Volt már valaha olyan érzésed, hogy arra vágytál és azt kívántad bárcsak meghalnál? Ha igen, mi volt az oka?

Persze, es nekem sincsenek szuicid hajlamaim, nem akartam soha igazabol meghalni, de lehetnek az embernek olyan pillanatai, amikor azt erzi, bar ne is letezne.

De ezek altalaban ilyen pillanatnyi gondolatok, es konnyen elhessegetheto. Akkor van baj, amikor mar tenyleg komolyan kezdi gondolni valaki.

Én nem tudnék a saját kezemmel végett vetni az életemnek. Nincs meg hozzá a bátorságom. De nem is baj.

Viszont a második gyermekem megszületése óta folyamatosan jelen vannak a halál vágyak. Ami miatt szégyellem is magam és bűntudatom is van. De egyedül nehéz megbírkózni a feladattal, a felelősséggel. Irigykidve olvasom itt a gyakorin is a gyermeknevelés topicban, hogy a gyerkek máp pár éves koruktól kezdve a nagymamánál alszanak, az én gyerekeimnek nincsenek nagymamái, aki csak 1-2 órát is rábízhatnám. Ráadásul a kisebbik gyermekem beteg is, ezzel is nehéz megbirkóznom. Nincs egy barátnőm akihez szólhatnék néha. Így nehéz nagyon.

Tudom van akinek sokkal több rossz adatott meg, emiatt is nyomaszt a bűntudat, hogy én még még hálás is lehetek, tök jó, rugalmas munkahelyem van, helyi viszonylatban jól is keresek, van lehetőségem karriert építeni a cégnél. Mindenünk meg van nem lehet okunk panaszra, nem élünk luxusba, de komfortosan.

Még is elönt a halálvágy.