Akiknek jó a kapcsolatuk a felnőtt gyerekükkel, azoknál is krízis volt a tinédzserkor?
1. A kérdés alatt leírt helyzet nem krízis, hanem a felnövés természetes velejárója. Egy átalakulás, még nem megy az önállóság, már nem megy az engedelmesség. Kellemetlen, ennyi.
2. Amelyik tinédzser nem lázad (mint én), de legalábbis minimum nem pokróc (miért ne lenne az, ámokfutásban vannak a hormonjai), attól tartani kell. Magamból indulok ki: Jól tanultam, jól viselkedtem, nem beszéltem vissza. Oszt cseszhetem. Költhettem 6 M-t később pszichológusra, és állok itt most 43 évesen egy teljes karrierváltás előtt, párkapcsolat nélkül.
43F
A gyereknek a szülő sok évig az abszolút tudás, biztonság, megkérdőjelezhetetlen tekintély, bölcsesség megtestesülése. "Az én anyukám a legjobb a világon", vagy "az én apukám mindent tud".
Aztán ahogy nő fel a gyerek, meg kell találnia a saját identitását, önmaga felett az uralmat, saját döntéseket hozni. Ez elkerülhetetlenül egy szülői értékvesztéssel jár. Igen, teljesen normális, hogy a lány 14 évesen kezelhetetlen, dühös, erőszakkal el kell szakítania olyan kötelékeket, amik a gyerekkorához kötik, hogy aztán fiatal felnőttkorában új módokon tudjatok kapcsolódni. Neki is nehéz, meg neked is, de csak pár év :))
#12,
Az én példám meg pont az ellentéte a tiédnek.
Én sem voltam lázadó kamasz, sem pokróc. Mindig jól viselkedtem (még ma is), jól tanultam, nem beszéltem vissza, mégsem mondhatom azt, hogy cseszhetem. Sohasem kellett tartani tőlem, ma sem kell. Nem költöttem soha pszichológusra, nem állok teljes karrierváltás előtt és van egy 19 éve tartó nagyon jól működő, szép és harmonikus párkapcsolatom. Mindig is nagyon jó volt a kapcsolatom a szüleimmel is, mai napig is az, sosem veszekedtünk. Igaz, az én családom átlagon felül békés, csendes, konfliktuskerülő, kompromisszumkereső. Akkor tényleg mindenkire egyöntetűen igaz-e, hogy amelyik tinédzser nem lázad, attól tartani kell? :) Nem minden kamasz bolondul meg. Rengeteg opció létezik, mindenre van példa, ahogy az előttem lévő válaszokból is kiderül. Van aki nyugis, van aki zajos, más meg nyugis volt de később jött ki rajta a feszkó, van akin meg soha nem jön ki. Kinek milyen a természete.
Én is 43F
Megnyugtat, hogy vannak olyan sztorik, amik jó felnőttkori kapcsolattal végződtek.
Az én tinikorom borzalmas volt a szüleimnek, és én érzelmileg nem is állok olyan közel hozzájuk, még ha jóban is vagyunk valamennyire. Apámmal szemben a mai napig munkálkodik bennem valamiféle harag, pedig már 35 vagyok.
A férjem viszont egyáltalán nem lázadt tiniként, ami nekem nagyon fura, és különösen bensőséges a viszonya a szüleivel felnőttként is.
Ez alapján azt kellene gondolnom, hogy lázadó tini = érzelmi távolság felnőttkorban, nemlázadó tini pedig = felnőttkori érzelmi közelség. Megnyugtat, hogy ez nem törvényszerű.
Amúgy tök nagy teret adok a lányomnak, szinte azt csinál, amit csak akar, mégis felcsattan már azon is, ha megkérdem, hogy mit kér vacsira.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!