Mennyire elitélendő, ha 30 vagyok és nem szeretnék gyermeket?

Nekem is ment màr gallyra ilyen miatt kapcsolatom.

Exem mindenàron azt akarta hogy költözzünk anyoshoz es szüljek oda gyerekeket.az anyja is erre akart rabeszelni.

Amikor közöltem hogy en ilyen feltételekkel nem(költözzem el a munkahelyemtöl, söt, hagyjam ott relative a gyerekek miatt, es éljek anyossal..)szimplan szakitott azzal, hogy akkor keres olyat, aki ezt vàllalja.

Komolyan mintha valami üzletröl lenne szo, szerelem meg kanyarban. Inkabb nem önallosodik, anyut vàlasztja es tehénkancàt keres szaporodni hàzicsicskànak az anyja keze alà aki igy nem vallalja, mehet a levesbe.ergo a "kanca" mindegy, csak legyen "kezesbàràny".

Egyáltalán nem elítélendő, de ha párod akar, és te tuti nem akarsz vállalni, akkor ne ámítsd és szakíts vele.

Ez így tisztességes.

Már miért lenne elítélendő? Sokkal inkább az az elítélendő, ha valaki emiatt elítél és megvet. Én sem akarok gyereket, nem igazán csípem őket, idegesítenek, nincs hozzájuk türelmem. Viszont én már a kapcsolataim elején úgy kezdtem, hogy soha nem fogok gyereket szülni, szóval ha ő akar, akkor nem egymást keressük. Szerencsére megtaláltam azt az embert, aki pont ugyanolyan mint én, csak férfiben. Már 9 éve együtt vagyunk, össze is házasodtunk. Nálunk anyumek nem pattogtak a témán, tudták hogy soha nem akartam gyereket, férjem szülei viszont nehezebb eset volt, főleg anyós. Próbálkozott volna, de már az elején rövidre zártuk a témát.

Szóval lényeg a lényeg, nincs semmi gond azzal, hogy nem akarsz gyereket, de ha a párod akar, akkor abból előbb-utóbb konfliktus lesz. Anyudat pedig határozottan állítsd le, minél előbb!

#1-es nekem is hasonló volt :'D

17 évesen jöttem össze az exemmel, 18 évesen érettségi után összeköltöztem vele. Saját lakása volt amit örökölt, az anyja az utca túloldalán lakott. Már akkor (18 évesen) elkezdték mondogatni hogy szüljek gyereket és milyen jó lesz mert az anyja úgyis a nyúgdíj szélén áll és majd ő otthon lesz a gyerekkel. Én meg néztem hogy mi a túrót akarnak? Egy részről szüljek 18-19 évesen? Más részről meg mi az hogy anyós lesz otthon a gyerekkel, ő neveli, én meg mehetek nyugodtan dolgozni? Wtf? Nem érten milyen emberek vannak...

26 éves vagyok és sosem akarnék gyereket.

26/f

Sajnos nekem is ezért fog tönkremenni a kapcsolatom. Illetve már nagyon a végét járja.

26 évesek vagyunk, 3-4 éve együtt a barátom meg úgy sürget mintha már a 40. életévembe lépnék kb... pedig az elején is mondtam neki, hogy nekem nem kell gyerek.

És tudod miért kell most mégis méghozzá gyorsan? Mert ezt látja a környezetében. És nem akar lemaradni.

(Amikor ismerkedtünk, meg milyen jól beadta nekem mennyire ellene van ő is a nagy rohanásnak, pár év együtt aztán esküvő, gyerek, majd kiderül hogy nem is ismerték egymást és jön a válás...) aztán tessék.

Csalódás minden ember.

Ah, szóval csóri pasi semmi feltételt nem volt képes eddig megteremteni a gyerekvállaláshoz, sem az anyagi biztonságot, sem egy saját ingatlant. Ennek ellenére jól kitalálta, hogy majd a gyerekszobájába ő családot alapít, a nője feladja a munkáját, a szülei kontójára meg majd jöhet a gyerek.

Már önmagában azért kiröhögném és faképnél hagynám az ilyen "férfit", hogy ez egyáltalán eszébe jutott, még akkor is, ha egyébként akarnék gyereket.

A gyermekvállalás magánügy, és kizárólag az adott párra tartozik, s nem a rokonokra, barátokra, kollégákra, szomszédokra.

Gyereket csak akkor érdemes vállalni, ha te valóban akarod.

Inkább menjen tönkre egy kapcsolat, és maradj egyedülálló, vagy mással lépj tovább, mint bevállalni egy gyereket, akit jó eséllyel megbánsz, ha nem alakul ki a szülői érzelmi kötelék felé.