Szerintetek mit kellene csinálnom, ha mar ennyire komoly a helyzet? (Hosszu de légyszíves! Kivancsi vagyok a véleményetekre)

Kb 2 hónapja naponta sírok, étvágyam sincs (amúgy tinilany vagyok) Németországba élek már 7 éve. Kiskoromba is voltak mar velem ilyen depresszios problémák 7 éves koromba folyamatosan sírtam a Magyarországi rokonaimért illetve barataimert, aztan rá jottem h azok a rokonom akikért sírtam illetve azok a barátok akikért sírtam, mind érdek rokonok barátok voltak, csak hogy vigyünk nekik valamit meg az ilyesmik, akik laktak már külföldön tudják milyen ez ha a külföldi rokon/ismerős megy haza. Lényeg a lényeg hogy ötödikbe át kerültem egy suliba, mivel általános iskolaba ki kozositettek a gyerekek, bunkók voltak, és emberszámba se vettek, ezért eléggé nagy újdonság illetve boldogság volt számomra hogy valakik foglalkoznak velem, sőt az egész iskola a baratom mai napig csak ők valahogy nagyon nem az en társaságom amire kb 3 eve jottem rá. A lényeg hogy állandóan sírok 2 hónapja, nincsenek olyan barataim akikkel el tudnák menni bárhová, sose volt egy olyan fiu se aki tetszett volna es beszeltunk volna legalabb pár szót, sokak szerint szep lany vagyok, oke ezzel nekem sincs problémám, de mostanában ugy veszem észre mintha rám sose nézne senki, mintha emberszámba se vennének, mintha én sose tetszenék senkinek, mintha velem nem akarna barátkozni senki, anyamek szerint csak bekepzelem magamnak mert olyan nincs hogy soha senki, de nemtudom lehet igazuk van.. sok helyet ki próbáltunk már ez miatt mert már tenyleg nem normalis hogy 2 honapja mar sirok idegeskedek es sokat fogytam.. de egyszerűen mintha nem tudnék ide beilleszkedni Németországba.. nemtudom egyszerűen nekik az a normális hogy otthon ülnek es csak ugy vannak, vagy ha interneten tartják a kapcsolatot. Amúgy az internetbol is elegem lett, tehat en ugy vagyok vele h nalam az internetes baratsagok meg az ilyenek ki vannak löve, mert mar nagyon meguntam az ilyen internet szarsagokat. Tökre faj az h meg sose volt semmi tobb egy olyan fiuval se aki tetszett volna holott en ugy vettem rajtuk észre hogy ők is néznek engem (még regebben) de valahogy egyikből se lett tobb mert egyszerűen nem igazan mertek velem beszélgetni még ők se... visszont a különbség a 7 éves énembe, és a mostani énembe, hogy régebben évente egyszer jártunk haza Magyarországra de boldog voltam tőle. Visszont mostmár Magyarországot se veszem olyan nagy számnak mint akkor 7 évesen. Meg elég sok mindenkibe csalodtam, Tökre szeretethiányom is van ezt észrevettem magamon. Nem jarkalok sehova, sokszor elgondolkozok azon hogy mennyi szep ruhám van, es milyen jo lenne ha ezeket a ruhákat fel is tudnám valahova húzni... sokan mondjak hogy dehát Németország közepén laksz foleg varosba, hogy tortenhet ez meg hogy ennyire egyedül vagy.. őszintén? Meg ense tudom.. anyam szerint lehet haza kellene menjek egy kis időre Magyarországra de nem mintha ott foglalkoznanak velem mert kb soha senki nem vesz emberszamba, vagy lehet ennyire depresszios vagyok hogy kajak bekepzelem magamnak? Igazából sok olyan Magyarországi baratnom volt akik mondtak hogy jaj "ez ugyse állna le velunk/veled" meg ilyenek es lehet annyira belém rakták ezt az egészet akkor h így elhiszem? Jártam régebben pszichológushoz szerinte is társaság hianyom van de nagyon... fogalmam sincs mit kellene tennem, Magyarországon azert tobb pár ismerősöm van de fogalmam sincs. Amúgy őszintén szólva engem nem az érdekel hogy hol vagyok milyen városba vagy orszagba, hanem hogy kikkel, milyen emberekkel. Meghát tényleg már annyit vartam hogy mar nem megy tovább... nagyon be vagyok fordulva, es fogalmam sincs hogyan tovább vagy hogy mi lenne a megfelelő döntés, utoljára nyáron voltam Magyarországon de nem igazan segített a helyzeten, őszintén szerintem még rosszabodott is a helyzetem, mert sok olyan dolgot lattam hogy gyere le jó isten... a szomszédok is 0-24be veszekedtek meg ilyesmik, en meg azert itt kint megszoktam a nyugis életet. Nagyon tanácstalan vagyok, es mar nemtudom mit kéne csinalnom.