Ki védi a homoszexuális életmódot elhagyni vágyók érdekeit?

Nem emlékszem, hogy egyetértettem volna a terápiával.

Az én értékrendemben meg nincs benne a másikba "a te élted sajnálatra méltó" sujkolása.

Nem élem lemondással az életem, mert nem választottam.

Köszönöm, de én így is tudok családot alapítani,rézse az "értékrendemnek". Igaz, nem saját bottal, "igazi, természetes környezetben" ejakulálva.

Rendellenes az lenne ha homoszexuális létemre nőkkel hálnék társadalmi nyomásra.

Nem mondtam hogy intoleráns vagy, csak hogy ilyenfajta toleránciára nem vágyom.

Kedves kérdező!

(A 23#-as és a 28#-as vagyok)

Megértem a te álláspontodat is, hogy nem tudunk mi melegek az identitásunknak köszönhetően biológiai szintem kiteljesedni, de ha megnézzük akkor a heteró életmódnak is vannak hátrányai (bár a hátrány is relatív dolog ami minden embernél más; lehet, hogy te hátránynak gondolod ha nem lehet valakinek gyereke, de én amondó vagyok, hogy nem az) sőt minden embernek vannak hiányosságai, sok ember nem tud olyan dolgokat megélni mint egy másik ember és vannak akiket zavar ez a különbség és van akit nem, és én az utóbbiak táborát erősítem. Én inkább a lelki kapocsban hiszek, amit sosem éreztem az ellenkező nem iránt és semmilyen terápia nem változtathat ezen. És kihangsújozom, hogy engem nem a melegpropaganda visz előre, én saját érzéseim alapján megyek ezen az úton.

Ezt megértem és elfogadom, hogy gyerekem tényleg nem lehet, de őszintén egyáltalán nem bánom, viszont nagyon sajnálom azokat a heteró párokat akiknek nehezen vagy egyáltalán nem lehet gyermeke. Sajnos nagyon sok ilyen pár van a világban és nem mellesleg az ismerős körömben és a rokonságomban is van ilyen és hasonló eset is. Teljes mértékben együtt érzek velük, viszont az nagyon el tud szomorítani amikor látok felelőtlen párokat, hogy olyan körülményekbe csinálnak gyereket ami elfogadhatatlan és vagy elviszi az állam vagy sajnos nyomorban kell felnőnie a gyereknek, (ilyen párokat is is ismerek) vagy amikor "egészséges" párok eldobják maguktól azt a kis életet amit létrehoztak.

Viszont nem állítom, hogy teljes mértékben természetes lenne a homoszexualitás; tudom, hogy alapjáraton a nő és férfi között lenne normális a kapocs, mivel nekem is ezt tanították a szüleim és ez a legnagyobb baj mert van amikor a mások által belénktáplált vélemények elnyomják néha a szívünk érzéseit, ez kamasz korban lévő gyerek esetében a legveszélyesebb mivel ebben a korban a tapasztalatlanságának köszönhetően úgy érzékeli szegény feje, hogy ő az érzései miatt értéktelen és ez felszabadíthat olyan negatív érzéseket benne amiket addig semmi nem tudott kihozni belőle (saját tapasztalat). Egy kis időre, talán két évre sikerült majdnem teljesen kizárni magamból a homoszexuális érzéseimet viszont akkoriban kialakult egy olyan személyiségem amit egy ember se akarna magáénak tudni. Ezért nem csak a változás van mert nem tudni, hogy kiből mit hoz ki ha elveszti az addigi személyiségét, emiatt az a véleményem, hogy néha jobb az elfogadás és ha már nekünk embereknek megadatott, hogy nem csak ösztönből hanem szerelemből válasszunk magunknak párt, akkor érdemes egy olyan párt választani magunknak akivel nem csak azért vagyunk együtt mert az ellentétes nembe tartozik és majd csinálunk pár gyereket aztán ha ez megvolt utána meg öregkorunkig kerülgetjük egymást. De ez a cselekedet sem természetes mert egy párnak akkor is össze kéne tartozniuk amikor a gyerekek már régen kirepültek a fészekből és ha nincs a lelki kapocs, csak a gyerek/ek abból nem lesz "holtomiglan holtodiglan" kapcsolat.

Ki mondta hogy bennem nincs? Attól még nem leszel empatikus ha lesajnálsz valakit. Az meg hogy betegnek , s rendszeresen rendellenesnek titulálsz nem arról árulkodik, hogy empatikus lennél. Már bocs.Vagy nem ismered a fogalmat.

Tény, hogy azonos neművel nem lehet gyerekem (bár neked se), az már megint egyéni felfogás kérdése, hogy neked ez a lemondással azonos.És béranyaság és örökbefogadás is van a világon...

Én inkább arról mondok le, hogy elérjem, ne sajnálj.

Vaknak lenni, ami alapvetően nehezít meg egyes dolgokat, köze nincs ahhoz, hogy melegként jaj! nem tudom felcsinálni a partnerem.

Kedves kérdező!

(A 23#, 28#, 43#-as kommentelő vagyok)

Előre leszögezem, hogy a heteroszexualitásról nincs sok saját tapasztalatom így a környezetemben élők viselkedéséből, véleményeiből állítottam össze magamban a véleményem a heteroszexualitás hátrányairól. Pl.: a meleg párokkal ellentétben a heteró párok között nincsen akkora közös nevező a különbözőségük miatt, sokszor hallottam nőismerőseimtől egy nagyon ikonikus mondatot "ha ti férfiak is megtapasztalnátok, hogy milyen szülni és nevelni a gyerekeket, ti csak bedugjátok és kész" én nem ismerek olyan nőt aki ne mondta volna ezt. Amondó vagyok, hogy a férfiaknak biztosan nagy öröm a gyermekáldás de az biztos, hogy a nők nem teljesen vannak ezen a véleményen. Ezenkívül még sok esetben van egyet nem értés a férfiak és a nők között a biológiai, gondolkodásmódbeli és lelkivilágbeli különbségek miatt.

Egyébként ebben egyet értünk, a melegpropaganda csak mélyíti azt a szakadékot amit át akarna hidalni, de talán a még nagyobb probléma vele az, hogy akik irányítják ezt az egészet nem is feltétlenül melegek, hanem nagyon elborult fejű szélsőbalosok akik azt hiszik, hogy az ő tevékenységeiknek köszönhetően a melegek jobban fogják érezni magukat, de ez a propaganda csak a feltűnést kereső melegeket, a díszmelegeket és azokat az embereket érinti meg igazán akik nagyon együtt akarnak érezni velünk de gyakorlatilag azt se tudják, hogy mit szeretnének a melegek. Én csak szép csöndben élni szeretnék élettársat szeretnék és én ezzel meg is lennék elégedve, de mivel vannak ezek az emberek sajnos csak még jobban kiélezik a melegekre a társadalom homoszexuálisakat elítélő felének az előítéleteit és ez együttélés szempontjából nagyon rossz.

Kedves steven95!

(a 48#as)

Örülök, hogy írtál mert így alkalmam lesz veled is beszélgetni.

Igazán sajnálom ha megbántottalak volna a melegpropaganda kifejezéssel.

Abban egyet értünk, hogy jó lenne ha társadalmilag el lenne fogadva a melegség, és ez egy jó cél (bár sajnos van egy olyan társadalmi réteg ami sosem fogja elfogadni a melegséget) természertesen nem ezeket a törekvéseket akartam célba venni amikor azt a kifejezést használtam hanem inkább azokat a cselekedeteket amiket már-már aberráltnak tartok. A csöndben élést én úgy értettem, hogy én nem járkálnék ki az utcára magamra aggatva egy csomó jelképet és büszkélkednék vele, hogy én milyen nagy meleg vagyok mert akkor a lakosságnak meg lenne a véleménye rólam és az biztosan olyan lenne amit nem tennék zsebre, amondó vagyok, hogy aki rákérdez az identitásomra annak elmondom és engem utána nem igazán fog érdekelni, hogy elfogadja vagy nem; aki meg nem kérdezi akkor az ne is akarja tudni, hogy én kivel szoktam. Ha elfogad akkor meghívom egy italra mondjuk és ha vannak neki, több kérdésére is készségesen válaszolok, ha meg nem fogad el akkor azzal nem lehet szinte semmit kezdeni, max. megkérdezem tőle, hogy miért ez a véleménye és megpróbálom érvekkel meggyőzni ha meg nem jön össze akkor minek kínlódjak vele?

Nem is mondanám, hogy ellovagolok azoknak a harcoknak az eredményein amiket az életteremért folytak mert a helyen ahol lakok a szűk családi körömet és pár barátomat leszámítva senki az égvilágon nem tudja, hogy meleg vagyok és még a szomszéd se nézné ki belőlem, hogy az lennék és ez nem azért van mert titkolni akarom hanem mert úgy öltözködök és viselkedek, de nem szándékosan hanem mert így szeretek öltözködni. Egy szó mint száz engem nem azért nem öveznek megvető szempárok az utcán mert kiharcolták, hogy elfogadjanak, hanem mert nem akarok feltűnő lenni.

Az pedig igaz, hogy van nézetkülönbség, hisz minden ember kicsit másképp gondolkodik. Viszont nem mondom, hogy hallgass el sőt ha valaki rendes hangsújjal, értelmesen és egy mondatnál hosszabban fogalmazza meg a véleményét és nem annyival rendezi le, hogy "mert sz@r vagy, azért" azt érdemes meghallgatni.