Szülők, ti mit szólnátok ha ez kiderülne gyermeketekről?
A történet ott kezdődik, hogy a családomban (főleg a szüleimben) elég erősen él a rasszizmus. Gyűlölik a cigányokat, és mindenképp távol akarnak tartani tőlük. Akárhova megyek, minden megígéretik velem, hogy cigánnyal szóba sem állhatok. Ez évek óta megy így. Nos, én pont ezért lettem rájuk kíváncsi, a szokásaikra, életmódjukra, kultúrájukra. Itt rengeteg cigány él, van a "putrisabb" féle, az utcán beszólogatósak, és a normálisabb, kultúráltabb réteg, persze én is belátom, hogy nagyon kevés számban. Közülük ismerek is párat, nagyon jó kapcsolatban vagyunk. Kifejezetten irigylem, hogy mennyire szent számukra a családjuk, milyen jókat tudnak mulatozni. Nálunk pedig havi egy családi ebéden is csak a vita megy.
Mit tegyek ilyen helyzetben? Ha az utcán meglátná valamelyik családtagok "kikkel" állok szóba, kitörne a háború itthon. Én viszont senkiről nem akarok lemondani.
18L
Már ne is haragudj, de a szüleid gondolkozása ijesztő.
Szerintem állj ki magadért, és közöld velük, hogy márpedig te nem értesz egyet velük és vannak ilyen ismerőseid.
Te nem azért kezdtél el velük barátkozni, mert annyira érdekelnek, hanem CSAKAZÉRTIS. Mert a szüleid tiltották, nem engedték, te meg lázadsz. Ennyire egyszerű.
Én józan ésszel beláttam, hogy semmi keresnivalóm köztük, annál én különb vagyok. Sajnálom, hogy a te családod nem összetartó és nem mulatozós, de ezt nem a cigányoknál kéne keresned. Nálunk elég rendszeresek az összejövetelek, beszélgetősek, vagy mulatozósabbak....nem vagyunk cigányok és mi sem szívleljük őket. Rossz helyen keresgélsz kislány!!
Az a baj, hogy az emberek - függetlenül attól, hogy rasszisták-e vagy sem - szeretnek általánosítva ítélkezni. Cigányoznak, zsidóznak, niggereznek anélkül, hogy magát az embert néznék. Azt természetesnek tartom, hogy egy kisgyereket arra intenek, hogy ne álljon szóba cigányokkal. (Persze nagyon sok esetben a 'fehér ember' még gonoszabb, mint a cigány - lásd az utóbbi idők számos gyerektragédiáját.) A kisgyerek még nem tudja megítélni, hogy az a cigány valójában milyen ember. De amikor okosodni kezd, akkor már meg kell tanítani arra is, hogy felismerje az emberek jó és rossz tulajdonságait.
Te pedig már felnőtt vagy, jó lenne, ha a szüleid ezt elfogadnák és elhinnék neked, hogy meg tudod válogatni, kikkel állsz szóba. Természetesen mielőtt megengedik, hogy valakit meghívsz hozzátok, kérdezzenek ki arról, hogy mit is tudsz az adott személyről, családi hátteréről, mert a válaszaidból világosan ki fog derülni, hogy mennyire figyelsz oda a kapcsolataidra. Ha te úgy érzed, hogy jóravaló emberekkel hozott össze a sorsod, mindenképpen próbáld meggyőzni a szüleidet arról, hogy nem kell egy egész cigány-kompániától rettegniük.
Köszönöm nektek!
Igazából én látom a saját helyzetem. Látom, amit te mondassz, hogy"csakazértis" lógok velük. Az a baj, hogy én sosem tudtam, sosem mondták el nekem a túlzott féltésnek az okát. Nekik természetes az ódzkodás, de én mit tegyek? A putris cigányokkal én sem szívesen állnék szóba, de igazából elmennek mellettem, próbálnak menőnek mutatkozni egy "heló csinibabával", és ennyi a "kommunikáció" köztünk. Nincs több negativ tapasztalatom (még!). Arra a réteggel, akikkel én szóba állok, ennyi sincs. Milliószor felülvizsgáltam már ezt a helyzetet.
Az általánosítás szükséges a túléléshez. Nem szép példa állatokhoz hasonlítani embereket, de egy cápákkal teli medencébe se mászik be az ember, pedig a cápatámadás igazából nem túl gyakori dolog. Mégis félünk, pedig voltak többen is akik cápákkal úszkáltak és nem esett semmi bajuk...
Sokan a cigányok életmódjából levonják azt a következtetést, hogy óvatosabbnak kell lenni. Lehet rasszizmusnak nevezni, de sok esetben csak ésszerűség a fokozottabb óvatosság bármennyire is nem trendi ez mostanában kimondani...
Mivel a családi összetartás náluk nagyon fontos így a normális réteg között is felbukkanhat egy olyan családtag aki bizony megadhatja azt a rossz tapasztalatot ami egy egész életre összetörhet... És a normálisabb réteg sem fog a te oldaladra állni a családtagjával szemben... Persze nem cigányok között is előfordulhat bármilyen gonosz dolog, de a sajátjaiban valahogy jobban tud bízni az ember...
Az én gyerekeim barna bőrűek külföldi apától, de a nagyon rossz személyes tapasztalataim miatt én is fenntartással kezelném, ha valamelyik cigány fiúval állítana haza.
Nekem semmi bajom azzal, hogy valakinek más a bőrszíne, a kultúrája, hiszen a mi családunkban is van némi kettősség, de a cigányoknak a nőkhöz, családhoz, munkához és tanuláshoz való hozzáállásuk, az egész életfilozófiájuk az számomra teljesen összeegyeztethetetlen azzal, amit én fontosnak találok a családban.
Van egy tanulságos sztorim. Nekem ugyanígy ment a tiltás, cigányozás, távolságtartás kiskoromban. Egy viszonylag "elit" suliba jártam, ahova max 1-2 cigány kerülhetett be, tehetséggondozás címszó alatt. 16 voltam amikor megismertem és beleszerettem az egyik ilyen fiúba, kezdetben minden szép volt. Kedves volt, rendes, még valamilyen szinten okos is, nem ilyen koszos putris.... Na aztán pár hónap múlva kijött a "vér": az hagyján, hogy már szégyen övezte a családunkat, hogy cigánnyal áltam össze, de kettőnk közt is elfajult a helyzet. Elkérte mindig a pénzem, eljátszotta. Már több ideje voltunk együtt, tiszta igénytelen, mocskos volt, a drága ruha az kellett neki, az Armani, meg a Gucci parfüm, de am undorító volt. Úgy tartott engem, mint a tulajdonát, sehova nem lehetett vele elmenni, mert tuti féltékenységi jelenetet csinált mindenki előtt...
Aztán mikor mondtam neki hogy jó ezt én nem bírom tovább, legyen vége, még jól meg is vert. Aztán ilyeneket mondtak nekem az ismerősök, tanárok hogy "mit vártam, az ő KULTÚRÁJUKBAN ez így szokás..."
Na ezt jegyezd meg. A cigány az cigány. Mindegy hogy adja elő magát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!