Sok fiatal él hónapról hónapra?

"vicces, hogy pont te okoskodsz, mikor havonta 900 ezret eltapsoltok úgy, hogy még csak nem is fizettek albérletet"

Nem tapsoljuk el, ez a maximum költés, általában ennél kevesebb. De majd ha egyszer lesznek iskolás gyerekeid, érdemes lesz összevetni egy fix albérlet költségével.

"gondolom akkor hiteletek sincs, mert azt akkor említetted volna"

Jelenleg nincs, de két éve még volt. Akkor is tettünk félre, abból végtörlesztettünk.

"Most én is mondhatnám neked, hogy más családok feleennyiből is kijönnek, ti miért nem?"

Mondhatnád, csak egyrészt nem lenne igazad, másrészt meg nem az a téma, hogy ki jön ki az én költésem feléből. Az enyémből is lehet amúgy faragni, mert amikor felújítottunk, akkor kb havi 400-500k-ból jöttünk ki havonta. Az már nagyon lemondásokkal teli volt, de meg lehetett csinálni.

Az a bajod, hogy azt hiszed, én meg akarom mondani neked, hogy mire költs, vagy hogy bírállak, amiért sokat költesz. Vagy háromszor tuti leírtam, hogy semmi kivetnivalót nem látok benne. Csak kijelentetted, hogy ebből lehetetlen spórolni, én meg ezzel baromira nem értek egyet.

Amúgy ismerem az érzést, amit megélsz: "de hát nem költök semmi extrára, semmi luxus, csak normál emberi igények, hagyjatok már". Pont így voltam néhány éve. 20 éves az autóm, nem járok nyaralni, turkálóban vásárolok, mi a f.szomból vegyek még vissza?

A tanulságom az, hogy csak fegyelmet és tudatosságot kellett bevinni. Ha nyaralni készülünk, akkor nem megyünk mekizni a bevásárlások után, mert a kettő EGYÜTT lesz sok. Nem akkor fagyizunk, amikor kedvünk szottyan, csak heti egyszer, és ha ezt ellőttük kedden, akkor majd jövő héten. Ha egyszer már voltunk belépős program a hétvégén, akkor a másik napra ingyeneset választunk. Ha elromlott a biciklim, akkor nem veszem meg a könyvet, amit terveztem. Ezek javarésze csak ütemezés, nem lemondás, de mire összaadódtak, százezreket jelentett.

OFF: Szerintem mindkettőtöknek igaza van.

Meg lehet élni 500 ezernél kevesebb összegből is, félre is lehet tenni belőle. De tény, hogy nem kell nagyot nyújtózni ahhoz sem, hogy elérje az ember azt az 500 ezret és még akkor sem fog nagy lábon élni.

Nyilván lehet mindenre mondani, hogy ne legyen. Ne tarts háziállatot, ne legyen hobbid, ne járj fodrászhoz, ne legyen autód, ne járj kondiba. De ezek még mindig átlagos, hétköznapi dolgok.

“ De majd ha egyszer lesznek iskolás gyerekeid, érdemes lesz összevetni egy fix albérlet költségével.”

A jelenlegi fizetésemre egy gyereket se vállalnék, nemhogy többet. Függetlenül attól, hogy apuka mennyit keres, mert az apukák bármikor leléphetnek, én meg nem fogok azon idegeskedni, hogy vajon meglesz-e mindene. Igen, költségesek a gyerekek, de nekem semmi közöm a tieidhez, nem is értem, miért téma ez🤷🏼‍♀️

"Nyilván lehet mindenre mondani, hogy ne legyen. Ne tarts háziállatot, ne legyen hobbid, ne járj fodrászhoz, ne legyen autód, ne járj kondiba. De ezek még mindig átlagos, hétköznapi dolgok."

Így van, épp ez az: hol mondtam én bárhol is ennek az ellenkezőjét? Annyira fejébe vette a hozzászóló, hogy én burzsoának nevezem, vagy kevesebbet kellene költenie, mintha bárhol mondtam volna ilyesmit.

Én tökéletesen megértem azt, ahogy ő él, teljesen igaza van. Amikre költ, abban nincs semmilyen luxus, ez egy korrekt, kényelmes, urbanizált élet. Én egy árva szóval sem kritizáltam őt, nem értem, miért pattog ennyire.

Viszont egy dologban simán mernék vele fogadni: ha jövő hónaptól valamiért 50, de akár 100 ezer forinttal visszaesne a fizetése, a kutyája is megmaradhatna, a kondibérlete is, a nőgyógyászati problémája is ki lenne kezelve. Nekem az a saját tapasztalatom, hogy anélkül, hogy bármit kiiktatnánk, pusztán ütemezéssel és tudatossággal ki lehet mozogni ekkora összeget.

Abban is mernék fogadni, hogy ha 200 ezerrel kevesebbet keresne jövő hónaptól, kötne néhány fájdalmas kompromisszumot - lakótárs, olcsóbb nyaralás, használt ruha, stb - és abból is kijönne. És pl nekem ez még mindig nem egy megalázó élet, csak simán nem kényelmes.

De még egyszer: MÉG MINDIG NEM azt mondom, hogy neki alább kellene adnia. Csak azt nem szeretem, hogy a kifejezetten jó életét úgy festi le, mint egy éppen elviselhető létminimumot.

Senki nem panaszkodik itt, tényeket vázolunk. Nektek lehet az hihetetlen, hogy valaki nehezen jön ki 500 ezerből, nekem meg az hihetetlen, hogy egyesek ilyen rekord infláció mellett ennyiből kijönnek (úgy, hogy albit is fizetnek).

Bár szerintem csak azért álltak itt belém páran, mert leírtam, hogy van támogatói kapcsolatom és marja őket az irigység, hogy megkeresem a havi fizetésüket azzal, hogy párszor szétteszem a lábam. Ahelyett, hogy leadnék az igényeimből és ellennék nulla megtakarítással. Mert nyilván az okosabb lenne.

"Nektek lehet az hihetetlen, hogy valaki nehezen jön ki 500 ezerből"

Miért lenne ebben bármi hihetetlen? Neked nagyobbak az igényeid, mint havi 500k, nincs ezzel baj, csak nevezd így, ne pedig úgy, hogy ennél kevesebből nem lehet. Lehetne, csak nem akarsz.

"csak azért álltak itt belém páran, mert leírtam, hogy van támogatói kapcsolatom és marja őket az irigység"

Az kritikák mögött irigység feltételzése a legtipikusabb önfelmentő közhely: túl jó vagyok, azért utálnak. A támogatói kapcsolat szerintem is triggerelte a személyes sértegetést veled szemben, de inkább moralizálásból, mint irigységből.

Engem személy szerint egyáltalán nem mozgatott meg a támogatói kapcsolat, konkrétan nem is emlékeztem, hogy említetted, vissza kellett olvasnom, mire gondolsz. Nem vagyok rád irigy, semmiféle kifogásom sincs azzal szemben, ahogy élsz, csak zavar a mártír szöveg, amikor valaki a döntéseiről megmagyarázza, hogy az volt az egyetlen út.