Van itt rajtam kívül még olyan aki gyűlöli a gyerekeket?

"Inkább fektettél volna ennyi energiát gyereknevelésbe, emellett is tartható kutya."

Aki csak annyit fektet a gyereknevelésbe, mint én a kutyámba, annak nem kellett volna leellenie. Pont azért nincs gyerekem, mert tőlem csak annyi telik, amennyivel egy kutyát tisztességesen tudok tartani. Ti meg lepetéztek és annyit sem tesztek a gyereketekért, mint én a kutyámért, holott SOKKAL többet kellene. Miről beszélünk? Nekem van önismeretem, a saját erőforrásaimnak, kapacitásomnak és türelmemnek megfelelően választottam valamit, amiről tudok gondoskodni MAXIMÁLISAN. Én azt tettem, ami helyes és amire képes vagyok, ti meg azt teszitek, amivel mindenkinek pokollá tudjátok tenni az életét csak azért, mert viszkettek. Tizedannyi embernek való gyerek, mint amennyinek van. Beleértve a te fajtádat is. Majd ha szarrá lennétek büntetve, nem szüldögélnétek ilyen vígan.

Sziasztok!

Én alapjáraton nem gyűlölök senkit, az emberek megkapják az alapvető tiszteletet, mindenki kap egy esélyt. Van aki többet is.

Na, a gyerekek sokat kaptak.

Ha nekem negatív érzelmeim vannak valaki iránt, az főleg akkor van, ha az a személy engem valamilyen módon korlátoz (ni próbál). Pl folyton feltart, piszkál, hangoskodik, szép szóval nem lehet hatni rá.

A gyerekek ilyenek.

A legközelebbi példa a szomszéd.

Mielőtt ide költöztünk, egy kis utcában laktunk ahol tinik azzal szórakoztak hogy motorral száguldoztak fel-alá az utcában. Később kimerészkedtek a városba is, de ettől függetlenül igen gyakran ébredtünk arra hajnalban, éjszaka, hogy jönnek-mennek (leszerelték a kipufogókat). Mikor majdnem baleset érte őket az autóm által, kaptunk egy jobb ajánlatot és elköltöztünk. Én direkt utána néztem, csendes környék-e, vannak-e családok, de miután láttam hogy csak idősek élnek itt, becuccoltunk. Nekiálltunk tavasszal felújítani a kertet, egyszer azt vettem észre hogy nem hallom a saját gondolataimat úgy űvölt 2 gyerek. 2 méterre tőlem...

Másnap ugyanez, majd állandósult a hangzavar; kiderült, hogy a közvetlen szomszédban a nyugdíjas párnak 2 unokája ott lakik nyaranta (is...), és senki nem neveli őket, így trimbolhatnak....

Néha elitték őket este a szüleik, végre kiülhettünk a kertbe, hallottuk mit mond a másik, reggel viszont az ajtócsapkodásra és az üvöltözésre keltem; visszahozták az onokákat....Kezdődött az egész előlről...

Mikor anyuka ide szülte a 3. gyerekét (szó szerint, azóta folyamatosan itt van, elég jól behallatszik a házba), én kiakadtam és szóltam, hogy ezt nem kellene, de le lettem hűtve, hiszen gyerekek. Tehát nekem kuss a nevem, mert gyerekek.

Erre vettem egy hifit, hozzá jó kis rock CD-ket, végül találtam átjátszókábelt is, agy mikor beindul a műsor, kapcsolom a gépet be. Max hangerőn. Aki bírja, marad. Néha hatásos.

Sajnos nem vihetem magammal nyaralni, sem bevásárolni, sem étterembe, sem a saját fejembe, így maradok én, a semmirekellő melós, aki a szabadidejében köteles mindent elnézni a Szent Gyerekeknek, Lehet hajbókolni nekik.

Na, én ezért utálom őket.

Ugyanilyen hatással van rám egyébként a tukmálás is, mikor az üvöltés mellé hallgathatom a dehátGyerMek, el kell tűrni neki szabad szöveget is....hát na.

"Aki meg nem akar gyereket, mert úgy érzi nyűg és még utálja is azokról meg van a véleményem. 😬"

"Nem azokkal van bajom, aki nem akar gyereket, hanem aki mentális zavarban szenved és oktatni akarja a gyerekes szülőket."

- amikor annyira lefárasztanak a gyerMekeid hogy azt se tudod mit beszéltél tegnap 😱😂

Már gyerekként sem bírtam őket. Egy pokol volt azt a zajt és számomra logikátlan szarakodást nézni, amit oviban is műveltek. Emlékszem, mennyire nem szerettem délutánra maradni, ha épp nem szarta össze valaki magát álmában, akkor a bőgésre kellett kelni. Utolsó gyerek vagyok a családban, nálam mindenki legalább 10-15 évvel idősebb itt. Érthető, hogy a nagyobb gyerekeket és a felnőtteket tartottam már akkor is értelmes, szórakoztató társaságnak.

Nem hiszem, hogy most, felnőttként képes lennék megváltoztatni azt, ami már gyerekkoromban is velem volt és irritált.

Én 39 vagyok férfi.

Nincs gyerekem, és szerintem már nem is lesz.

Nem gyűlölöm a gyerekeket, de nem is kimondottan kedvelem őket.

Többségük nagyon neveletlen, és ez nem a gyerek hibája.

Kedvencem pl mikor buszon, villamoson elém ütetik, az meg vagy rugdos, vagy hangoskodik.

Fordult elő velem olyan, hogy ültem a villamoson.

Apuka felszáll a kb 6 éves gyerekével, aki azon nyomban elkezdett ordítani, hogy ő nem tud leülni, az apjának kb ordított, hogy de ő ülni akar.

Na ez, egyértelműen a neveltetési gond.

Átadtam a helyem, és menekültem is onnan kb.