Szerintetek mit kellene csinálnom, ha mar ennyire komoly a helyzet? (Hosszu de légyszíves! Kivancsi vagyok a véleményetekre)

Tényleg komoly a helyzet, így bocsáss meg, ha esetleg nem tudok nagyon jó válasszal előrukkolni, de igyekezni fogok.

Kicsit ahogy látom, nagyon rástresszelsz erre a helyzetre ráadásul, hogy senki sem a barátod, nem vagy boldog sehol sem, ami tovább ront a helyzeten.

Nem tudom, sportokat próbáltál már? Csapatban játszani valamit, ami valamennyire érdekel (pl. kézilabda, röplabda, akár küzdősport). Ott találkozhatnál több emberrel, akik már nagy eséllyel valamennyire egy húron pendülnek veled.

Most lehet rossz tipp jön, mert nem a te világod, nem is akarok hittérítő lenni: talán templomba járni? Ott is van egy közösség, erős odatartozást éreznek azok, akik oda járnak, egy dologban hisznek. Nyilván ezt csak úgy mondom, sajnos ebben nincs tapasztalatom, de végső elveszettségemben ide mennék talán, mert én pl. valamennyire hiszem, hogy létezik Isten.

Sporton, templomon kívül - suliban van, hogy nehéz megtalálni a társaságodat. Én általános suliban találtam meg az igazi baráti köröm ahol önmagam lehettem, azóta bár sokan elmentek ebből a körből, de a magja megmaradt. Középsuliból, most egyetemről, konkrétan senkivel nem tartom a kapcsolatot, csak össz 3-4 emberrel, de lehet sokat mondok.

Én azt mondom, hogy biztos nagyon egyedül érzed magad, de ahogy járod a világot szerintem fogsz találni embert magadnak, ha keresed is a társaságot, akár könyvtárban, akárhol ahová érzed, hogy kell menni. Nyilván ez nem könnyű úgy, hogy eddig sok csalódás ért, és sértett ember vagy, de meg kell próbálni nyitottnak lenni az újra szerintem.

Internetes játékokat nagyon nem is ajánlom, mert azok általában olyanok is - nagyon nehéz belekovácsolódni egy közösségbe, na de még találni is egy olyat ami tetszik...

Szerintem helyezd azokra a hangsúlyt addig ameddig nem találsz új embereket, akikre tudod. Célzok itt szüleidre. Nyilván nem lesznek a legjobb barátaid, de ha beszélsz nekik a problémáidról, szerintem az is sokat tud segíteni, főleg, hogy nekik van valamennyi élettapasztalatuk. Nem biztos, hogy neked tetsző választ fognak mondani, ők is hibázhatnak, ezt magadban kell meghozni, minden csak útmutatás.

Végső szóként: ne érezd magad egyedül. Próbálj találni egy beszélgetős társat, akár szüleid, akárkik, akiknek le tudod írni a problémáidat, gondjaidat, tudsz beszélni velük a napjukról, hogy ne csak negatív dolgokról beszélj, ezzel is elterelve a figyelmedet a rosszról. Előbb utóbb sikerülni fog jó embereket találni, csak folytatni kell, és kipróbálni új dolgokat.

Ha szabad ilyet kérdezni: hogy nem jössz ki velük? Gyerekesnek tartod őket, túl hangosak, csúnyán szoktak beszélni, nagyon nem egyezik az érdeklődési körötök?

Ha ez a probléma, akkor szerintem ez idővel meg fog oldódni, és tényleg ne stresszelj rá annyira. Szokták mondani a türelem rózsát terem - én eddig így éltem egész középiskolában, most egyetemen szenvedgetek kicsit a tantárgyak miatt, de úgymond több szabadságom is van, úgy hogy 1-2 évvel ezelőtt én is nagyon nehezen láttam kiutat, semmi kedvem nem volt semmihez, és elegem volt mindenkiből, de az idő megoldotta ezt a problémát.

Csináld azt amit szeretsz, azzal nem lőhetsz az életutad mellé, hogy így fogalmazzak. Akivel egy húron pendülnél azzal találkozni is fogsz.

Én mondjuk érdeklődök részben a pszichológia iránt is, azért mondom ezt: próbálj esetleg pár pszichológiai tesztet csinálni, nézz utána, hogy milyen fajta személyiség vagy, stb (persze csak ha érdekel), hátha úgy jobban megismered magad, és hogy mire vágysz még a jelenlegi dolgok mellett.

Boldogsághormonoknak is olvass kicsit utána, szerintem eléggé hasznosak tudnak azok is lenni, ha kicsit "meghekkelnéd" az érzéseidet. Pl. sporttal is lehet ilyet termelni, de egy jó nagy evéssel is, de ha csak elbeszélgetsz valamiről, azzal is. Dopamin, szerotonin, endorfin, oxitocin, ilyesmire gondolok.

Szerintem a másik iskolát próbáld meg még, hátha segít esetleg, de tinikorszakban általában gonoszak tudnak lenni még a gyerekek, vagy akár olyan sportot is ami minimálisan érdekel a tánc mellett.

Én általában visszagondolok pár helyzetre, hogy miért viselkedhetett x ember úgy, ahogyan, én mit tehettem volna másképp, ez is segít egy kis önreflexióban szerintem, hogy mikben lehet javulni még.

Én bízok benne, hogy meg fogod találni azokat amiket keresel.