Iskolai bántalmazás, öngyilkosság, mást is felzaklatott a téma?

"Valahogyan meg kell tanulnia megvédenie magát az ilyen visszahúzódóbbaknak is."

Igazából a valódi és tartós megoldás az iskolai bántalmazás viszaszorítása lenne. Ugyanis nem kötelező a másikat bántani, ehelyett elfogadni is lehetne. Ebben segíthetnének a nagyon fiatal korban elkezdett ezirányú oktatások, gyakorlatok.

De nálunk ugye nem divat az elfogadás, bár megfelelő neveléssel azzá lehetne tenni. De egyszerűbb mindig a másikat kipécézni, aki valamiben, bármiben kicsit különbözik és tönkretenni az életét. 😞

26 azzal egyetértek, hogy adott esetben nagyon is hatékony lehetne, ha ott helyben, azon melegében valaki az áldozat pártját fogná, és móresre tanítja a zaklatót. Hogy a saját bőrén érezze - van az a helyzet, hogy konkrétan ez kell. De ha valaki ezt a pártfogó szerepet, mint bosszúálló túltolja, vagy nagyon magára veszi, abból könnyen lehet még rosszabb.

Amúgy én se "bocsátottam meg", ha úgy vesszük. Pedig gyakorlatilag minden közösségbe volt egy bullym (családon belül is, sulik, melók). Családon belül legalább utólag sajnálják, de csak miután majdnem meghaltam, elköltöttem egy csomó pénzem pszichológusra (és fiatalon krónikus beteg lettem...). A családom végül bocsánatot kért, rajta vagyok a megbocsátáson.

A többi ex bullyval nem tudom mi a helyzet, mert nem fogadom a köszönésüket se.

Egyedül élek, betegen (testileg és lelkileg is), de nagyon durván megtapasztalva a traumás növekedést és a szabadságot és ezek miatt talán végeredményben mégis boldogabban, mint a legtöbb korombeli. Félreértés ne legyen. Nem a traumák miatt, hanem azok ellenére vagyok jól.

Persze jobb lett volna, ha mentorál vagy csak megvéd valaki, vagy megtapasztalhattam volna milyen a barátság, a boldog emberi kapcsolatok... más lenne az életem.

De én más élményeket és ajándékokat kaptam.

28

"Mondjuk én úgy gondolom, hogy középiskola után olyan erős "bullying=bulliing" már nincsen az életben, sem az egyetemen, sem a munkahelyeken, vagy legalábbis felnőve már jobban tudja kezelni az ember ezeket az élethelyzeteket. Ti hogyan látjátok ezt?"

Abszolut azt látom, hogy ugyanannyire jelen van a melóhelyeken is a bullying, ha nem is annyira fizikálisan, lelkileg mindenképp.

Viszont itt mar felnőttként az ember egyrészt észre veszi es kimondja hogy bullying zajlik, másrészt maga dönt hogy kezeli: tud helyet változtatni, pszichológushoz menni, vezetéstől segítséget kérni, asszertív technikázni, vagy bekeményíteni. Egy gyerek sokkal védtelenebb. Viszont egy felnőtt bullyingja is pont ugyanolyan komoly dolog, mert hiába van a kezébem több eszköz, simán lehet ő is öngyilkos bullying miatt.

#36

El tudom képzelni, hogy néhánynak lelkiismeret furdalása (egybe vagy különírva?) van és meg is vannak ijedve páran.

36 Szerintem is meg vannak ijedve és le vannak sokkolódva. Biztos van olyan aki nagyon bánja, és emészteni fogja jó ideig. És olyan is, aki egyelőre hárítja. De mindig velük marad ez, újra meg újra elő fog jönni.

Engem az érdekelne, hogy az iskola tanárai, az iskolapszichológus (ha van) és a gyerekek szülei hogy dolgozzák majd fel? Illetve mit tehettek volna konkrétan?

Eddig az áldozat édesanyja nyilatkozott csak erről. Ő most úgy gondolja, hogy az áldozat kérése ellenére is beszélnie kellett volna a tanárokkal... ti mit gondoltok? Tiszteletben tartották a kérését, de így végképp magára maradt.

#38-as!

Ha van normális szüleik a csúfolóknak, akkor azért elbeszélgetnek most a gyerekkel.