Amennyiben NEM szeretitek a gyerekeket, ismerősével, családtagéval illemből eljátszotok?

Nem csípem a gyerekeket. Nem is megyek olyan helyre ahol van.

Rokonnak/barátnak nincs úgyhogy eddig megúsztam. :D

Én sem vagyok gyerekrajongó, nincs gyerekem, 50 vagyok, nem is lesz.

A nagyon kicsiket meg sem merem fogni. Óvodáskorral bezárólag meg nem tudok mit kezdeni velük.

Nagyobb gyerekkel akkor vagyok el, ha érdekli, ami engem (természet, sport, kézműveskedés, ilyesmik például) és együtt tudunk valamit csinálni. Például testvérem gyerekét elvittem kirándulni, biciklizni meg lovagolni, és csináltunk együtt ajándékot a szüleinek.

De csak gügyörészni meg babázni vagy boltosat játszani nem tudok egy gyerekkel. Csak értelmes programokat, aminek sport és tanulás értéke is van.

Ha olyan rokonhoz, baráthoz megyek, akinek kisebb gyereke van, inkább felajánlom, hogy segítek valamit. Megfőzök, kivasalok, takarítok, ilyenek. Vagy elviszem a gyereket sétálni babakocsiban, erre simán kapható vagyok. Amúgy az ilyesminek is szoktak örülni az anyukák.

Nem, illemből sem, mert nem is tudok.

Kisbaba oké aranyos, megnézem. Megfogni nem szoktam :D

Valahogy úgy, mint a 3. válaszoló, ha már nagyobb a gyerek akkor simán, de azt sem illemből hanem tényleg lehet értelmes programokat csinálni, kirándulás, sport. Nem azt mondom, hogy a kisebbekkel való játék nem értelmes csak az nem megy nekem. Nyilván az fejleszti őket stb. (szóval nem rossz szándékkal írtam, úgy, hogy értelmes program)

Nincs más választásom, mivel én vagyok a családban a legfiatalabb, mindig hozzám passzolják le őket, néha több órára, nekem meg fingom nincs mit kezdjek velük. Meg közben szétcsesz az ideg, ordítanak, dobálják a cuccaim, tönkretesznek mindent, amit találnak, összenyálaznak, összefogdosnak mindent, egyszer még a szőnyegemet is összepisilte az egyik ilyen ismerősgyerek, mert az idióta anyja nem volt képes pelenkát adni rá, amikor nyilvánvalóan túl kicsi volt a szobatisztasághoz. Le lehet pontozni, de lány létemre utálom a gyerekeket, soha nem lesz sajátom. Hülye vagyok hozzájuk, nem is tartom egyiket sem aranyosnak, nyűg az egész. Tudom, hogy le leszek pontozva, de nem érdekel.

Nyilván egyébként egy gyerekkel sem vagyok bunkó, de ha van rá lehetőségem, akkor elkerülöm őket. Ha meg lepasszolják nekem, akkor magamban átkozom az egész világot, és várom, hogy vége legyen.

Gyűlölöm a gyerekeket, de felnőtt vagyok, ezért nyilván nem kezdek el dedósként hisztikézni gyerekek között sem.

Számomra az is gyerekesség (ergo megvetendő, irritáló) amikor egy felnőttön látszik, hogy a pokolba kívánja a gyereket, és próbálja lerázni, elhessegetni őket.

Felnőttként mindenkinek megvan rá a kapacitása, hogy a helyzethez mérten viselkedjen, pláne amikor pont ő az, aki feszültté teszi a hangulatot mindenki számára az ellenszenvével.

Soha semmivel sem biztattam még gyereket arra, hobby jöjjön oda hozzám, és játsszon velem de ha mégis odajön, akkor megteszek mindent azért, hogy ne érződjön rólam az, hogy azt kívánom, bárcsak sose született volna meg.

Nem csípem én sem a kölyköket, unokahúgommal sem azért játszottam/játszok, mert gyerek, hanem mert szeretem, mint rokont és azért nem esik nehezemre néha kosarazni, vagy társasozni, bár nagyon sokat mondom neki, hogy most nem, majd máskor.

Apropó utolsó, felnőtt nem is gondol olyat, hogy bárcsak sose született volna meg valaki, csak mert még gyerek és nem csíped. Fú, de elundorodtam most ettől a választól! 🤢