Szerinted is sokkal önzőbb viselkedés a gyerekvállalás, mint a gyerek nem vállalás?

Persze, hogy öznőbb a gyerekcsinálás(gyereknevelés más műfaj az esetek többségében), mert az pénzbe kerül, mire munkaképes lesz valamilyen szinten. Na most azt az anyagiakat ki kell gazdálkodni valahonnan, hogy autonóm személy legyen. Egészségügy, oktatás, étkeztetés, lakhatás mint kell hozzá és az érzelmi inteligencia meg sok közösségek meg kell hozzá.

Ha nem csinálsz gyereket, akkor olyanok kapnak esélyt, akiknek elvettet volna a lehetőség a saját biólogia gyerekettel. Örökbefogadás viszi előre az össztársadalmat(lehet sejteni milyen gyerekről van) szembe nagycsaládosok nyúl taktikája fenttarta a status que-t. Sok gyerekcsinálás sok bűnözést okoz.

Szerintem meg egyáltalán nem önzőség egyik sem. Én rühellem a gyerekeket, mert nyáladzanak, visítoznak, primitívek, pénznyelők és végülis felesleges nyűg az embernek, főleg nekem, ezért nem is vállalok sose gyereket, ez nem önzőség, hanem logikus lépés. Ha utálom a csokit, nem fogok csokit venni, csak mert mindenki más us csokit vesz.

A gyerekvállalás sem önzőség, kivéve, ha azért vállal valaki 5 gyereket mert babaváró, csok, gyes, gyed miatt, vagy hogy idős korára majd valamelyikre rásózhatja magát. Ez önzőség és gusztustalan.

Viszont sok olyan ismerősöm van, akik biztos anyagi, érzelmi és szociális háttérrel vállalnak tudatosan gyereket. Ez volna az optimális, ugye, nem pedig az összevissza szülés meg a nem lehet kikaparni mert az abortusz bűn esetei.

Nem önzőnek nevezném a gyerektelen életet, hanem kényelmes semmittevőnek.

Amíg gyerektelen voltam, dolgoztam és utána semmire nem volt gondom, azt csináltam, amihez kedvem volt, jutott idő mindenre.

A gyerekes élet tiszta idegbaj, rohanás, kialvatlanság, aggódás és anyagi csőd, ebben a putri országban.

Csak ezt soha nem mondja el, egy szülő se a gyerekének, hogy gondolja át mit vállal.

Én már elmondtam.a gyerekeimnek, aztán majd eldöntik.

Mivel az önzés csak egy másik személlyel kapcsolatban értelmezhető, ezért a gyerek nem vállalás nem lehet önző természetéből fakadóan. Nem létezik az a személy, akivel szemben önző lehetnél.

A vállalás pedig helyzetfüggően lehet az

Sose értettem ezt a hagyni magunk után valamit dolgot. Egyébként van két gyerekem, de egy pillanatra sem fordult meg a fejemben motivációként, hogy így majd marad utánam valami. Teljesen leszarom, hogy fog-e rám valaki egyáltalán emlékezni, halott leszek, nem mindegy az már nekem?

Egyszerűen azért vállaltam gyereket, mert szerettem volna megtapasztalni azt a köteléket, ami az anya és a gyerek között van. Szerettem volna átérezni, hogy a férjemmel a kettőnkből lett gyerekek is összekötnek. Tehát, egyszerűbben szólva, vágytam rá. Igen, ezek lehetnek önző indokok, akkor önző vagyok. Mindenesetre nem bántam meg, ha újrakezdhetném, akkor is lennének gyerekeim, mert csodálatosak (nekem). Egyéb érdekek nem fűződtek ehhez, 6 éves a kisebb, nekünk még nem járt babaváró, csokra se repkedtek ilyen összegek, mint mostanság.

Ugyanakkor sosem értettem a két tábor vitáját. Miért nem mindegy valakinek, hogy mások (pláne idegenek) akarnak-e gyereket? Engem aztán totál nem érdekel, semmit sem változtat az életem, hogy Julika szül, Katika meg nem. Azzal viszont mélyen egyetértek, hogy sok olyan helyre születik gyerek, ahova rohadtul nem kéne. Csak ez megint olyasmi, ami ellen úgysem tehetek semmit, minek rugózzak ezen?

Ha akarsz gyereket, szereted a gyerekeket, de nem vállalsz, az nem önző dolog.

Viszont ha nem akarsz gyereket, nem szereted őket, tele vagy traumákkal és nem bírsz normális értékrendek szerint felnevelni egyet sem és mégis vállalsz, AZ önzőség.

Nem is értem, MIÉRT önző dolog gyereket NEM vállalni? Miért????