Sok ismerősömnek elképzelhetetlen jövőbeli tervei vannak, amire semmilyen reális esély nincs. Ha leszóljuk, vagy kételkedünk benne, miért sértődnek meg? Miért nem látnak reálisan?
Az egyik 32 éves, és már 3 éve tervezi, hogy egyetemre megy és állatorvos lesz. Középsuliban rossz tanuló volt, lusta, és csak egyszerű állásai voltak.
A másik autókölcsönzőt akar nyitni, szintén évek óta tervezi, és összespórolt eddig kb. 10 milliót.
A harmadik szintén vállalkozni akar, éttermet nyitni, de még főzni sem tud.
A negyedik Audit akar venni, már vagy 10 éve mindig mondogatja, nézett egyet valahol messze hirdetik, és szerintünk ez jó, megéri. Mikor még pénze sincs rá, hogy fenntartsa.
Fogalmuk sincs semmiről, nem tudják, hogy megy ez, és nem látják, reálisan semmi esély rá, hogy ez valaha összejön. Ha leszóljuk vagy kételkedünk benne, akkor egyből megsértődnek, idegesek lesznek.
Velük van a baj, vagy velünk?
Van akit ez éltet, mert a realisztikus célok nem olyanok, azokat nincs értelme kergetni. Ha nem a szóbanforgó irrealisztikus célok lennének a célok, már megölték volna magukat, vagy legalább is kemény depresszióba estek volna és szuicid hajlamúak lennének.
Van egy hasonló 25 éves ismerősöm. Két célja volt: Skandináviában élni és videojáték streamer lenni. Egyikre sem volt reális esélye. Lusta, nem okos és nem kitartó a külföldi élethez, így a kutyának sem kellett mint alkalmazott. Kiment és 3 hónap után kifogyott minden félretett pénze. Majd felvett hitelt még 3 hónapra, majd haza kellett ballagnia a mamahotelbe. De mai napig elhiszi, hogy Ő majd megint kiköltözik és sikeres lesz, de semmit sem tesz ezért és amúgy se tudna nagyon, nem áldotta meg a sors olyan képességekkel.
Ugyancsak nem jött össze a videojáték streamer karrierje, 15 éves kora óta akar az lenni és 12 éves kora óta akar videojáték Youtuber lenni. Ez idő alatt a kutya sem volt rá kíváncsi, hogy mit művel. Pedig mai napig mondogatja, hogy Ő az lesz és minden nap órákat rak bele a streamelésbe és videokészítésbe, teljesen felesleges.
Amúgy a srác extrém depressziós és szuicid mert legbelül tudja, hogy soha az életben nem éri el ezeket a célokat, de az utolsó szikrát ez adja meg neki. Hiába próbáljuk lebeszélni ezekről, ha lebeszélnénk akkor az életről beszélnénk le.
Az ő életükről van szó, másnak ahhoz semmi köze. Külsősként meg főleg nagyon könnyű a másikat, annak elképzeléseit, álmait bírálni. Főleg, hogy "csak" ismerősökről van szó, őket pedig általában felszínesebben ismerik az emberek, mint a barátaikat. És ezzel nem azt mondom, hogy ugyanez a történet, csak barátokkal, helyes lenne.
"Az egyik 32 éves, és már 3 éve tervezi, hogy egyetemre megy és állatorvos lesz. Középsuliban rossz tanuló volt, lusta, és csak egyszerű állásai voltak."
Az iskolai jegyek nem minden esetben tükrözik az illető képességeit, ahogy az állásai sem.
"A másik autókölcsönzőt akar nyitni, szintén évek óta tervezi, és összespórolt eddig kb. 10 milliót."
Nem könnyű egy ekkora és ilyesfajta céget megnyitni; egy rakat biztosítás, szerződés kell mellé, lepapírozott autókkal, amiket nem mindig könnyű megszerezni, a bankokkal sem túl könnyű ilyeneket lemeccselni.
"A harmadik szintén vállalkozni akar, éttermet nyitni, de még főzni sem tud."
Attól még lehet sikeres éttermet nyitni, ha nem tud főzni, mert ért az üzlethez, a háttérbeli munkákhoz, tudja, hogyan kell egy éttermet fenntartani.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!