Ha az iskolában bántalmaztak, és később lett rá lehetőséged, hogy a bántalmazódnak fiatal felnőttkorban vagy később te is visszaadd éltél a lehetőséggel? Akár fizikai akár lelki bántalmazásról volt szó.(Többi lent)

MMo függőségem volt 14-15 éves korom óta, ha nincs szülői közbenjárás akkor már általánosban év ismétlések sora várt volna rám, erős kettessel végeztem a 8. osztályt, pályaválasztásról nem is beszélhettünk, kb oda kerültem volna kezdetben ahol van hely. Végül abba a szakközépbe kerültem ahova unokabátyám is járt, úgy képzeld el hogy fiatalkorúaktól kikerült gyerek is volt az osztálytársam 9.ben. Veszélyes volt az egész hely, senkit nem érdekelt tanárokat sem, ha baj volt kijöttek a rendőrök, ennyi.

Verekedések, csicskáztatások, uzsonna, zsebpénz beszedés ment, egy vagányabb cigány gyerek a magyarokból élt 7-8órában.

Nekem szerencsém volt mert ha nagybátyámék nem védenek, nekem is széttaposták volna a fejem a cigányok ott ahol épp nem volt tanár.

Aki nem volt "ütőképes" abban a rétegben azt megették, talán az 5 év alatt 1 magyar volt aki birkózott és boxolt is, vele nem szórakoztak.

Másik suliból úgy jöttek át verekedni, hogy megvárták az óra végét, és ahol felbukkant akire vadásztak, azt szanaszéjjel sorozták 2-3an majd kiszaladtak az épületből, wc-ben összekéseltek cigányok egy kopaszt, na abból is volt háború még hónapokkal később is, a skinhead-ek ütöttek vágtak minden komolyabb cigányt, kivéve a csicskákat és nyeszletteket.

Nem fizikai bántalmazás.

Első szakközépiskolámban voltam, 14 évesen. Úgy az egész osztály egy katasztrófa volt (többen el is mentek, nem bírták tovább a "vezéregyéniségeket" - ahogy a tanárok nevezték őket, pozitív jelzőként használva), de egy lány kitűnt, aki mindenki szerint engem vett célba, hogy úgy mondjam. Rettegek a poloskáktól, az a csaj pedig tanóra közepén zsebkendővel (én adtam a zsebkendőt, egy másik lány padján volt a bogár, kérésre le akarta szedni), ahelyett, hogy kihajította az ablakon, megkergetett a teremben, mert az arcomba akarta nyomni. Én egy szünetben kiterített pokrócon elesten, a "vezéregyéniségek" és a pi**a kinevettek, a tanár engem szidott le, hogy mit rohangálok órán, pedig látta, hogy mit tesz velem a lány. Ugyanez a lány hátulról úgy nekem tolta saját vicce kedvéből a padot, hogy nem túlzás azt állítom, kis híján az élet is kiszállt belőlem - újfent látta az aktuális tanár, hogy mi történt, de nem szidta le, csupán súly nélkül mondta neki, hogy ne szórakozzon órán (ja, qrva szórakoztató volt, percekig dobogott a szívem, úgy megijedtem, azon részen pedig, ahol a pad széle erőteljesen megnyomott, nap végéig éreztem). Egész tanévben piszkált, megjegyzéseket tett.

Nyári gyakorlaton úgy volt, hogy külön helyre kerülünk, más intézményekbe - örvendeztem, milyen jó lesz. Mit ad az isten, az első eligazításos napon lett, hogy az a lány nem elég, hogy egy intézménybe lettünk végül, mert átkerült, nem elég, hogy ugyanabba a szárnyba kerültünk, az első néhány napon ugyanabba a 2 fős csoportba osztottak be minket! Hát mondom, ilyen a világon nincs, valaki fent összeesküdött ellenem. A buszmegállóban gúnyolódott velem, amint meglátott. Megjegyzem, a többiek se értették, miért ennyire ellenszenves irányomban, ugyanis semmit nem tettem, akkoriban "visszahúzódó kisegér" voltam, akitől nyugodt szívvel lehetett tollat, ceruzát vagy zsepit kérni, nem szólogattam be. Nos, gyakorlaton történt egy xarkavarás, aminek következtében a mi főnökünk, drága jó felettesünk összehívott mindenkit abból a szárnyból, és ott kb 20 ember előtt, minden gyakorlatozó és dolgozó felnőtt előtt tíz percig szidott engem, egy 14 évest, aki csak nézett ki a fejéből, hogy mi történik, ugyanis jóval többet csináltam, mint tisztességes munka - magamtól kerestem a feladatokat, hogy miben segíthetek, de mert túl lelkes voltam, hamar kifogytak a feladatok. Erre megkapom igazságtalanul egy felnőtt embertől, rengeteg ember előtt, milyen xar vagyok, bányába menjek, ne emberek közé, hazug alak vagyok, nézzek magamba, stb, stb, stb. Átkértem magam másik szárnyba, de ebédnél és még néha így is találkoztunk. Az intézményben lévő "vezéregyéniségek" jót nevettek, a "hírem" ugyanis a többi szárnyba is eljutott. A már említett pi**a szintén nagy jókedvvel gúnyolódott rajtam a buszmegállóban, és ha el volt húzva az ablak, én pedig ablak mellett ültem, a megállóból beszélt tovább.

Életem legkatasztrofálisabb éve volt. A többiek se voltak semmik, de ha nincs az említett pi**a, ha meg is történik életem legnagyobb megaláztatása, kevésbé lettem volna depressziós év közben, a csaj ugyanis ezzel engem teljesen elnyomott, megfélemlített.

Nos, ha lenne rá lehetőségem, hogy ezt fizikai erőszakban visszaadjam, nem tenném. Bevallom őszintén, nem érdekel, mi van azzal a pi**ával, ugyanakkor ha kiderülne, hogy milyen rossz neki az élete, lenne némi kárörömöm, de aztán ismét csak hidegen hagyna. Ha mondjuk találkoznánk, és hirtelen bocsánatot kérne, nem érdekelne, hogy megváltozott és komolyan gondolja, nekem semmivel nem lesz szebb az életem és nem feledteti el, hogy miket csinált, hogyan keserítette meg nem csupán a napjaimat, hanem az életemet. Nem hajtanám el a francba, és ha neki úgy könnyebb a lelke, veheti úgy, hogy elfogadtam, de ezzel magán segít, nem rajtam, és csak azt akarnám, hogy soha többet ne találkozzunk.

20/l

Hűhaaa...

Szóval, az úgy volt, hogy általánosban volt valami rendezvény, már nem emlékszem hogy mi pontosan.

A lényeg hogy oszálytársam(lány)

a fejemre borította a kukát teli szeméttel és ezt az egész iskola látta. Ez engem lelkileg annyira megviselt hogy eddigi életem során végigkisért. De nem csak ez az egy szivatása volt...egészen elsőtől 6.ig tartott a piszkálódása (úszás órán leszaggatta rólam a fürdőruhát mindenki előtt/ a tisztasági betéteimet kiragasztgatta a táblára/ nyálas galacsinokat lövöldözött szívószállal a szemembe..és még sorolhatnám) Azért csak 6.osztályig, tartott, mert elhatároztam hogy tovabb már nem bírom, és DIREKT megbuktattam magam hogy elkerüljek abból az osztályból. Full zárkózott vagyok, nehezen nyílok meg, csendes, nagyon visszahúzódó típus vagyok.

Olyan igazi depresszív.

Most viszont úgy hozta a sors, hogy egy munkahelyen dolgozunk, egy buszmegállóban szállunk fel ugyan arra a buszra..

Elgondolkodtató hogy megbosszulom, és esetleg az ő feje landol a buszmegalló kukájában. De vajon megéri a semmiből oda menni és lesüllyedni addig a szintig?🤔

Engem egy egész hadosztálynyi gané piszkált (ez még a legenyhébb kifejezés).

Lépcsőről lelökés, összeverés (többi körben állva röhög), megfélemlítés, kakaóstej összetörése a táskában (persze kifolyt a könyvekre) stb stb.

Szisztematikusan végezném ki mindet és semmi de semmi lelkiismeret-furdalást nem éreznék.

2

Túl jó vagy az emberek közé