Akiknek jó a kapcsolatuk a felnőtt gyerekükkel, azoknál is krízis volt a tinédzserkor?
Figyelt kérdés
A tinédzser lányom állandóan felcsattan, heves, mindenen kiakad, becsapja az ajtaját, duzzogva elvonul, érzelemszabályozása a nullához közelít, kéréseket csak nagy nehezen teljesít, rettenetes a modora velünk, nem lehet vele beszélgetni, mindent támadásnak vesz, egyszóval nem kellemes társaság, hogy finoman fogalmazzak. (Amúgy kitűnő tanuló, a tanárok szeretik, szóval legalább a suliban nem ilyen szörnyella, mint itthon.) Mindenhol azt olvasom, hogy a tinik ilyenek, ez van, elmúlik. De tényleg? Vagy úgy múlik el, hogy kirepül, és alig beszélünk majd? Akinek igazán jó és közeli a kapcsolata a felnőtt gyerekével, azoknál is krízis volt a kamaszkor? Azokra is rácsapta az ajtót a 14 éves? Én szeretnék felnőtt korában érzelmileg közel lenni hozzá. Hogyan alapozhatom ezt meg? Van még remény ilyen vacak tinikor után? Elvesztettem őt vagy ez csak a sztenderd kamaszválság?2023. ápr. 3. 01:43
1/32 anonim 
válasza:
válasza:Te is voltál egykor tini nem? Aztán ki is nőtted szerintem :)
3/32 anonim válasza:
válasza:Én sose voltam az a lázadó tini pl.
4/32 anonim válasza:
válasza:Nem voltam lázadó tini, nem az igazi a kapcsolatom a szüleimmel - hogy van-e összefüggés, rejtély.
5/32 anonim válasza:
válasza:Szerintem örülj neki. Ha a lázadó korszak kimarad, az nagy baj és később problémákat fog okozni.
6/32 anonim válasza:
válasza:3 felnőtt gyerekem van, akikkel midig is átlagon felül jó kapcsolatom volt- és van. Fura módon nem volt krízis egyiküknél sem. A barátnőim mondogatták, hogy lesz, meg hogy nem úszom meg, vártam is , de nem lett semmi. Így, hogy ők már 30 körül vannak, gondolom már nem is lesz. Amúgy nagyon összetartó, jó testvérek.
7/32 anonim válasza:
Ez az egész lázadósdi azért megy végbe, mert elnyomó vagy hiányos nevelésben van része az elszenvedett félnek. Jelzés a külvilágnak, hogy szeretnék önmagam lenni, a saját szabályaim szerint élni, ha már nem hagynak. Egyenrangú félként kell kezelni, lehet nem fog tetszeni amit írok, de ugyanazt látja minden kérésednél, nem lehetek önmagam, nem értenek meg, óvodásként vagyok kezelve, a probléma abban rejlik, hogy sok esetben így is van, itt azt felejtik el a szülők, hogy már nem egy óvodáskorú embertől kérnek szívességet..
8/32 anonim válasza:
válasza:Ugyanilyen voltam, mint a lányod...emlékszem, úgy bevágtam a szobám ajtaját, hogy beleremegett a lakás, közben bőgve ordítottam: "Gyűlöllek!"
Elmúlt...18 körül kinőttem, és teljesen jó, békés,bizalmi kapcsolatom lett anyámmal. Most 48 vagyok, 3 éve elveszítettem őt, hálával gondolok rá és végtelen szeretettel. ❤️
9/32 anonim 
válasza:
válasza:Kamasz koromban eléggé rossz, feszültséggel teli volt a viszonyom a szüleimmel. Felnőttként viszont nagyon jó. Néhány dologra felnőtt fejjel is úgy nézek vissza, hogy csinálhatták volna jobban, de nem könnyítettem meg a dolgukat.
10/32 anonim válasza:
válasza:Ez kamaszoknál normális, a megbolydult hormonok, és az életében bejövő változások az okai. Bizonytalanok, most szembesülnek vele hogy maguknak kell életre kiható döntéseket hozni- milynek legyenek ha nem feszültek?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!