Aki nem akar gyereket az miért nem akar?

60, de nem tudhatod, milyen lesz a gyerek.

Nekem van egy barátnőm, van egy fia és egy lánya. A barátnőm szép arcú, a férje jóképű. De a gyerekeik pont "rossz arcot" örököltek. A kisfiú az anyja lányos vonásait, a kislány meg az apja kockás, férfias arcberendezését. Ez lutri.

Hát azért az, hogy kék vagy barna, lesz a szemed nem sokat számít, ellenben a, testalkat, magasság igen.

Egy hízékony vagy vékony embert már gyerekkorban elkezdik abuzálni a társaik.

Aztán ott van a férfiaknál, ha alacsony valaki azért is bántják.

Ritkán látni, hogy 2 kövér embernek a gyereke nem lesz az, vagy két alacsony szülőnél a gyerek se lesz magas.

Én csak 163 cm vagyok, azért nem törpe, szimplán csak alacsony, és volt, hogy megkérdezték társkeresőn, hogy, tényleg csak ennyi?

Kb mintha törpenövésű lennék.

Pedig sportolok, izmos vagyok, de sokaknak már az gúny tárgya, hogy alacsony vagy.

Volt vastag csontozatú lány osztálytársam, aki már nyolcadikban volt vagy 80 kg, ezért gúnyolták, pedig nem volt kövér, csak nagydarab.

Most született 3-4 éve egy kislánya, de már látni, hogy olyan lesz, mint az anyja.

Szóval jó eséllyel a szülő genetikáját öröklik az emberek.

Anyám egy rámenős agresszív típus, hát kivel jött össze, a szorongó apámmal, aki amúgy normális nőnek nem kellett volna.

És mit ad ég?Én is, szorongó lettem.

Nekik meg sem fordult a fejükben, hogy nem kellene gyerek.

Oké, élek meg minden, de az életem egy hatalmas handikeppel indult.

Kiből lesz sikeres ember?

Aki gátlástalan, áttapos másokon.

Végezhetsz, bármilyen egyetemen, ha a személyiséged nem olyan, sosem tudod felvenni a versenyt a hiénákkal, főleg ma nagyon gátlástalanok az emberek, nincs fairplay, mindenki azt nézi, mi a másik gyengéje és nem azt ő miben lehetne jobb.

Aki kiszorul a versenyből annak meg marad a sok rossz, amin átmegy.

És akkor arról ne beszéljünk, ha szegény családba születtél, sokan voltatok testvérek akkor az is hatalmas hátrány.

1.Mert én egy lusta ember vagyok,és szarrágó

2.Nem szeretem a felelősséget, és 18 évre nem irok alá, vagy vállalok be semmit

3.A gyerekek születése után a házasságban a sz3x megszünik, igy ugyan ott vagyok mintha single lennék, és akkor is ki tudom v3rni, és az legalább nem kerül semmibe.

4.Nem szeretem a zajt, a gyerek nyávogást, visítást, hupákolást

5.Nem akarok 20 évet robotolni,és rabszolgaként dolgozni egy munkahelyen,mert 3 másik embert tartok a házamban, se nagyobb házat venni e miatt.

6.Szabadidőmben az csinálok amit akarok, senkihez se kell alkalmazkodni

7.Nem kell a gyerek iskolai anyagán minden nap átrágni magamat, hogy csempésztek-e az iskolai tananyagba bµzi vagy szivárványos propagandát(ugye nyugaton az nagy probléma)

#68

Most komolyan az is érv, hogy attól félsz, hogy meleg lesz?

Jobb is, ha ne vállalsz!

1. Olyan genetikám van, amivel nem akarok senkit se büntetni. Nem tudok magamon olyan dolgot mondani, amire azt tudnám mondani, hogy jó, nem kellene változtatni.

2. Voltam depressziós. Nem lettem soha diagnosztizálva, de ha nem az volt, akkor nem tudom elképzelni, hogy ennél mi lehet rosszabb. Nekem ez a lelki fájdalom olyan volt, hogy akit szeretek, annak nem akarom az esélyt se megadni arra, hogy ezt átélje.

3. Azt szoktam mondani, hogy én annyira szeretem a meg nem született gyerekeimet, hogy ebbe a világba nem szülöm bele őket. Sok tényező van abban, hogy miért látom rossznak a jövőképet. Vannak benne környezeti dolgok, politika, háborúk, betegségek, járványok,...

4. Inkább ülök 70 évesen megbánva, hogy csak nem lett olyan rossz a világ, csak kellett volna, hogy gyereket csináljak, mint hogy úgy alakul, hogy szar lesz a világ és a gyerekeimmel kell bújkálnom, éheznem, végignéznem a szenvedésüket.

5. Nagyon féltő, szorongó személyiség vagyok. Nekem és a gyereknek se lenne jó. Ha a gyerek felé sikerülne lazának mutatnom magam, belül legtöbbször szoronganék, hogy mi lehet vele, ha nincs velem.

6. Nem tudom megóvni a bántásoktól, fájdalomtól. Ami lehet lelki, hogy bántják iskolában vagy csak random emberek az utcán, és lehet fizikai is, ami akár az életébe is kerülhet. Egy balesetbe meghalhat, vagy olyan helyzetekre gondolok, mint a múltkori iskolai késelős kislány. Az is lehet, hogy betegen születik vagy beteg lesz, és az én megítélésem szerintem, az nem egy jó élet, hogy a gyerekem csak a kórházat ismeri az életében, nagyjából csak szenvedni született erre a világra.

7. Az igazán önző gondolatok: szeretem a szép dolgokat, több ilyen-olyan gyűjteményem van. Ezektől vagy meg kellene szabadulnom vagy elzárnom vagy egy gyerek tönkretenné. A hobbim ezek keresése, gyűjtése, amit én nem szeretnék feladni.

8. Sokat kellene az életemen változtatni. Egyrészt jelen pillanatban én nem csak gyereket nem szeretnék, de azt se érzem magamban, hogy igazán párkapcsolatot se. Nem zavar a magány, örülök, hogy nem szól bele senki az életembe. Elég sok negatív tapasztalatom van a férfiakkal (köztük rossz apakép), ami miatt egyszerűen el sem tudom képzelni, hogy az életemben legyen egy férfi tartósan. De ha csak lenne egy olyan férfi akivel élnék együtt, akkor költözni kellene ahhoz, hogy gyerekünk legyen, amit szintén nem szeretnék. Karrierista nem vagyok, így az nem zavarna, ha mondjuk háztartásbelinek kellene lennem, de akkor a férfinak jó fizetésének kellene, hogy legyen, hogy a gyerekeknek és a családnak ne kelljen nélkülöznie. (Az én tapasztalatom az, hogy jobb ha valamelyik szülő háztartásbeli, így csak így vállalnék, ha erre lehetőség lenne). De ezek után is hosszú távon nem biztos, hogy a férfi nem ugrana ki a kapcsolatból. Ismét csak az apai mintámmal tudok jönni, ahol 3an vagyunk féltestvérek 3 anyától.

9. Túl öreg vagyok. Ez nagyon furcsán fog hangozni sokaknak, mert csak 25 vagyok, de nekem ez volt a határ. Engem később vállaltak, anyum 35 volt, az osztálytársaim többségét meg inkább 25 éves koruk körül vállalták a szülei. Sokkal kevésbé volt aktív életem, mint másoknak és a türelem se volt már annyi a szüleimben. A gyerekneveléshez kell az aktivitás, játszási képesség, türelem. Ez korral egyre csökken. Minden egyes nappal kevesebb időt tölt az ember a leendő gyerekeivel és minden egyes nappal egy nappal kevesebb ideig lesz a gyerekeknek az életében a szülei

10. Nincsenek jó gyereknevelési mintáim. Rengeteg szituációt nem tudnék jól kezelni. Bármennyire próbálnék akaratlanul is bántanám a gyereket.

Ez most, ami hirtelen eszembe jutott. Ott van bennem a félelem, hogy egyszer megkattanok, jön a biológiai óra és egy nagy szerelem, és csak lesz gyerekem. De az észérvek ellene szólnak, ezért nekem a gyerekmentességem okait sokszor fel kell elevenítenem, nem elég a nem akarok és kész. Az a baj, hogy pár hónapig kell csak valaminek történni, ami miatt becsúszik egy terhesség, utána meg egy életen át bánhatom, hogy ilyen világba beleszültem valakit.