Sok ember miért vállal gyereket ha nem tudja normálisan eltartani, felnevelni?

Há mír? Há segílyé!

Meg adókedvezményért. Meg CSOKé'. Meg ilyenek.

Vagy csak túl suttyók gumit használni...

Egy sràc aki felnöve is anyja mellett él annyira semmilyük nincs, megmagyarazza erre hogy a penz es a jolét nem minden, meg szegenysegben is fel lehet nöni.

A szegenysegben felnött emberek akik csak parizsis kenyeret làttak életükben, nincs is igényük masra teljesen elfogadhato eletmodnak tartjàk a gyerekeik részére is.

Akiknek kocsija van szerintpk el vannak kenyelmesedve meg stb.

Komolyan még azt nézik le aki jol akar elni es a gyerekeit nike cipöben jaratni meg ilyenek

Lepontozhattok, tesvírek, de ettől még rohadtul igaz, hogy sok ember nem (csak) az utódnemzés ősi ösztöne miatt vállal gyereket. Jó példa a tesóm. 2 gyerek. Mert így vették fel a hitelt a lakásra - muszáj volt összehozni 2-őt x éven belül.

Engem is főleg a pénzért kreáltak.

Aki meg felnőve is anyu nyakán él, nem biztos hogy a szeretet miatt. Csak nincs többre-jobbra esélye, vagy annyira életképtelen. Ez a gyakoribb példa, nem az, hogy azért nem hagyja szülőt magára mert olyan jó a kapcsolatuk.

Fáj a keserű igazság?

Bocsi hogy igy külön irom, csak még annyit ez a sràc olyat is mondott elég a gyereknek ha van mit enni, meg ha van gyogyszerre valo.

Olyan ez mint a vadon felnött gyerekek esete. Pl akiket farkas vagy kutya nevelt fel, az eletben meh nem tanul beszelni mert föleg nem is akar mert értelmét se latja. Az emberi magatartasra sem képesek ha sokaig vannak vadon azaz sokà talàljàk meg öket.

Az ember szemelyisegfejlödeset nagyban meghatarozza a környezet amiben felnö

Hogyan lehet annak megmagyarazni pl aki szerint a gyereknek nem kell vidampark meg nyelvtanulas(szinte semmi) az élethez mert anelkül is lehet boldogulni es szeretni?mert szerinte nem a penz a lenyeg meg a jomod?

En feladtam. Szépen hàtat forditottunk egymàsnak ezzel a sràccal.

Ha körülnézel a világban, akkor látod, hogy mindig a tudatlan, szegény réteg szaporodik és az esetek többségében ott van 6-8 gyerek egy családban.

Nem kell Afrikáig menni, volt szerencsém eltévedni és kikötni egy borsodi zsákfaluban. Az alapvető higénia nincs meg (pottyantós a kert végében, víz nincs bekötve-persze kábeltévé van). A gyerekek meg hatosával rajzanak ki a házakból.

Valószínűleg nem ügyvédek vagy orvosok lesznek, viszont van segély, vannak alapítványok akik visznek nekik ruhát és kaját, így miért is kéne egy fűszálat is keresztbe tenni, hogy jobb legyen? Hozzá vannak szokva ehhez a primitív létformához, ebbe születnek és ebben nőnek fel mint a nomádok, nincs igényük másra.

Én szegényen nőttem fel, és nem tudnék sokkal többet adni a gyerekemnek sem, ha lenne. Viszont boldog gyermekkorom volt, csak anyagilag voltak gondok. Szeretnék egyébként gyereket, de nem tudom eldönteni, hogy melyik a rosszabb, ha világra hozok egy gyereket, akinek nehéz lesz a helyzete, de igazából ez csak viszonyítási kérdése, mert az itthoni szegénységnek nem sok köze van a valódi nyomorhoz a világ más részein.

Vagy az a rosszabb, ha nem adok esélyt egy gyereknek, hogy ő többre vigye és többször legyen boldog mint szomorú, még ha szegényesen is élünk?

Amúgy szerintem a gazdagok sem azért szülnek, mert megfobtolták az anyagi lehetőségeket és szerintük belefér. Akkor is szültek volna ugyanazok, ha nincs pénzük.

A kérdésed összetett. "Nem tudja normálisan eltartani, felnevelni?"

Vannak emberek, akik nem tudják mondjuk a mai fogalmak szerint normálisan eltartani, viszont felnevelni igen is nagyon jól tudják, mert bár néha anyagiakban kicsit szűkölködve, de szeretetben, gondoskodásban, odafigyelésben, nevelésben a legjobbat biztosítják a gyermekük számára.

Létezik egy másik réteg, akik bővelkednek anyagiakban, mindent meg tudnak adni a gyermeknek, meg is adják, csak azt nem, ami a legfontosabb a gyermek számára. Szeretet, odafigyelés, nevelés.

Melyik a jobb?