Volt már valaha olyan érzésed, hogy arra vágytál és azt kívántad bárcsak meghalnál? Ha igen, mi volt az oka?

Kétszer volt ilyen. Egyik két éve, kiégés miatt. Iszonyúan alattomos dolog...

A másik a múlt héten. De nem meghalni akartam - én így fogalmaztam aztán meg - hanem nem lenni, nem létezni, megszűnni... magyarul ott volt mögötte a menekülés, a valóság fel nem vállalása, és mindezek miatt egy nagyon kemény lelki bénultság, ami testi tünetekkel is járt (remegés, tikkelés, önbántás). De nekem ez a szenvedélybetegségem miatt van, amiből épp józanodok. Ez egy ilyen út. Félelmetes és mély. Szakemberhez fordultam a szuicid gondolatokkal, ami a bénultság miatt nehéz volt, de kell. Ő rávezetett arra, hogyan oldjam meg az aktuális, hirtelen rám nehezedő és megoldhatatlannak tűnő dolgokat. Megoldottam, mertem bennük hibázni, és a hibák miatt ki mertem mondani magamnak, hogy vállalom a felelősséget, és így tovább... nagyon nehéz dolgok ezek, kell találni egy ember, akivel őszinte lehetsz, méghozzá igazából.

'21 őszén. Nekem sincsenek ilyen hajlamaim.

Előtte nem fordult elő velem ilyen, de akkor egyszerűen olyan vehemenciával, hogy elsőre rendesen meg is rémisztett. Aztán utána megint történt egy 's más velem, és ez a gondolat egyre többször jelent meg, végül nem is hagyott el. Senki nem tud róla, de volt pár nap, amikor mentálisan olyan mélyen voltam, hogy kerestem is lehetőséget, hogy történjen valami..

Egyszer különösen nagy volt bennem a lendület, de ijesztő pontossággal és tartalommal írt rám egyik legközelebbi szaktársam: "bárcsak itt lennél". És elküldte, amint az öccsével az egyik kedvenc ételemet ették a reptéren. Ő sem tudja, de ő rántott vissza. Azóta messze jobb lett az életem (nem is gondolok ilyenre), de még mindig akadnak benne kisebb-nagyobb gondok.

A kiváltó okok pedig a lezárások, online oktatás, szüleimmel állandó, napi szintű komoly veszekedések, barátságok megszakadása, sokszoros egyéb kudarcok, magány volt, valamint, hogy kiutáltak egy sportközösségből. Napi szintű pánikrohamok, kialvatlanság, erős depresszió és szorongás is volt. Lekopogva, de mára egy sem maradt, bár az út eddig nem volt sétagalopp.

Volt/van..

A szüleim és a szerelmem halála,rossz munkahely,önértékelési zavarok.