Egy 22 éves gyerek vagy fiatal felnőtt?

4-es vagyok, annyit hozzátennék, hogy ez a gyereknek nézés leginkább két esetben szokott menni:

Az egyik eset, mikor valaki nem ura a helyzetnek egy vitában, ilyenkor sokan le szokták alacsonyítani a vitapartnert, mondván, az ő szava nem számít, mert... (mert még gyerek, mert beteg, mert férfi, mert nő, mert alulképzett, stb). Ez ellen nem tudsz tenni, ha épp nem azért néznek le, mert fiatal vagy, akkor majd azért, mert nincs gyereked vagy mert öreg vagy vagy nincs megfelelő végzettséged, amitől az adott témában kompetens lennél. Így szokott ez menni.

A másik eset az, mikor érződik egy válaszadón, hogy borzasztó naiv és tapasztalatlan és baromira fekete-fehérben látja a világot. Ez a tipikus gyerekes "mindent vagy semmit" felfogás, amire gondolok. Például mikor valaki egy percet sem dolgozott, fogalma sincs arról, mi számít egy munkahelyen, de nekiáll nyomni meggyőződésből a dumát, hogy ha nem az xy egyetemen végeztél, kitörölheted a papíroddal. Mintha nem is tudom, normális munkavállaló ipari jellegű problémákra olyan munkaerőt keresne, akinek a többnyire elméleti/akadémiai képzése itt vagy ott zajlott. Mintha nem lenne 'hótmindegy, hogy azt a tudást, amihez amúgy is nagyon sokat kell még fejlődni gyakorlati szinten és ami amúgy is kis mértékben kihasználható egy szűkebb területen, bárki nézné, hogy melyik intézményben szedte magára. Na, az ilyenektől az agyam eldobom már én is. De ugyanilyen naivan osztják az észt az emberek a párkapcsolatok terén nulla kapcsolati tapasztalattal, a gyerekvállalás terén anélkül, hogy egy napot kisgyerekkel töltöttek volna (sokan így is vállalnak sajnos gyereket), érződik az elfogult szövegeiken, hogy hozzá sem szagoltak ahhoz, amiről nyomatják a keményen elfogult dumát. Na, erre mondjuk, hogy gyerek vagy még, majd megérted, hogy nem úgy működik. Majd megérted, hogy a gyerekhez pénz kell, hogy az egyetem neve semmit sem jelent, hogy a szingliséged nem azon múlik, hogy mennyire vagy hívő vagy absztinens... Csomó dolog.

Jogilag 18 éves kortól már felnőtt. Szóval fiatalfelnőtt, de a mentalitás az más kérdés.

Egyébként egyszer etika tanárom egyszer említette, hogy "Mindenki addig gyerek, amíg a szülei élnek."

8: Szerintem a világkép attól is erősen függ, hogy az adott közegben mennyi egy emberélet.

PÉLDA:

Sokan mondják, hogy a nő dolga a gyerekszülés, de van, ahol max. egy gyereket szülnek a nők, és az is gyermekággyal együtt max. 1 év, amíg kiesik a munkából, és van maradék 85 aktív életéve, amit mással tölt ki.

Másutt meg szülnek 8-at és már meg is halnak utána.

Most akkor az egyik kultúrában 10 év a gyerekkor, a másikban akár 50 évet is eltölt családalapítás előtt valaki, sokat művelődik, iskolába jár, ösztöndíjjal beutazza a világot, persze, hogy gyerekeskedik 35 éves korig is akár, nehéz megmondani, hol van itt a határ ebben az esetben.