Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Akiknek jó a kapcsolatuk a...

Akiknek jó a kapcsolatuk a felnőtt gyerekükkel, azoknál is krízis volt a tinédzserkor?

Figyelt kérdés
A tinédzser lányom állandóan felcsattan, heves, mindenen kiakad, becsapja az ajtaját, duzzogva elvonul, érzelemszabályozása a nullához közelít, kéréseket csak nagy nehezen teljesít, rettenetes a modora velünk, nem lehet vele beszélgetni, mindent támadásnak vesz, egyszóval nem kellemes társaság, hogy finoman fogalmazzak. (Amúgy kitűnő tanuló, a tanárok szeretik, szóval legalább a suliban nem ilyen szörnyella, mint itthon.) Mindenhol azt olvasom, hogy a tinik ilyenek, ez van, elmúlik. De tényleg? Vagy úgy múlik el, hogy kirepül, és alig beszélünk majd? Akinek igazán jó és közeli a kapcsolata a felnőtt gyerekével, azoknál is krízis volt a kamaszkor? Azokra is rácsapta az ajtót a 14 éves? Én szeretnék felnőtt korában érzelmileg közel lenni hozzá. Hogyan alapozhatom ezt meg? Van még remény ilyen vacak tinikor után? Elvesztettem őt vagy ez csak a sztenderd kamaszválság?
2023. ápr. 3. 01:43
1 2 3 4
 31/32 anonim ***** válasza:
100%
Nálunk mindhárman ajtócsapkodósok voltunk kamaszkorunkban, de nem amiatt mert olyan debil gyerekek lettünk volna, egyszerűen csak az igazságtalanságot nem szerettük. Addigra anyánk már azt se tudta hogy neveljen minket így átállt egy ilyen szigorú semmit nem engedő módszerre, gondolta az s biztos. Pedig egyikünk sem akart templomokban kecskét áldozni.:D Lehetett volna másképp ha lett volna valami kölcsönös bizalom kiépítve, akkor nem lett volna szükség játszmákra, tiltásokra, kijátszásokra, és magának és nekünk is megspórolhatott volna sok feszültséget.
2023. ápr. 5. 14:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 32/32 anonim ***** válasza:
100%

Azon gondolkozz el, hogy esetleg te tettél-e valami rosszat vele kapcsolatban. Nem biztos, hogy igen, mert egy tini simán viselkedhet így akkor is, ha jó a kapcsolatotok és megbízik bennetek. De például én nem bízhattam a szüleimben, engem bántottak fizikailag és szóban is. Emiatt én is mindig a szobámban voltam, becsaptam az ajtót, ha éppen veszekedni akartak velem. Nem mondtam el nekik semmit. Rosszul esett, ha szidtak engem olyan dolgok miatt, amik nem fontosak, de akár pl ha rossz jegyet hoztam haza se az a megoldás, hogy üvöltöznek velem, úgyhogy szerintem én jogosan vettem támadásnak a valós támadásokat. Amikor segítséget kértem anyámtól, nem adott. Sírva mentem haza, hogy kiközösítenek, azt mondta, ez az én hibám. Ahhoz fordultam segítségért, akit a legjobban szerettem, akiben meg kellett volna bíznom, akire számíthatnék, erre elintézi annyival, hogy én oldjam meg, mert az én hibám és őt hagyjam ezzel. Ezek után persze csodálkoztak hogy miért vagyok olyan amilyen...


Ha a tinikort kinövi és megint te leszel a legnagyobb bizalmasa, akkor valószínűleg jól csináltad. Ha felnőttként direkt kerül, akkor valamit nagyon elrontottál.

2023. ápr. 23. 15:32
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!