Iskolai bántalmazás, öngyilkosság, mást is felzaklatott a téma?

50

Lármás kiállásra, összefogásra meg kéne tanítani az embereket, mivel láthatóan maguktól nem képesek. Engem pl par hete a járdán majdnem elütött egy nagydarab rollerező csávó, menet közben leordított h nézzek magam elé. Ismétlem, a járdán. Nem sokon múlt, s ha eltalál, az nekem fájt volna jobban. Aki látta, - es tobben is voltak,- egy se állt ki mellettem, igy végül rendőrt se hívtam hiszen nem történt baleset, és a szemtanuk egyertelmuen nem segítettek volna. Egyik vigyorogva mondta ukranul, hogy o csak ukranul tud,masik csapat meg lehet csaladtagja volt a szaguldosnak. Mindenestre ők engem gunyoltak ki. Köpni-nyelni nem tudtam erre.

Na, így történnek ezek a dolgok, a bully sokáig megússza, egyre bátrabb és pofátlanabb lesz,mert a környezete a hallgatással jóvá hagyja.

Részemről volt már, h nem.hagytam szó nélkül olyat aminek szemtanúja lettem, de abból se lett semmi,mert egyedül voltam, az áldozat se tudott élni a lehetőséggel, h vki mellé áll.

Egyszerűen kultúrát kéne csinálni, hogy nagyon ciki legyen másokkal b@szakodni.

Rengeteg sorozat készült a témában mostanában tiniknek is, úgy látszik mindenki nézi, csak az a réteg nem, akinek kellene:

13 reasons why

Control-z

Alrawabi school for girls stb

A svéd iskolamodellben vannak is érzékenyítő programok, ott az állam jobban kézbeveszi a gyerekek nevelését is (amellett, hogy az oktatás is színvonalasabb) és működnek... Itthon teljesen kizsákmányolják a közoktatást, látszik, hova jutunk.

Én csak végtelenül szomorú vagyok.

Ahányszor ilyesmiről hallok/olvasok mindig megvisel, de mivel itt a fiú önkezével vetett véget az életének most ez hatványozottabban igaz. El sem tudom képzelni mit érezhet a családja.

Voltak rossz tapasztalataim, így utólag vissza gondolva "túléltem" kategória. Viszont ez már nem most volt... kiábrándító, hogy ennyi év elteltével sem változnak a dolgok.

Hiába a haladás a korral, az elfogadás. Az arra való törekvés, hogy nyitottabbak legyünk egymással, az az igazság, hogy semmivel nem vagyunk előrébb. Csak a módszerek változtak.

Nagyon szomorú vagyok. :(

És dühös is. De főleg a rendszerre, ami lehetővé teszi azt, hogy ilyenek elő forduljanak. Nem veszik ezt az egészet kellően komolyan, úgy ahogy a családon belüli erőszakost sem. Ez van.

Nekem is feltépett pár régi sebet ez a szörnyű eset. Változtatott a személyiségemen, ahogy velem bántak az osztálytársaim és persze mentálisan se vagyok valami stabil, viszont én nem tudtam volna öngyilkos lenni, gondolom ilyen típus vagyok. El se tudom képzelni mit élhetett át szegény fiú, ha ennyire elszánta magát... Annyira elkeserítő a helyzet, láttam az anyukával egy rövid riportot, hát szívszaggató.

Olvastam is valahol egy cikket, hogy a bántalmazók nem kértek bocsánatot és hogy a tanárok azért nem vették észre, mert leterheltek... Na a f@szt, a tanárok totálisan leszarják, ha ilyesmi történik, soha nem tett semelyikőjük semmit az én gimimben se, pedig volt hogy végighallgatták pár vitámat is.

A tanárokat én eltüntetném onnan az ignoráns viselkedésük miatt, a diákok pedig aztán ne legyenek se rendőrök, se katonák, mert teljesmértékben alkalmatlanok ilyen pozícióba.