Mikor voltatok életetekben a legidegesebbek?

Az egyik alkalommal, amikor megváltoztatták az időpontot hogy mikorra jöjjünk egy találkozóra. 14:30-at írt a papír, siettünk oda és már 14:18-kor ott voltunk. Vártunk 30-ig, de nem jött senki és akkor hívtuk fel a papíron lévő telefonszámot. Ekkor tudtuk meg, hogy változott az időpont és 14:00-ra kellett jönni és az utolsó 12-re ért oda. Lehet hogy nem voltam ott, amikor mondták a változást és ez miatt nem tudtam róla. Mérges voltam a szervezőre, amiért változtatott az időponton. Miért nem lehetett annyi amennyi a papíron szerepelt?

Másik alkalommal meg az egyetemen a szakmai gyakorlattal kapcsolatban. Én nem szeretem, ha beleszólnak az én dolgomba. Az legyen amit én akarok! Én mindhárom jelentkezésemet a PTE valamelyik részlegéhez akartam beadni, de apának nem tetszett. Kinyomtatta velem a "kari szakmai gyakorlati helyek" papírt, a listáról beírta a cégek nevét Google-ba és kiírt 13 céget és mondta, hogy azok közül válasszak. Sokat veszekedtünk és vitatkoztunk az ügyön. Mire végül engedtem, hogy kettőt én választok és apa is választhatja az egyiket. Csak ráhagytam neki és reméltem, hogy nem oda fognak berakni. Meg úgyis csak 3 gyakornokot vártak oda...

De persze oda rakott be az egyetem, velem együtt voltunk ott 11-en és még csak a listán sem voltam rajta, amit az egyetem alkalmazottja átadott a cégnek hogy kik mennek oda szakmai gyakorlatot végezni abban a félévben az egyetemről. Nekem nem jött be a cég, túl szigorú volt a szabályzata, sokat kellett utaznom oda és vissza mert egy másik településen volt, korán felkelni, későn hazaérni meg más se tetszett benne. És próbaidő során a 3. napon elküldtek a munkahelyről! Ez miatt kellett utána keresni nekem egy másik szakmai gyakorlati helyet, de ez alkalommal az lett amit én akartam. Ezen a helyen rendesen el tudtam végezni a 12 hét szakmai gyakorlatot.

Mérges voltam apára amiért beleszólt az én dolgomba, másrészt az egyetemre amiért mégis oda raktak be engem.

Sajnos annyi van fel se tudnám sorolni.

Idén karácsonykor a nővérem miatt. Bár nem szét robbani akartam hanem jól agyon verni ez a duh 3 napig tartott. Utánna már csillapodott akkor csak kidobtam volna az utcára.

Mert penze ami van is elszorja hasztalan szarra. Földön alszik mert ágya sincs.

A lányát is leszarja, bedobja a tv elé. De inkább már csak a tablet elé, foglalkozni ne keljen vele. A gyerek is már teljesen tönkre megy azt még csak 9 éves.

Most.

Végig vizsgáztam korán reggeltől, utána utaztam egész nap és a csapattársaim kitalálták, hogy este 8-kor még meetingeljünk egyet és most sem bírják abbahagyni a dumálást. :)) Panaszkodnak, hogy passzív a másik, de Hatvantól Pestig végigpofázták a meetinget, hogy megszólalni nem lehetett - sz*r ötletekkel.

Istenem. Fogjátok már be a pofátokat, tényleg… Ennyi jut most eszembe. Fáradt vagyok, hajnalban kelek holnap… Hagyjatok már békén.🙉🙉🙉🙉

Amikor elolvastam és értelmeztem a

"MUNKA TÖRVÉNYKÖNYVÉT"

Az úgy megvan valakinek, hogy az egészet az utolsó betűig TÖRÖLNI kellene, és újraírni a jelenkor lehetőségei és igényei szerint? Kifejezetten nagy hangsúlyt fektetni a szankcionálásra!

Bérlők költöztek a szomszéd lakásba. Hangos, bulizós, 0-24 bagózó, arrogáns egyetemista srácok voltak. A hangosságuktól már aludni nem tudtunk, gyakorlatilag már létezni sem tudtam a lakásomban, amint meghallottam tiszta ideg lettem és ki kellett menekülnöm a lakásból.

Szóltam nekik többször, a tulajnak, közös képviselőnek.

A tulaj és kk lepattintottak. Páromat meg nem zavarta mert ő jól alszik és nem ennyire érzékeny a zajokra.

Akkor voltam ezek közül a legidegesebb, amikor 9 hónap után úgy mentem (sokadjára) le hozzájuk, hogy na most engem nem küldenek el (előtte mindig bunkón lepattintottak, hogy “jaj Bocsi Bocsi”, akkor este betelt a pohár.

50kg-os alacsony nő vagyok, úgy üvöltöttem két 2m-es kétajtós szekrény sráccal, hogy zengett a lépcsőház tőlem. Amikor el akartak küldeni szokásosan, betettem a lábamat az ajtórésbe és folytattam. Közben azért átfutottam az agyamon, hogy ezek ketten simán összecsuknak, még egyikük is egy személyben, de hajtott a düh. Szerencsére szerintem nagyon meglepődtek és nem tudtak reagálni. De utána vagy órákig remegtem az idegtől, aludni se tudtam, végül be kellett kapnom egy nyugtatót.

(Eredménye: az éves bérlés leteltével elköltöztek, de sajna nem lett happy end, a tulaj újabb egyetemista bagázsnak adta ki... nem bírtam már tovább meg nem akartam újra harcolni, elköltöztünk...)

Én ma délután. Majdnem egy órát késett a vonat, annyival többet voltam fent a vonaton, melegem is volt, egy emberke is végig dumált mellettem, közben két átszállási vonatom is elment amire megérkeztünk, a harmadikra várni kellett, aztán izzadtan, büdösen felszálltam rá. Itthon az üres csendes utcán maga volt a gyönyör sétálni.

Arról nem is beszélve, hogy tegnap este is későn feküdtem le, mert a környéken egy csapat pasi leült beszélgetni, ami azt jelenti, hogy olyan hangerővel üvöltöztek és röhögtek, mintha a házamban lettek volna és olyan témákról diskuráltak, ami nem érdekelt, mint pl a f.sz szörtelenítése...