Azoknak a (fiatal) felnőtt pároknak, akiknek jó a kapcsolatuk a szüleikkel, de külföldre költöztek, hogyan tudták átvészelni a hiányt, tekintve, hogy ez azt is jelenti, hogy sokkal ritkábban látják egymást?

Párommal jövő nyáron tervezünk külföldre költözni, nekem a szüleimmel elég jó a kapcsolatom, így is csak havi 1x utazok hozzájuk vidékre, de akkor ott alszom és jól esik nekik is, hogy ott vagyok (és fordítva). Jövőre viszont ennek vége, ritkább (lényegesen) látogatás, érezhetően kevesebb kapcsolat, és természetesen a párom és a közös jövőnk az első, de azért tudom, hogy a szüleim sem lesznek fiatalabbak, ijesztő belegondolni, mennyire keveset fogom őket látni.

Ti hogy vagytok ezzel?