükségesek, hanem mert emocionális igény van rá legalább az egyik oldalról.

Azt meg ugye nem lehet lefordítani racionális érvrendszerre, hogy melyik emocionális érv, mennyit ér.

Innentől felesleges ezen agonizálni.

De a propaganda ismét elérte a célját...

Egyébként kinek mi, nem mindenkinek végltelen rossz a viszonya a szüleivel...

Szerintem ez emberfüggő van aki a sok negatívumot látja benne , neki inkább ne is legyen.

De van akinek megéri a sok nehézség mert fontosabbak a jó dolgok amik a szülőséggel járnak. Nekem is van egy lányom és leírhatatlan boldogság, öröm amit kapok tőle minden nap. Itt nem csak a cukiságon van a hangsúly hanem, hogy van egy gyermeked aki a fél tested és lelked. Igyekszel kihozni belőle a legtöbbet ,segíted a kis életében mindenben. Jó érzés látni ahogy cseperedik megtalálja önmagát ameddig önálló életet nem kezd élni. Az egész egy csodálatos dolog. A férjemmel így tudtunk kiteljesedni mind a ketten egy meghitt családra vágytunk.

Azzal sincs gond ,ha valaki a rosszat látja benne szerencsére el lehet dönteni ki vállal gyermeket és ki nem.

Nem válasz a kérdésedre, csak elgondolkodni: megfordítva a kérdésed, mi a jó abban, ha gyerek nélkül éled le az életed? Én nem látok semmi vonzót abban, hogy gyermek nélkül öregedjek meg... Hiába a sok kiadás, meg a "magánélet" hiánya... Olyan üres lenne így leélni az életet.

A gyermek áldás, és én eddig úgy tapasztaltam, hogy a Jóisten meg is áldotta a családunk, kaptunk olyan áldott, jó, békés körülményeket, hogy megvan mindenünk, ami szükséges, és nem lehet panaszunk. Pedig 11-en vagyunk ebben a családban🤗

Természetesen tiszteletben tartom a te véleményed, csak szerettem volna ezt megosztani veled.