Van még rajtam kívül sok olyan 30 éves fiatal, aki anyagi okokból nem tud elköltözni szülőktől?

Én megoldottam úgy, hogy 28 éves koromig a szüleimmel éltem, azután rögtön külföldre költöztem.

Életem legjobb döntése volt.

Anyagi oka van: amit albérletre költenénk azt beforgatjuk itthon kajába, eszközcserébe, kisállat gyógyításába, stb. Pár 100 ezer forint, később milliók!

albérlet = pénznyelő

Részben igen, de valójában most már anyum is rám szorul. Nagyon lassan indult be az életem, nem volt megfelelő anyagi helyzetem, egyedül el sem mentem volna, valójában a lakásban szép nagy helyem van nappali-szobával, és anyum egyre rosszabbá váló módon rokkant. Már 7 évvel ezelőtt exem idején körvonalazódott, hogy nem muszáj nekem innen elmenni és párom jöhetne ide. Akkoriban a jövőm miatt anyum a lakást félig rám írta. Talán bebiztosította magát is titkon, de egyáltalán nem használ ki engem és nem csicskáztat. Nyilván meg kell csinálnom dolgokat, de ez muszáj a helyzetből. Tehát a lakás kettőnkké lett. Hát párom viszont ehhez béna volt... Nem azért, mert én itt maradok vagy mert anyum itt van. Konkrétan jóban voltak. Ez már olyan sztori, ami nem ide tartozik. Ugyanúgy nem volt önálló és nincs nagy jogom szidni, de valójában változtatni sem akart. Mivel rosszabb mamahoteles körülmények mellett rossz munkája volt vidéken, ő itt tudott volna változtatni. Nem volt rá képes. Mindenki aláírta, hogy mi adtuk a jó lehetőséget. Azóta lett olyan párom, aki ide költözött. De ő márpedig úgy, hogy élt már sokféleképpen és önálló személyiség. Úgyhogy nálam ez a történet. Gyerek nincs tervben, tehát ahhoz sem kell gondolkodni.

35/F

9+

Ja: azóta én főzök és nagy részben én tartom el a háztartást vagy párommal együtt. Ez így már nem mamahotel. Ez egy közös biznisz lett.