Gyereket szeretnék, de a párom nem. Mégis mi ez a viselkedés?

mi is így voltunk a párommal. ő is akart gyereket, de félt belevágni. aztán megbeszéltünk egy pontos időt, hogy mikor vágunk bele (nyáron volt téma, novemberben be volt tervezve egy utazás; azt beszéltük meg, hogy utazás után jöhet a baba). Elsőre összejött, ahhoz képest, hogy eleinte mennyire félt a gyerekvállalástól, ahogy megtudta, hogy babánk lesz, minden félelme eltűnt. most van egy fél éves kisfiunk, ő pedig, meg kell mondjam, remek apa! :)

Beszélj a pároddal! a férfiak ilyen félősek ;) bennünk beindul az anyai ösztön már a baba előtt, de ők csak akkor érzik ezt, ha már megfogant, vagy megszületett.

Sok sikert! remélem összejön a baba. Sok boldogságot! :)

A teszt-dologra reagálnék... Mi is megszakítással ill. naptármódszerrel védekeztünk, annak tudatában, hogy nem túl biztonságos a módszer, de fel voltunk készülve egy esetleges terhességre.

A párom minden hónapban csalódott volt kicsit, ha megjött, mindig mondogatta, hogy kicsit sajnálja a dolgot...

Aztán egyik hónapban nem jött meg és a teszt pozitív lett. Mindketten sokkot kaptunk. Hiába tudtuk, hogy benne van a pakliban, hiába vágytunk rá, teljesen más volt a gyakorlatban szembesülni vele, hogy akkor innentől ránk szakadt ez az óriási felelősség, ami végérvényesen megváltoztatja az életünket! Ez már nem felelőtlen fantáziálgatás volt, hanem a rideg valóság. Egy hónapig tartott, mire nagyjából fel tudtuk dolgozni, hogy az a két csík megváltoztatja az egész addigi életünk. (Nekem van már gyermekem, én azért remegtem, mert tudtam, mivel jár, a párom meg azért, mert ő meg nem tudta, a bizonytalanság volt számára rettenetesen ijesztő.)

Az nem volt kérdés, hogy megtartjuk, de nagyon nehéz volt feldolgozni a sokkot.

Aztán a sors döntött, a második trimeszterben elveszítettük a babát. :( Valószínűleg tényleg nem álltunk rá készen, bármennyire is azt hittük, hogy igen.

beszéld meg vele!

mitől félsz?

ha nem akar mondja meg és akkor tudsz továbblépni

Lényegtelen az életkorotok, ha úgy visekedtek, mint két tini.

Mi az hogy össze kell gyűjteni a bátorságot??

Komolytalan a kapcsolat, ha nem tudtok őszinték lenni és nyíltan beszélni a témáról.

Azaz korai még nektek!

Én erre csak azt tudom mondani, hogy férfi embertől elvárni, hogy akarjon gyereket... nem nagyon lehet :D Nyilván vannak olyanok akik nagyon szeretnének, de legtöbb férfi úgy van vele, hogy ilyet nem mer kijelenteni, mert sose érzi magát felkészültnek (bár szerintem mi nők is így vagyunk ezzel), ellenben, ha lesz baba örülni fog neki :) Ez nem kettősség, csupán tudja, hogy nem készült fel rá, így nem fogja azt mondani, hogy utcu neki hajrá. De ha lesz majd örül.

Ez mondjuk csak az én véleményem és tapasztalatom a közeli ismerősök kapcsán. Inkább örülj a tudatnak, hogy alapvetően őrült volna, ha pozitív lett volna a teszt :) Ha gondolod inkább kérdezd meg tőle, hogy örülne e csak most nem érzi magát felkészültnek és beszéljétek meg, hogy együtt menni fog, lassan azért idő van, főleg, ha megegyeztetek, hogy 30 előtt legyen :) Nem kell őt noszogatni, mert akkor csak jobban megijed. És hidd el megéri várni :D

azért egy ffi is mondhatja, hogy ő igen akar.

milyen kapcsolatok vannak, hogy ezt nem lehet megbeszélni? meg félni, mit szól a másik? mit szólna? ha nem akar mondja meg, ha akar, akkor azt. szánalom