Szerintetek férfinak vagy nőnek jobb lenni?

Biológiailag nőnek jobb lenni, de nem azok miatt a dolgok miatt amiket felsoroltál. Azoknak a nagy része alaptalan férfi képzelgés, vagy csak egyenesen hazugság. Azért jobb biológiailag nőnek lenni, mert a testünk arra rendezkedett be, hogy hosszú, és relatíve egészséges életünk lehessen, ezert a férfiaknál hosszabb ideig élünk, es nagyobb eséllyel élünk túl komolyabb betegségeket. Plusz menő dolognak tartom, hogy a testem képes lenne egy életet alkotni.

Társadalmi szinten jobb férfinak lenni, mert minden szempontból biztonságosabb, mint a női lét. Valós problémák hiányában az lenne a legnagyobb gyötrelmem, hogy nem akarják leszopni a kukimat a nők, és emiatt többet hisztiznék, mint az összes elnyomott kisebbség a saját elnyomásuk miatt együtt véve.

A férfi az, akinek számít a szava a társadalomban. Ha például azt mondja, hogy a biszex nő szexi, és jó kiverni rá, míg a biszex férfi undorító, akkor ez lesz a koztudatban. Női oldalról többen fogadják el a bi férfiakat, és többen érzik kellemetlenül magukat bi nők mellett, de érdekel ez valakit? Soha sem lenne a nők hozzáállása valamihez az alap, mert a férfi szava a szent.

Az egész emberi faj kollektív tudatalattijába van égetve, hogy a nők a férfiak tulajdonai. Erre alapul a vallásunk, a kapcsolataink, a kultúránk, ahol a nőnek egészen konkrétan nincs saját neve, hanem az apjáét, majd a férjéét kapja meg, és a házasság rendszere, és ez tükröződik vissza a férfiak parkeresesi hozzáállásán is.

Bár nőként undorodom ettől az egésztől, nem változtat a tényen, hogy mióta csak megszulettem, ezt nyomják a fejembe, és azon sem, hogy az egész világ körülöttem így gondolkodik, szóval szívesen megtapasztalnám milyen lenne, ha én lennék az alap. (néha eljatszom a gondolattal, milyen lenne, Isten nőnek lenne megirva, az első ember Éva lett volna, Ádám pedig a hazug áruló; milyen lenne, ha a vervonalakat a nők neve alapján tartanák számon, és természetes lenne, hogy a férfi megkapja az anyja, majd neje nevét)

Szóval ja. Maradnék nő, de férfi kivaltsagokkal.

De vigasztalódj, kérdező, nő nem lehet vaskohász.

[link]

nem lesz népszerű a hölgyek körében, de a bajtársias igazi, heroikus barátság a férfiaké

---------------------------

"A férfiak közösségének még senki sem szentelt különös figyelmet. Mindenekelőtt a szövetségnek, a szerzetnek, asz egyesületnek, a hadseregnek. A férfi szeret összenőni, s ennek az összenövésnek, hogy fontosságát aláhúzza, rituális külsőségeket talál. A lovagok kardot cserélnek, és egymásnak titkos fogadalmakat tesznek. A szerzetesek és a katonák egyforma ruhát viselnek, sorban ülnek, egyszerre lépnek. Minden esetben olyan kötelező szabályokat határoznak el, és olyan elveknek vetik magukat alá, mint a szerzetesi fogadalom, a lovagi erkölcs törvényei, vagy a katonai szolgálati szabályzat. Ha az ember a nő szétszórt és magának élő, csaknem saját központtal rendelkező életrendjét nézi, fel kell tűnnie, hogy a férfi mennyire ragaszkodik klubjához, lovagrendjéhez, miért kedveli a szabályzatot, az egyenruhát, a kardcserét és az egyszerre való lépést. Meglehet, ha az emberiség dolgait a nő intézné, olyasmi, hogy nép, közösség, társadalom, állam, sohasem keletkezett volna. Sohasem írtak volna törvényt és nem viseltek volna egyenruhát. Lehet, hogy a kollektívum a férfi alkotása, és az állam nem egyéb, mint megnövekedett szerzetesrend, vagy egy kicsit megpuhult és meglazult hadsereg.

Hogy ebben mi az öröm és a komolyság, azt minden férfi tudja. Tizenegy férfi szövetséget köt és szemben áll másik tizenegy férfival; a feladat az, hogy a labdát az ellenfél kapujába rúgja. Ez a futball. Minden együtt van, ami a férfikollektívumot jellemzi: a szabály, a fogadalom, az egyenruha, az ellenfél. S a játék olyan fontos, hogy ötvenezer ember nézi lélegzetfojtva."

[...]

Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között. Miért csillag a barát? És miért barát a csillag? Mert olyan távol van és mégis bennem él? Mert az enyém és mégis elérhetetlen? Mert az a tér, ahol találkozunk, nem emberi, hanem kozmikus? Mert nem kíván tőlem és én se kívánok tőle semmit? Csak azt, hogy legyen és így, ahogy van és ő van és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég? Nem lehet rá válaszolni. Nem is kell. De ha nem is lehet, barátom iránt mindig azt fogom érezni, hogy csillag, a világegyetemnek érthetetlen rámragyogása."

--------

[link]