Aki nem akar gyereket az miért nem akar?

Én beláttam azt, hogy sem időm, sem energiám, sem anyagi keretem nincs rá.

Azt az évi 1 nyaralásomat is elvenné tőlem.

És ha valami tönkre megy miből cserélem le, a gyerek eltartása havi 200 ezer ft.

Plusz se óvónő, se tanár, valahol már orvos sincs.

Ja és a nő 3 évig ki is esik a munkából.

300 nettóból hogy él meg 3 ember ? (mer csak a férfi keres)

12 ezer a családi pótlék az 312 Na abból hogy ?

Én sem akarok.Soha nem akartam.

Anyukámat korán elvesztettem,apám elhagyott,miután megmondta amúgy ő sose akart engem.

Az ellenségemnek nem kívánnék ilyen életet,ami sokszor nekem jutott.

Párkapcsolataim sem úgy alakultak sajnos,nem is tudnék ekkora bizalmat adni valakinek.

Egyszerűen nem értem meg magam a gyerekekkel,elnézve a mai világot pedig nem is értem ki az,aki ide nyugodt szívvel szülne.

A genetikám sem valami szerencsés.

Sajnos van olyan szerintem,hogy pont az a jó a "gyereknek" ,ha nem születik meg.

"Ja és a nő 3 évig ki is esik a munkából.

300 nettóból hogy él meg 3 ember ? (mer csak a férfi keres)"

Van olyan hogy dolgozott a nő és Gyedet kap.

Persze akkor is kevés...

Én szülőként abszolút megértem azt, aki nem akar gyereket. Nyilván nagyon sok szépség is van a dologban, de amúgy iszonyatos szívás is az egész. Én 35 éves vagyok, 2 éves gyerekkel (férfi), és már testileg-lelkileg is észrevehetőek rajtam a gyerekvállalás árnyoldalai. Őszhajszálaim lettek, az arcom öregebb lett, híztam, feszültebb, ingerlékenyebb lettem. Az állandó alváshiány, a hisztik, tombolások, gyerekordítás, dac, meg persze betegségek, aggódások kikezdik az embert. Nyilván van aki nálam sokkal strapabíróbb. Én azt hittem magamról, hogy az vagyok. Nagyon lelkes voltam, ám ez egyre inkább kezd eltűnni. Ja és persze a feleségem is jól meghízott. A kimerültség és stressz amúgy is lecsökkentette a libidómat, de az meg hogy a mostani teste már alig hasonlít arra, amilyen régen volt, hát szintén eléggé ártott a dolgoknak.

Nyilván társadalmi elvárás, hogy ebben a témában nem lehet nyilatkozni (ezért is írok egy anonim oldalon), de most mondjátok meg őszintén: a fenti leírás alapján kinek hoztam meg a kedvét? Mert hát ez van. Amikor hazafelé jövök munkából, megállás után mostanában mindig ücsörgök a kocsiban 5-10-15 percet. Mert jól esik a csend, mert ennyi maradt, mielőtt rámszakad a gyerek tombolása és az asszony zrikálása.

Őszintén, irigylem azokat a férfitàrsaimat, akik boldog könnyed egyedülálló életet élnek. Szívesebben kelnék fel vasárnap reggel úgy, hogy kicsit másnapos vagyok, mellettem egy frissen felszedett fiatal csaj fekszik, a napomat pedig könnyed sporttal, pihenéssel és lazulással tölthetném, miután egy reggeli ágytorna után hazament a csaj.

Bár több energiám lenne, bár keményebb lennék, hogy ismét meglássam a családalapítás örömeit...

#86

Végre egy teljesen őszinte vélemény!

#88

Mindkettőt elítélik.

Ezért kellene önismeret.

Sajnos gyerekként én is ezt éreztem, felnőttként mondta el apám, hogy ő nem akart gyereket, de még a házasságot se.

Ez a gyereknek se jó.

És az állam asszisztál ehhez, minden támogatást a gyerekhez köti, így teszik tönkre rengeteg ember életét!