Ha az iskolában bántalmaztak, és később lett rá lehetőséged, hogy a bántalmazódnak fiatal felnőttkorban vagy később te is visszaadd éltél a lehetőséggel? Akár fizikai akár lelki bántalmazásról volt szó.(Többi lent)

Engem általánosban elsőtől kezdve terrorizáltak. Folyamatosan gúnyoltak, megaláztak. Persze a tanárok mind tudtak róla, de le se szarták. Kivéve ha megpróbáltam megvédeni magam, akkor én egyből elő voltam véve, hogy legyek én az okosabb, meg ne süllyedjek le a szintjükre és egyéb baromságok. Teljesen tönkretettek lelkileg. Aztán 7.-ben az egyik pi_csa csak úgy szórakozásból elvette a könyvemet és ahogy próbáltam visszavenni kicsit elszakadt. Na akkor jött az ötlet. Amikor egyedül maradtam jó alaposan meggyűrtem, megtéptem, megtapostam szegény könyvet és ha már benne voltam elszakítottam a pólómat és eltörtem a szemüvegemet majd azt mondtam, hogy ők tették. A tanárok persze csont nélkül elhitték, hiszen tudták, hogy hogyan bánnak velem. Akkor először behívatták a szüleiket. A mai napig megmelengeti a lelkem az emlék, ahogy kétségbeesetten próbálnak tagadni és bizonygatják, hogy én tettem tönkre a saját cuccaimat, és senki nem hitt nekik. A szüleik meg persze kifizették a kárt, szóval lett új szemüvegem, duplán jól jártam. Nem tudom otthon még mit kaphattak, de utána viszonylag békén hagytak.

Általános óta szerencsére nem találkoztam velük, de a kis bosszúmtól függetlenül még mindig rengeteg düh van bennem irántuk. Ha adódna lehetőség, hogy bármilyen módon ártsak nekik, gondolkodás nélkül megtenném.

Én helyben megvédtem magam mindig, falurol költöztünk a városba. Én voltam a csendes türelmes srác ameddig elérték azt a pontot amit nemakartak. Jópárszor voltam az igazgatónál,de mindig önvédelem volt.

Felnőttként nem érdekelt a bosszú sosem