Szülők! Mit tennétek abban az esetben ha kiderülne a tinédzserkorú gyermeketekről, hogy rasszista?
Tennétek feléje valami szigorúbb lépést, hogy mihamarabb nőjjön fel ebből az állapotból? Vagy elkönyvelnétek, hogy nem tehettek róla, hogy ilyen lett és inkább nem tennétek semmit a helyzet javítása érdekében? Példát nem adok rá, mert előfordult már, hogy törölték miatta kérdésem. Szerintem mindenkinek egyértelmű.
Tehát arra lennék kíváncsi, hogy ti hogyan viszonyulnátok ennek tudatában a gyermeketekhez.
válasza: válasza:Először is beszélgetnék vele, hogy mi a véleménye pontosan, miért rasszista? Esetleg érte valamilyen inzultus ami miatt ezt vallja? Esetleg valaki akire felnéz rasszista, és ő követi azt az embert? Mindenképpen beszélgetni kell vele és olyan szituációk felé terelni, amelyekben pozitív tapasztalatot tudna szerezni a többi népcsoportról.
Semmiképp nem torkollnám le amikor elmondja a véleményét, bár kifejezném a nemtetszésem ha olyat mond, de ha látja hogy ellenzem akkor nem fog utána semmit elmondani. Utána pedig beszélgetnék vele arról, hogy miért rossz a rasszizmus és mi lesz az eredménye annak, ha valaki ok nélkül gyűlöl egy népcsoportot.
#1 Van valós abban amit mondasz. Azonban egy ilyen korosztályban lévő gyereknél valószínűbb, hogy a médiában ismerte meg ezeket a népeket és aszerint állít fel egy nézetet róluk.
Elmesélek egy személyes történetet: Mikor én voltam 15 éves (10 éve) akkor még én is minden információt a médiából gyűjtöttem és mindent amit ott sugároztak, elhittem. Ráadásul anyám olyan szakterületen dolgozott ahol hátrányos helyzetű gyermekekkel kellett foglalkozni. (cigányokkal, igen) Egyszóval lakásotthonban. Nem egyszer jártam be hozzá és én anélkül, hogy beleláttam volna ezeknek a gyermekeknek a lelkükbe és kicsit gondolkoztam volna, azon nyomban büdös cigányoknak neveztem őket és számtalan negatív rasszizmusra utaló jelzőt akasztottam rájuk. Annyira messzire mentem el a verbális erőszakkal, hogy anyámat is úgy kellett onnan kimenekíteni, mert agyon akarták verni. Miattam az állását veszítette el és azóta se meri betenni a lábát arra a környékre. Természetesen én jól meg lettem utána itthon verve azonban mégsem érzem azt, hogy elszivárgott volna belőlem a rasszizmus. és mivel most végeztem el az egyetemet és a párommal gyermeket tervezünk, tartok attól, hogy esetleg ez ő belé is belenevelődik aztán nehéz helyzetbe kerülünk miatta. Nyilván erre tinédzser korában kell leginkább odafigyelni, annál fiatalabb korban nem érti még úgyse. Úgy érzem, hogy ilyen szempontból nem vagyok kész a gyermekvállalásra és ha adódna egy ilyen helyzet attól tartok nem lennék annyira talpra esett mint anyám volt anno velem. Esetleg mivel előznétek egy ilyen szituációt meg?
És teljesen másabban látom át a dolgokat 25 éves fejjel mint anno 15 évesen. Ugyanis azokkal a gyerekkel nem volt foglalkozva, nem volt családjuk, természetes, hogy ilyenné váltak. Lehet, hogy én is ilyen lennék, ha kicsi koromban gyermekotthonba adnak. Dehát én azt hallottam az iskolába, a médiába, hogy megvetni való népség és eszerint ítélkeztem.
Viszont a népükre továbbra se tudok úgy tekinteni, mint egy magyarra. Többször is megmosom utánuk a kezem azzal a gondolattal, hogy "fúj, mocskosak" illetve lakattal is féltve hagyom ott a biciklit ahol jelen vannak de sokszor attól is tartok, hogy a kocsit feltörik. Megmaradtak bennem úgymond ezek a vonások ami miatt soha nem fogom tudni őket egy tiszta magyarral összevetni.
válasza: válasza:Abban hibázott édesanyád, hogy nem beszélgetett veled erről, mielőtt elfajultak volna a dolgok anno.
De a te példádnál maradva: a véleményét el tudnám fogadni, ha vannak értelmes érvei a miértekre. Azt nem, ha bántalmaz másokat, mert annak nincs helye sehol, világnézettől függetlenül. Utóbbi esetben lépnék komolyabban.
Úgyhogy a megoldás a sok beszélgetés, ezzel együtt hagyni, hogy kialakítsa a saját világképét (akár a médiára is támaszkodva, ha van annyira értelmes, hogy több forrásból tájékozódjon), azonban az agresszió minden formáját keményen tiltani, ha tartani kell ilyesmitől. Ennyi.
válasza:A te esetedben én azt látom problémának, hogy a tévé nevelt, a szüleid meg már csak akkor tettek valamit, amikor nagy baj történt, akkor is a legkevesebb energiát igénylő módot választva.
A te rasszizmusod nem feltétlenül a médiából ered, hanem inkább abból az érzésből, hogy anyukád cigány gyerekekkel foglalkozott inkább mintsem veled. A kiprovokált reakciók pedig megerősítették benned az elképzeléseket amit hallottál.
Nyilván nem segít a cigányok megítélésén az sem amit a médiában hallani lehet, de azért nem is arról van szó, hogy kitalálják, hogy egy fél falu lincsel meg egy apukát a családja előtt, hogy feszültséget keltsenek az emberekben.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!