Halt-e meg rokonotok, barátotok, ismerősötök öngyilkosság következtében? Ha igen, hogyan birkóztatok meg a veszteséggel?
1 héttel ezelőtt a volt osztályfőnököm önkezével vetett véget életének. Mélyen megrázott a halála, ugyanis közel álltunk egymáshoz. A 40-es éveiben járt. Úgy érzem, azóta sem ocsúdtam fel a sokkból. Mindenkit váratlanul ért a halálhíre, ugyanis nem láttunk öngyilkosságra utaló jelet. 2015-ben végeztem a középiskolában, de azóta is tartottuk a kapcsolatot.
Úgy érzem, soha nem fogom tudni feldolgozni, maximum beletörődni, illetve azt, hogy soha többé nem lehetek maradéktalanul boldog, mert ez a veszteség árnyékot fog vetni a hátralévő életemre. Ő az első, aki végzett magával az ismeretségi körömben, mindenki, akit már elvesztettem, természetes halállal halt meg.
Az osztálytársam lett öngyilkos, távolabb voltunk egymástól de beszélgettünk néha. Mivel hasonlított a bátyámhoz (szuicid hajlamú, nagyon nehéz vele) ezért éreztem rajta ezt a nyomást, de sosem gondoltam, hogy valós is. Azt hittem a bátyámat projektálom rá. 1-2 napig az egész suli síri csendben volt, szünetekben is. Bűntudatom nem volt, mert nem volt egyedül, mindig a közelebbi osztálytársaival, barátaival lógott.
A bátyám azt mondta, csak azért nem tudja megtenni, mert az utolsó pillanatban az életben maradási ösztönök segítenek neki túlélni. Aki gondolt rá, közel állt hozzá, az tudja hogy az nagyon nehéz pillanat, ha gondolkodsz is közben. Én is szuicid vagyok, de elég a bátyám gondolatait/ nehézségeit cipelnie a családnak, mert az elég nyilvánvaló. Zárkózott, nem beszél velünk csak ha jó kedve van.
Én pedig nyitott vagyok és kedves, akkor is ha belül már szétszednek a gondolataim.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!