Vannak itt olyanok(őszintén remélem többen) ,akik (nagyon) sikertelenek voltak az életükben -kifejtésben pár ötlet-aztán valahogy csak beindult a nála a szerencse gépezete? Mi volt a fordulópont?

Nekem az segített nagyon sokat, hogy az élményeim tapasztalataim nyomán kialakult egy elég határozott, pragmatikus világképem, amiről később, részben Ryan Holiday: Az akadály maga az út című könyvének köszönhetően kiderült, hogy jelentős részben átfedésben van az ókori sztoikus filozófiával.

Ennek alap gondolata, hogy két féle dolog van a világon: az egyik, amire hatással vagy, tudod alakítani őket, a másik, amik tőled függetlenek, egyáltalán nincs rájuk hatásod. Amire nincs hatásod (pl. időjárás, mások döntései, cselekedetei, véleménye), azokon felesleges bosszankodni, szenvedni miatta, mert attól sem fognak megváltozni. Ezekkel kapcsolatban egyedül arra van hatásod, hogy te hogyan reagálsz rájuk, így azt érdemes mindig nézni, hogy neked milyen döntési, cselekvési lehetőséged van. Pl. Az időjárást nem tudod megváltoztatni, de öltözködéssel tudsz védekezni ellene. Minden helyzetben van valamilyen döntési lehetőséged és általában csak rajtad múlik, hogy olyan döntést hozol, ami segít a helyzeteden, vagy nem.

Sajnos az ember általában szereti hárítani a felelősséget, másokat okolni a helyetéért. Ez viszont nem segít megoldást találni. Ezt nyakig benne élve az adott helyzetben érzelmileg is érintettként nem mindig könnyű felismerni, vagy elfogadni, de a legtöbb esetben a helyzetünk a korábbi döntéseink, hibáink következménye és újabb döntési helyzeteket eredményeznek. Ha elkezdjük a helyzetünket, problémáinkat kellő alapossággal megvizsgálni és szembe merünk nézni a saját hibáinkkal, akkor lehetőségünk van változtatni a helyzetünkön. Semmi sem magától alakul az életedben. Minden téged érintő történésben van valamennyi részed. Vagy azért, mert te csináltál úgy valamit, vagy azért, mert egy veled történt dologra úgy reagáltál, ahogyan - vagy nem reagáltál, pedig tehetted volna.

Sokan szeretik a szerencsét/sorsot emlegetni, de ezeknek sokkal kisebb a szerepe az életben, mint azt a legtöbben gondolják. Nem véletlenül van rengeteg olyan mondás, hogy “A szerencse ahhoz pártol, aki esznél van.” vagy, hogy “Segíts magadon és Isten is megsegít.”

Ha nem bosszankodsz olyasmin úgysem tudsz változtatni és megfontoltan, jó döntésekre törekszel mindenben, amiben van döntésed, akkor sokkal kisebb szerep jut a külső tényezőknek.

Könnyű kívülállóként, pláne ismeretlenül okoskodni mások életéről. Nem mondom, hogy te vagy a hibás mindenért. De a te életeden csak te tudsz változtatni, rajtad kívül senki más. Nézd meg, hogy mi nem stimmel az életedben, milyen változást szeretnél elérni és kezdd el keresni, hogyan tudnád azt elérni.

Lelki problémákban pl. pszichológus segíthet. Anyagi téren érdemes művelődni, gazdasági, befektetési tudást szerezni, átnézni a pénzügyeket, racionalizálni a kiadásokat, spórolni a kevésbé fontos dolgokon, eladni, amikre mád nincs szükséged és megalapozni, hogy több bevételt tudj szerezni. Mérd fel a karrier lehetőségeidet, mivel hogyan tudnál előrébb lépni a ranglétrán, vagy más cégnél, vagy akár más területen jobban keresni. Meg vannak-e hozzá az adottságaid, csak váltani kell, vagy mikben és milyen irányba, hogyan tudod képezni magad, hogy nőjön az értéked a munkaerő piacon. Milyen lehetőségeid vannak akár a főállás mellett másodállásban, vállalkozásban bevételt termelni.

A párkapcsolatoknál is te vagy a közös nevező. Lehet, hogy sosem a megfelelő emberrel jössz össze, de te jössz össze a nem megfelelő emberrel. Érdemes átgondolni (pszichológus ebben is sokat tud segíteni), hogy milyen szempontok alapján válogatsz, tényleg azok a szempontok igazán fontosak, mik voltak, amiken a korábbi kapcsolatok kisiklottak, hogy lehetne megelőzni, miben lehet ezek fényében újra kalibrálni a keresési módszereket.

Párkapcsolati témában ezt a videót nagyon érdemes megnézni:

[link]

Az egyről a kettőre jutásban nagyon fontos szerepe van a tervezésnek, célok kitűzésének, fontossági sorrendek meghatározásának. Enélkül nagyon nehéz eredményeket elérni. Ha kijelölted a célt, akkor tudsz útvonalat tervezni hozzá, megkeresni milyen megoldások segítenek hozzá, hogy elérd, vagy közelebb kerülj hozzá. Az sem biztos, hogy egyenes lesz az utad.

Én hajózáshoz szeretem hasonlítani az életet. Elindulsz egy hajóval egyik kikötőből a másikba. Közben persze befolyásol a széljárás, hullámzás, időjárás, amikre nincs hatásod. A hullámzást pl. befolyásolják más hajók is. De ha megtanulsz hajózni, kitapasztalod milyen széliránynál milyen vitorla állással hogyan kell kormányozni, akkor kevésbé fognak eltéríteni a célodtól. Lehet, hogy kicsit hosszabb úton, cikk-cakkban fogsz haladni, talán nem is pont a célállomásra jutsz el, de azért sikerülhet célba érned, vagy nagyon közel hozzá. Mindenképp sokkal több esélyed van rá, ha megszerzed a szükséges tudást és megteszel mindent, amit csak lehet, mint akkor, hogyha elégeted a vitorlákat, bedobod a vízbe az evező lapátokat és egy csónakban fekve nyüszítesz, hogy “jajj a hullámok arra visznek, amerre akarnak és nem tudok vele mit kezdeni” - vagyis csak panaszkodsz a sorsra, szerencsére, élethelyzetek alakulására…

Ne a problémákat lásd meg mindenben, hanem a megoldást keresd a problémákra és hogy te mit tudsz tenni érte, hogy meg tudd oldani őket!

Előttem szóló nagyon jókat írt.

"arra van hatásod, hogy te hogyan reagálsz rájuk"

Pont mostanában egy túrázás során láttam egy idézetet, valami olyasmi volt, hogy leggyorsabb módja annak, hogy megváltoztasd a világot, hogy te magad változol meg. Ami valahol teljesen igaz, mert nem mindegy, hogy állsz hozzá a tényezőkhöz.

Én amúgy valahogy úgy értelmezem az életet, mint egy utat, úthálózatot.

Elindulsz az úton és eljutsz valahova. Lesznek kereszteződések, lesznek dötési helyzetek, elágazások, lesz, hogy egy elágazás teljesen más irányba visz minket, útközben össze futunk másokkal akik vagy velünk jönnek végig vagy az első elágazásnál elkanyarodnak.

Néha olyan is van, hogy megáll az ember, megihen és úgy halad tovább. Vagy lesznek utak amik újra vissza visznek az eredeti utunkra.

És itt is lesznek akik szerencsés döntésekkel mindig a jó utat választják, mások meg lehet, hogy a rosszat.

Viszont a tudátos, tudatos döntéseid nagyban segítenek előre. Például ha megtanulsz olvasni, akkor elolvashatod az útjelző táblák irányadását. Ha te eldöntöd, hogy X településre akarsz eljutni, és célirányosan oda mész, akkor hamarabb oda jutsz mint az aki csak halad amerre halad éppen. De ha nem tudsz olvasni, akkor nem tudod merre is menj, hiába akarnál oda jutni.

És mindig lesznek, akik csak ülnek az út szélén, és siránkoznak, hogy sehova nem jutnak.

#13 Nagyon jól látod és lehet tovább árnyalni az úthálózat képet is olyanokkal, hogy ha elérsz egy idegen országba, akkor siránkozhatsz, hogy nem tudod már elolvasni a táblákat, vagy kereshetsz valakit, aki lefordítja neked, megtanulhatod azt a nyelvet, hogy boldogulj a feliratokkal.

Ma már ott az internet, fordító és társaik, mégis tízezrével ragadnak bent diplomák nyelvvizsga hiány miatt. Közben évszázadokkal ezelőtt is voltak magyarok, akik sok esetben önerőből, nyelvtanár nélkül is megtanultak olyan szinten idegen nyelveket, hogy Shakespeare és egyéb irodalmi fordításokat készítettek, vagy épp eljutottak Ázsiáig. Pedig évszázadokkal korábban minden téren jóval nehezebb volt boldogulni, mint a mai információs korban.

Ez nem csak a feliratokra és nyelvekre igaz. Ha egy hegyhez érsz, panaszkodhatsz, hogy meredek, nem tudsz sziklát mászni. Vagy kereshetsz olyat, aki már ismeri a megoldást és megtanulhatod tőle, hogyan lehet leküzdeni azt az akadályt. Elvégre nem kell mindent magadnak feltalálni, ha már évezredekkel korábban is sokan művelték és egy csomóan emberöltőket fektettek bele, hogy tökélyre fejlesszék. Nem biztos, hogy minden fontos dolgot meg tudsz tanulni egyetlen embertől, vagy egyetlen könyvből. Nem biztos, hogy önmagában csak a megtanultak és az összeszedett tudás elegendő. Lehet, hogy a másoktól szerzett tudások keverékeként neked valami új dolgot kell kikísérletezned a saját problémádra. De ha megismered mások megoldásait és azokat gondolod tovább, jó eséllyel közelebb kerülsz a saját, magasabb szintű megoldásodhoz, mintha mások elképzeléseit, sikereit és kudarcait nem ismerve nulláról próbálod meg felépíteni a saját megoldásodat.

Az úthálózat is nagyon jó hasonlat a döntéseinkre és az általuk egyre szaporodó lehetőségekre, viszont a hajózás azért jobb hasonlat szerintem, mert abban benne vannak a külső tényezők is. Az útelágazások azt sugallják, minden csak a te döntéseden múlik, ami azért nem teljesen igaz. A hajózásban szükségszerűen benne vannak a külső erők, amik sokkal erősebbek a hajónál - mégis van lehetőség őket saját céljainknak alárendelni. Nem könnyű, sokszor nagyon küzdelmes, de több évszázadnyi hajózási tapasztalat igazolja, hogy lehetséges.

Sokszor az emberek nem merik/akarják megoldani a problémáikat, inkább elkerüli, megúszni próbálják a szembesülést. Csakhogy aki nem tudja megtanulni a problémáinak megoldását, azt azok a problémák örökké üldözni fogják. Mivel nem tanulja meg leküzdeni őket, újra és újra bele fog futni más-más helyzetekben. Aki viszont szembe néz a problémájával és megtanulja megoldani, annak az a probléma többé nem fog akadályt jelenteni, mert már tudja, hogyan kell megoldani. Sőt miközben annak a típusú problémának a megoldását elsajátította, egy csomó más féle probléma megoldását is megismerheti. Hiszen egy csomó probléma működik hasonlóan. Ha azt a típusú megoldást, amit már elsajátított más problémákon is alkalmazza, jó eséllyel közelebb kerül azok megoldásához is. Nem biztos, hogy pont ugyanúgy és rögtön menni fog, de jobb esélyekkel indul, mert legalább már egy fajta megoldási ötlete van. Ha az nem is jön be, már jobb eséllyel tud más irányba elindulni. Nem véletlenül adta Ryan Holiday azt a címet a könyvének, hogy Az akadály maga az út. Sőt, az akadály sok esetben újabb lehetőség is. Aki viszont csak az akadályt látja benne és elkerülni próbálja, az kihagyja a benne rejlő lehetőségeket is.

Mondjuk én annyit hozzátennék, hogy nem létezik olyan ember, aki képes minden akadályt megugrani.

Sőt vannak akik elég sokat nem, vannak akik meg elég keveset nem tudnak csak.

Ember és ember között mindig is volt és lesz különbség és nem csak fizikálisan.

Ez mind szép és jól hangzik és motiváló is azért, de nem lehet igaz mindenkire.

És az életben nem pl. osztályzatok vannak, mint a suliba, hogy aki kínkeservesen tanul, de nem akar menni neki az mondjuk szerez 2 est vagy 3 ast és ugyanúgy átmegy, mind a hibátlan 5 ös.

Sajnos az életben vagy megy valami vagy nem.

Ugyanúgy vannak szakmák pl. orvos (de akármi más) hiába tanul mindenki rá, mint az állat, kevés ember lesz alkalmas rá. És ezen a világ összes önfejlesztése és pszichológiája sem fog segíteni.

De lehet ez akár sport is, vagy mérnök vagy bármi.

Arra meg nem mindenkinek van ideje, hogy megtalálja a maga útját, a maga tehetségét stb. Túl sok a terület, túl sok a lehetőség, és ha valaki a rossz végén kezdi, sose jut el oda ami neki való.

Beiratkozhat 3-5 szakra is, lehet egyik se neki való. Az életben meg dolgozni is kell, kell a pénz önfenntartásra, nincs végtelen idő és energia mindenre.

Persze tudom, ez is lehet csak kifogás, ahogy akármi. De ha csak ennyin múlna, akkor a világon fele ennyi szerencsétlen lenne csak szerintem.

Ha valakit olyan dolgok érdeklik igazán amihez akármennyi energiát beleölve se lesz meg a tehetsége, fizikuma, pszichéje akármije, akkor... Ezt sem mindenki képes feldolgozni. Pláne nem a mai internet korában.

De lehetsz te akár brutálisan jó sportoló. Ha nincs meg a tőkéd hozzá, akkor ebben az országból nagy esélyes sose jutsz el oda ahova eljuthatnál, mert nincs támogatás. Kiv. 1-2 sport.

És aki tudja, hogy működik a profi sport az tudja, hogy a tehetségén kívül majdnem minden más rajta kivülálló dolog. Mondhatni politika...

"Sajnos az életben vagy megy valami vagy nem."

Ez a legnagyobb tévedés! Nézd meg, mennyi féle színvonalon lehet művelni valamit. Vannak, akiknek nagyon jól megy, vannak, akiknek kevésbé jól, olyanok is, akiknek közepesen és olyanok is, akiknek egyáltalán. Viszont akinek nagyon jól megy, az nem tud mindenkivel foglalkozni, úgyhogy az ő idejét kell legjobban megfizetni. Akinek van rá pénze, az a legjobb szakértelmet kapja a több pénzéért. Aki kevésbé ért hozzá és ezért kevésbé becsülik meg a tudását, az kevesebbért tudja eladni a tudását, de még mindig lehet, második, tizedik, századik legjobb a szakmája több ezer művelője között.

Akiknek a legjobban megy, azok kapják a vezető állásokat, de alattuk is kell egy csomó féle munkát végezni és ha a legjobb felügyeli a munkájukat, akkor a majdnem legjobbak is jobb eredményt fognak elérni, mintha nem a legjobb felügyelete alatt dolgoznának beosztottként. A kevésbé jó cégekhez, kórházakba is kellenek mérnökök, orvosok, marketingesek, stb. Lehet, hogy a tízezredik legjobb orvos sokkal kevesebbet tud és kevésbé eredményes, mint a legjobb. De ha ő se lenne ott, még mindig kevesebb emberen tudnának segíteni.

Akinek nagyon nem megy, az ki fog hullani az orvosiról, viszont lehet, hogy az orvosi tudása még elég lesz hozzá, hogy jobban tudjon orvosi eszközöket vagy gyógyszereket értékesíteni, mint aki még annyira sem ért az orvosláshoz, mint ő. Vagy akár orvosi szakkönyveket szerkeszteni, amiket mások írnak/lektorálnak, de az ő szaktudása pont elég ahhoz, hogy átlássa, milyen témákkal érdemes foglalkozni, stb.

De már az is téves gondolat, hogy azt mondod "valakinek vagy megy, vagy nem". Egyik ember sem általánosan ilyen vagy olyan. Nem ért vagy nem ért valamihez, nem sikerül/nem sikerül neki valami. Ezek pillanatnyi állapotok az ember életében, amik változhatnak, ha teszel érte. Lehet, hogy még nem beszélsz nyelvet, még nem jutsz be egy iskolába. De ha ezt elfogadod és általános tulajdonságnak tekinted "én nem vagyok elég jó", akkor sosem fogod többre vinni.

Ha viszont megvizsgálod, hogy mi nem megy, megkeresed az okát, hogy miért nem megy, megkeresed a megoldást, hogyan tudna jobban menni, milyen módszerrel, hogyan tudnád eredményesebben megtanulni, akkor jó eséllyel meg tudná bárki tanulni. Csak a legtöbb ember nem foglalkozik vele eleget, hogy megoldja a problémákat (a legtöbb iskola meg pont tanulni nem tanítja meg az embereket, csak számon kérik a tudást).

Mindenki más adottságokkal és más helyzetből indul, más tempóval tud haladni. De mindenki képes haladni, ha igazán akar és ha a megoldásokat keresi a kifogások helyett.

"vannak szakmák pl. orvos (de akármi más) hiába tanul mindenki rá, mint az állat, kevés ember lesz alkalmas rá. És ezen a világ összes önfejlesztése és pszichológiája sem fog segíteni."

Nem, ezen nem (csak) önfejlesztés és pszichológia segít, hanem az, hogy az orvosi pályához szükséges tudást megfelelő tanulással megalapozod. Ajánlom figyelmedbe Malcolm Gladwell: Kivételesek című könyvét. Rengeteg rendkívüli tehetség fejlődését, karrierjét megvizsgálta és arra jutott, hogy kb. 10 ezer óra aktív tanulással bárki képes egy nagyon jó szinten megtanulni bármit. Zenét, sportot, művészetet, tudományokat, akármit. Nem lesz ennyitől mindenkiből Mozart, de aki ezt az időt aktív tanulással, gyakorlással, megfelelő képzéssel eltölti az adott területtel, az törvényszerűen elég jó lesz azon a területen.

A legtöbb embernek azért nem sikerül, mert ha "nem megy", akkor inkább próbálkozni sem akar vele. Ha csinálja, akkor sem hatékonyan, nem aktívan, nem eredményesen, csak kín szenvedve, rosszul csinálja, vagy méginkább abbahagyja, így sosem lesz meg a 10 ezer óra aktívan eltöltött ideje az adott dologgal és persze a szakértelme sem. De nem azért, mert nem lenne rá képes, hanem mert be sem fekteti a szükséges mennyiségű tanulást.

Illetve nagyon sok B, C, D lehetőség is van, így nagyon sokan azért adják fel hamarabb, mert az orvosi túl nehéz, túl sok idő, túl drága, stb. B-C megoldásként könnyebben lehet valaki ápoló, gyógytornász, csontkovács, masszőr, amik "hasonlóan orvos szerű" pályák és mégis sokkal könnyebben elérhetők, mint az orvosi diploma, ezért beérik ezekkel. Nem azért, mert az orvosit nem érhetnék el, hanem mert úgy döntenek, hogy beérik kevesebbel is.

"Arra meg nem mindenkinek van ideje, hogy megtalálja a maga útját"

Lehet, hogy így van. Viszont aki talál rá időt és rá is szánja, annak lényegesen nagyobb eséllyel fog is sikerülni. Elképesztő sok embernek sikerül munka mellett másodállásban dolgozni, leérettségizni, lediplomázni, új szakmát tanulni, saját vállalkozást felépíteni.

Aki viszont a szabadidejében valóságshowt néz a tévében, vagy Netflixet, netán GYK-n kommentelget, az csak takarózik vele, hogy "nincs ideje" rá, miközben egyszerűen csak nem arra fordítja az idejét, amit fontosnak nevez, hanem olyasmire, amit nem nevez fontosnak, mégis sokkal több időt fordít rá, mint arra, amit fontosabbnak tart.

Irtó tanulságos tud ám lenni, ha valakinek van egy alapos statisztikája róla, hogy napi-heti-havi-éves bontásban mennyi időt (és pénzt is) elpazarol olyasmikre, amiket egyáltalán nem nevezne számára fontos dolgoknak. Miközben a szerinte nagyon fontos dolgokra meg töredék annyi időt sem fordít valójában. Pedig az idő ott van, te döntesz róla, hogy mivel töltöd.

Például panaszkodsz napi 10 percet miatta, hogy milyen hideg van, vagy tudomásul veszed, hogy hideg van és felöltözöl rendesen, hogy ne fázz, a panaszkodás helyett meg valami hasznos dolgot csinálsz napi 10 percben, heti 1 órában, havi 4 órában, éves szinten már 48 órában? És még mennyi ilyet lehet vajon találni az életedben? Nekem nem tartozol elszámolással vele. De magadnak nem árt érzelemmentesen megvizsgálni, hogy mennyi időt szúrsz el fölösleges dolgokkal. Én dobtam egy hátast, amikor elkezdtem ezeket magamnak összeszámolni...

Lehet valakinek tényleg olyan élete, hogy minden perce maximálisan hasznos és szükséges dolgokkal van kitöltve. Ami mellett már sehol nincs több lehetőség lefaragni. Viszont még neki is lehet olyan választása, hogy egyik vagy másik munkát lecseréli egy másik, jobban fizető, vagy kedvezőbb időbeosztású állásra. Aztán a több szabadidővel, vagy a több pénzzel tud úgy gazdálkodni, hogy több minden férjen bele.

Nyilván az sem mindegy, hogy mennyi idős vagy és mennyi felhalmozott hátrányt kell ledolgoznod. Ha még csak 20 éves vagy, akkor jóval több időd van rá, hogy az eddigi rossz döntéseket korrigáld és a jobb döntések hatásait kezdd el felhalmozni. 80 évesen sokkal több kihagyott lehetőséget bánhatnak az emberek, amiket már jóval később van olyankor pótolni.

"ha csak ennyin múlna, akkor a világon fele ennyi szerencsétlen lenne csak szerintem."

Csak annyin múlik, hogy a sok szerencsétlen felfogja-e, hogy a panaszkodás nem segít, a megoldás keresés viszont esélyesebb, hogy hoz megoldást. Ezt hívja a pszichológia tanult tehetetlenségnek. Az elefántokat úgy idomítják, hogy kicsi gyerek korukban egy baromi erős lánccal kikötik őket egy nagyon erős póznához, amit hiába próbálnak kitépni, nem megy nekik. Felnőtt korukban már elég egy vékony kötél is, amit simán el tudnának tépni és elfuthatnának. De addigra már annyira megszokták, hogy ezzel próbálkozni sincs értelme, hogy nem is próbálják.

Az emberek jelentős része ugyanígy megszokja a társadalmi helyzetét, az anyagi helyzetét, a cselekvés helyett álmodozást, a marketingesek által kínált pótszereket, hogy attól leszel sikeresebb, ha megveszed a legújabb akármit, hogy nem a valóban fontos dolgokkal foglalkoznak. Egyszerűbb és kényelmesebb legyinteni az ilyen tanácsokra, hogy "áhh, ez úgysem működik mindenkinél", mint felvállalni a felelősséget, hogy a saját sorsod döntő többségében a saját döntéseiden múlik.

Irtó sokat számít persze, hogy ki honnan jön, milyen családi háttere van, mennyire támogatják, ösztönzik a tanulásra, vagy csak gúnyolják érte, hátráltatják benne. Teljesen mások az esélyei és lehetőségei valakinek bejutni az orvosira egy eldugott vidéki tanyáról, ahol ő az első, akinek sikerült leérettségizni is, ahol nincsenek könyvek, így hagyománya, kultúrája sem az olvasásnak és egész gyerekkorában azt hallgatja, hogy úgyse viszi semmire és csak hiú ábrándokat kerget. Egészen más esélyekkel próbálkozik valaki, akinek több generációra visszamenőleg mindenkinek diplomája van a családban, természetesnek veszik, hogy neki is lesz, minden körülménye adott is hozzá, támogatják benne és már gyerekkorában is orvosi szakkifejezésekről beszélget a szintén orvos szüleivel. A jobb adottságok, kedvezőbb körülmények jobban hozzájárulnak, hogy hamarabb és könnyebben összegyűljön a sikerhez szükséges 10 ezer óra tanulás. Ha valami eleve érdekel, könnyebben megy, akkor nem annyira nagy kihívás végigcsinálni sem. Minél több alap adottságot szedsz fel észrevétlenül már gyerekként, annál könnyebben, jobban fog menni később is. De attól, hogy valami nehéz, még nem lehetetlen. És az a különbség főleg fejben dől el, hogy megpróbálod akkor is, ha nehéz, vagy inkább feladod.

"Ha valakit olyan dolgok érdeklik igazán amihez akármennyi energiát beleölve se lesz meg a tehetsége, fizikuma, pszichéje akármije

A tehetség túlértékelt. Sokat segíthet benne, hogy könnyebben menjen a tanulás, de ha csak egy kicsit utána olvasol, rengeteg tanár, edző, tréner elmondta már, hogy ezerszer inkább szeretnek "tehetségtelen", de szorgalmas emberekkel dolgozni, mint tehetséges, de lustákkal. Mert akinek csak tehetsége van, az sok esetben csak addig megy, amíg a tehetsége kitart, amíg könnyű az út. Amikor már nem jönnek maguktól, kevés munka befektetésével a sikerek, akkor a tehetségesek hajlamosak megrekedni, ellustulni. Egy kevésbé tehetséges, de szorgalmas versenytárs meg simán képes ezeket a tehetségeket lehagyni, ha elég motiváltak benne, hogy el akarják érni az eredményeiket.

Vannak, ahol a fizikai adottságok meghatározóBBak, de azért akadnak alacsony NBA játékosok is, akik más képességekkel kompenzálják, hogy nem olyan magasak, mint a többiek.

A sporttörténelemben szép számmal akadnak olyan sztorik, amik arról szólnak, hogy valakit eltanácsoltak, mert nem megfelelő az alkata, túl fiatal, túl öreg, stb. Akik ezt elfogadták és feladták, azokról semmit nem tudunk, pedig ők vannak túlnyomó többségben. De azért elég sokan beírták a nevüket a sport, balett és sok más terület történelmébe azzal, hogy ők mégsem adták fel, mindent beleadtak és bizonyították, hogy meg tudják csinálni.

De hogyha arra az adott sportra nem is vagy megfelelő a fizikumod, egészségi állapotod, akármi miatt, akkor is kereshetsz egy olyan mellék területet, ami közel ugyanolyan, vagy akár még nagyobb sikert is hozhat számodra. Mert ha te annyira szereted azt a sportot, hogy minden idődet és figyelmedet rá szenteled úgy is, hogy nem lehetsz soha sikeres játékos, még lehetsz sikeres edző, menedzser, kommentátor, műsorvezető, újságíró, bármi. Ami akár majdnem annyira, vagy még jobb is lehet. Ha téged annyira érdekel, ma a neten semmi akadálya, hogy te csináld meg a valaha volt legjobb YouTube műsort arról a dologról, amit az egész világ érdeklődéssel hallgat, mert senki nem tud olyan átéléssel beszélni róla, mint te. Vagy X sport helyett Y sportban leszel sikeres, mert ahhoz meg vannak az adottságaid is. De ha az első elutasítás után életed végéig csak keseregni fogsz rajta, hogy te nem viszed semmire, mert nem lehetsz kosárlabdázó, akkor semmire nem fogod vinni - és ez csak a te döntéseden múlik, hogy sajnáltatod magad, vagy inkább megkeresed, mi az, amit meg tudsz tenni.

Nem azt mondtam, hogy minden álmod valóra válhat. Azt mondtam, hogy ha mindent megteszel, akkor lényegesen jobbak az esélyeid, hogy annyira közel eljuss a célodhoz, amennyire csak az emberileg lehetséges.

Arnold Schwarzeneggernek pl. mindenki azt magyarázta, hogy a síelés hazájában esélye sincs más sporttal befutni, ő mégis megcsinálta a testépítéssel. Aztán azt magyarázta neki mindenki, hogy ilyen brutális akcentussal esélye sincs Amerikában színészként, mégis befutott az izmaival. Utána mindenki arról győzködte, hogy a politikában nincs esélye bevándorlóként, mégis eljutott a szenátorságig. De valóban, az amerikai törvények szerint csak ott született emberből lehet elnök, így arra teljességgel képtelen. És ettől kevesebbet ér, amit sikerült elérnie? Ezt kellett volna néznie, miközben elérte azokat, amiket sikerült, vagy jobban tette, hogy arra koncentrált, amit képes volt megtenni és így el is érte őket?

Egy ázsiai mondás szerint "Akik szerint lehetetlen valami, azok inkább ne zavarják azt, aki éppen csinálja."

"Ezt sem mindenki képes feldolgozni."

A legtöbben azt nem tudják feldolgozni, hogy gyerekkoruk meghatározó éveiben, vagy akár egész életükben azt mondogatták nekik, hogy "fiam te hülye vagy, semmire nem fogod vinni", vagy csak jobb esetben "ne vágyj túl sokra, mert akkor csalódni fogsz, érd be kevesebbel". Míg másokat bátorítottak, hogy "tehetséges vagy", "meg tudod csinálni", "bármire képes vagy, ha igazán akarod".

"Pláne nem a mai internet korában."

Pláne a mai információs korban egyre kevesebb az akadály. Az indiai gettókból tömegesen törnek ki a lecsúszott kölykök azzal, hogy a neten szinte bármilyen tudás elérhető. Bármilyen szakmát ki lehet tanulni a neten. Egy csomó munkát akár neten keresztül is el tudnak végezni, pénzt tudnak keresni akár otthonról ki sem mozdulva, vagy a fő/másodállásuk wc-jében titokban netezve is. Ezekkel pedig messze a környezetük és kezdeti lehetőségeik fölé tudnak magaslani. Meg tudják teremteni a továbbtanulás, kitörés lehetőségét.

A világ gazdagabb felén utálják őket, mert aprópénzért és vacakul dolgoznak. Viszont nekik az aprópénz is sokkal több, mint a semmi és a sok aprópénzzel sokkal többre viszik, mintha meg sem próbálnák. És mivel nekik ez a lehetőségük van, vagy szenvedni a nyomorban, ők inkább próbálkoznak amíg lehet és megragadnak minden lehetőséget, amit csak lehet. Többek közt a koldulás is erre tanítja őket. Lehetsz büszke, hogy te inkább éhen halsz, de akkor sem koldulsz. Viszont, ha megpróbálod, akkor vagy sikerül, vagy nem. Ha meg sem próbálod, akkor biztosan nem sikerül. Tehát a próbálkozás esélyt ad. Ha nem jön be, akkor sincs veszíteni valód. Ha bejön, akkor viszont csak nyerhetsz. Az üres panaszkodás meg nem segít, szóval kár is rá pocsékolni az időt és energiát.

"10 ezer óra aktívan eltöltött ideje"

Tudod te az mennyi?

Dolgozol napi mondjuk 8 órát, utazol mondjuk 1 et jobb esetben, és a többi. (most had ne soroljam az alap kötelezettségeket) és akkor ezek mellett valamibe ölj aktívan ráadásul 10 ezer órát?

Ha minden egyes nap bele tudnál napi 3 órát ölni, ami kb. képtelenség kategória akkor is több, mint 9 évet jelent.

És ez azt jelenti, hogy akkor 100% os hatékonysággal csinálja minden nap.

Szóval sehogyan sem lesz meg az embernek a 10 ezer órája.

Ha csak nem valamivel már 10 en éves kora óta foglalkozik folyamatosan...

Szerintem te elfelejted figyelembe venni, hogy mindenkinek más és más az agya, és még az orvostudomány sem tud feltétlenül sokat az agyról.

Igy ezek a kijelentések pusztán csak meggyőződések semmi mások.

Egyszerűen nem lehet kijelenteni jelen állapotban, hogy minden embernél márpedig akkor is beválik ez.

Nem minden sikertelen ember azért sikertelen, mert nem próbálkozott eléggé vagy nem próbálkozott jól, csak a többség.

Csak nehogy egyszer tényleg találkozzál pszichésen megtört emberekkel, akik igazán súlyosan vannak oda, mert lehet durván megtörik majd az elméleted.

Persze nyilván ők is azért tartanak ott, mert nem próbálkoztak eléggé jól és aktívan, meg nem öltek bele 10 ezer órákat :)

És akkor ezek a ténylegesen feltárt esetek, nem a mindennapokban kallódó emberek a szürkeségben akikkel ki tudja mi a fene van.

"Pláne a mai információs korban egyre kevesebb az akadály"

Azért csapj fel 1-2 pszichológiai tanulmányt kérlek. Lehet, hogy nálad és nálam hozzáértőbb emberek reprezentatív kutatásokkal a hátuk mögött jobban tudják a dolgokat.

Persze nyilván vannak sokan akik nagyon jól lavíroznak ezekben és remekül ki tudják használni ezeket.

Csak te azt hiszed az éremnek 1 oldala van, és aki nincs azon az csak maga tehet erről. Ugyan már.

Égessük el azt a fene sok tanulmányt, meg a sok kókler professzor a kutatásokkal...

Hisz csak akarni kell és próbálkozni örökké, a többi hülyeség. Nem is tudom minek kutakodnak, mikor a recept olyan, mint az 1*1.

Ismerek egy pár pszichológust, akik inkább egyetérteni szoktak ezekkel a nézetekkel, de nem érdemes vitatkoznunk. Nekem nem célom meggyőzni senkit.

Én tudom, hogy mit és miért csinálok és beérem azzal, hogy az én életem működik. Aki jónak látja, kerítésen belőle és tegye jobbá az életét, nekem ettől nem lesz rosszabb. Aki kételkedik benne, az szerintem saját magával tol ki, de nekem ettől se lesz rosszabb.

Akinek segítenek ezek a gondolatok, annak sok sikert az útja megtalálásában.

Akik inkább beletörődnek a sorsukba, minthogy alakítani próbálják, azoknak kitartást kívánok a döntésük következményének elviseléséhez!

Örülök. Kívánom is, hogy működjön.

Részben egyet értek a dologgal, és magam is folyamatosan megyek és próbálom fejleszteni magam a kudarcok ellenére, és egyre jobb és jobb körülöttem minden.

De ettől függetlenül még nem fogadom el, hogy létezik ez a verzió ami minden egyes emberre igaz, és ha így csinálja akárki a 8 milliárd emberből annak igen is működni fog.

Ilyen nincs, hisz akkor ez egy tökéletes dolog lenne. Akkor a világon mindenhol ez lenne a recept, miközben rohadtul nem. És akkor közben nem kéne tovább kutatnia ebben a témában senkinek a világon hisz kész, ennyi, ez a tökéletes megoldás.

De hát ugye nem. És ezt igazolja a világ, meg a tudomány is.