Öngyilkosságot tényleg sok ember "normális" opciónak tekinti?

Hát attól függ.

Pl régen voltak beteg emberek,amikor még nem mindenre tudták hogy mi a gyógyír.

Akkor szerintem normális az lett volna,ha elkezdi kutatni hogy vajon mi a kutya fülét lehetne csinánli.

Mikor baj van,sokan beletörődnek még a legfájdalmasabb dolgokba is.

Vannak,akik egyből bepánikolnak és eszeveszettük keresik a megoldást.

Viszont akkoriban tán még normális volt,ha tudod hogy nem sok van hátra....

Nem akart abban a bizonytalanságban élni,hogy ki tudja melyik percben hal meg,és hogy pl megy ennivalóért,elviszi szülőknek/rokonoknak és egyszer csak összeesik. Na nem akart ilyesmit,pont ezért döntötte el ő hogy ha már úgy érezte hogy már haldoklik,és alig él tényleg.

Az ember érzi,ha tényleg nagyon lent van vagy csak lent van.

Az átlag életkor sem volt az egekben.

A férfiaknál elv alacsonyabb,mert sok sérülés,megterhelés éri őket a munkájuknál fogva általában.

Illetve ha meg kell halni a hazáért,mert pár pénzes öreg szottyadt fax kitalálja hogy háborúzik,akkor a férfiak mindig az elsők.

Mellesleg puhány tetvek,ha nem akarnak menni. Nem harcolnak a hazájukért...

Ma már belegondolva egyszerűen mondhatná is azt a két öreg trotty,hogy feleslegesen nem öletjük meg a saját embereinket másokkal,és a mieinkel másokat.

Ha elkerülhetetlen,akkor érthető de az nem azt jelenti,hogy ki kell küldeni magyarokat afganisztánba. Az nem hős,aki más földjének megszállásakor hal meg.

És még azokat a katonákat is hatalmas tisztelet éri,akik életükben egy frontot se jártak meg.

Már csak azért is,mert készen állnak arra,ami úgysem fog bekövetkezni.

Bezzeg az idősekkel sokan bunkók,szemtelenek.

Mindenre igaz ez az állítás, de itt hatványozottan, hogy beszélni valamiről és meg is tenni, az két teljesen különböző dolog.

Kíváncsi lennék a szájhős nőre, hogy hogy ölné meg magát. Leginkább sehogy.

3as, miért érné meg élned? Lenne erőd magadban akkora kárt tenni, hogy belehalj?

"miért érné meg élned? Lenne erőd magadban akkora kárt tenni, hogy belehalj?"

Ha elég sok bennem a jó érzés és boldog vagyok, akkor megéri élnem. Ha arányaiban túl sok a negatív dolog, akkor nem éri meg.

Egyébként igen, lenne erőm. Egyszerűen egy lezárás lenne.

"Mindenki a saját szintjén nyomorog", igaz ez lelkiekben is. Simán lehet hogy valakinek lejjebb van a határ.

Amikor rosszabb állapotban voltam és is pl imádkoztam h legyek rákos vagy haljanak meg a szüleim, hogy validálhassam az öngyilkosságomat, pedig anyagilag pl nem álltam rosszul.