Szerintetek mit kellene csinálnom, ha mar ennyire komoly a helyzet? (Hosszu de légyszíves! Kivancsi vagyok a véleményetekre)

Példa a tesztre: [link]

Olvasva a 9-es hozzászólásodat, egyet tudok érteni veled, hasonló szemléleteim vannak nekem is, ha valami nem tetszik és nagyon helytelennek tartom egy ember cselekedeteit, nem izgatom magam tovább rajta. Ez másoknak nem megy, és én is szoktam értetlenkedni, hogy ezen miért húzza fel magát xy, miért költ több tízezret magára, vagy csak egy ruhadarabjára az ember, miért hangoskodnak, miért kell minden második szónak b+nak lennie. Ezeken én is nagyon fel tudom húzni magam.

(Aki pedig nem mellesleg gyógyszerezéssel, öngyilkossággal akar próbálkozni, az eléggé pszichiátriai eset, mert viccnek sem megy el normálisabb körökben)

Ami segített, hogy tulajdonképpen fel kell ismerni, hogy min tudsz változtatni, és min nem. Az embereken sajnos nem tudsz változtatni, de azon igen, hogy milyen emberekkel veszed magad körül. Én bár elvagyok sok emberrel, de nagyon kevés embert tekintek barátomnak, ami szerintem így van rendjén. Igyekszek helyén kezelni a dolgokat az emberekkel, nem beléjük állni, hogy de buta vagy ezért és azért, max rá próbálom vezetni a kérdésre, hogy megkérdezze magától - hogy valójában mi értelme van annak amit csinált?

Én nem tudlak okolni azért, mert inkább maradtál egyedül, ilyen társaságban én is inkább kívülálló lennék. Én pl. online játékokban lelem még a boldogságomat, azok le tudnak kötni, és néha izgalmasak is. Nyilván lehet helytelen dolog ezt mondanom neked, mint tininek, de szerintem jól teszed, hogy ilyen társaságokba nem sodródsz bele, csak az, hogy barátokról nem nagyon tudsz beszámolni, lehet később bajt fog okozni.

Nyilván puding próbája az evés, az embereket meg kell ismerni, hogy tudj olyan döntést hozni, hogy lerázod vagy maradsz barátságban vele, de akiről távolról látszódik, hogy rohadt alma belülről, és például fiúbarátokat cserélnek, azzal tényleg nem kell foglalkozni (szerintem).

Szerintem lesz, egyszerűen szerintem tényleg érettségi szintben máshol állsz, ezért nem érzed jól magad a korosztályod nagy részével, velem is ez volt sokáig, később megkomolyodnak az emberek, akkor szerintem jobban a társaidra találsz.

Én erre tudok tippelni, és egy ilyen társaságra vágysz, nem csak "társaságra", mint a pszichológus mondta.

Én nem tartom hibásnak az értékrendedet, sokaknak ezek a barátnő/barátcsere természetes később is, vagy az se rögzül bennük, hogy durva dolog öngyilkosságos dolgokat mondani.

Szüleid próbálnak egy köztes utat állítani szerintem, hogy valamennyire be is kell illeszkedned egy közösségbe, hogy ne csak előítéletesen állj hozzá mindenkihez, én erre tudok tippelni az ő szempontjukból, ezért ne okold őket szerintem, jót akarnak neked.

Lehet elég gyenge kapaszkodó, de ilyen érettségi szinttel csak a jövőben tudsz bízni - én tizenéves koraim elejétől várom, hogy dolgozni tudjak, legyen egy barátnőm, építsem az életemet. Ahogy közeledek efelé, van barátnőm, egyetemen vagyok már, látom úgymond a fényt az alagút végén, és nekem tetszik amit látok. Kívánom, hogy tudj bízni a jövőben, és egyfajta kapaszkodóként tekints rá, mert előbb utóbb minden megoldásra kerül.

Ha pedig fiúkkal barátkozol inkább, mert gondolom az ő gondolkodásuk jön be jobban, akkor majd figyelj oda a tinédzserkorukra, mert.. mert fiúk, de szerintem érted mire gondolok, nem vagy buta lány a leírásaid szerint, tudsz dönteni jó és rossz között.

A jövőre koncentrálva pedig ne hanyagold el magad, ha tudsz egyél, és vegyél magadon új erőt, hogy igenis megéri küzdeni, mert lesz jobb. Ezt ilyen érettségi szinttel jóformán garantálni is tudom, a komolyabb fiúk szeretik a talpraesett, normálisabb lányokat, csak ne hagyd magad átverni sem.

Én hobbiból olvasgattam a pszichológiát, embertípusok megismerésére szerintem tökéletes, sokszor fel is tudod őket ismerni, ha sokat olvasol egy-két típusról, talán még ez is tud segíteni az utadon. Fel a fejjel!

Ez nem azon múlik, hogy Németországban, vagy Magyarországon élsz/vagy. Én kamaszként ugyanezen mentem keresztül úgy, hogy Magyarországon voltam végig. Jó lenne, ha továbbra is járnál terápiára, nekem sokat segített. Nem az országgal, vagy a kivándorlásotokkal van probléma, hanem neked vannak olyan emlékeid, élményeid, amik ezt okozzák. De ha úgy érzed, hogy azért nem fogadnak be, mert nem ottani vagy, azon is tud segíteni egy jó terapeuta. Én jelenleg Budapesten élek, szerintem nem kell magyaráznom, hogy mi a helyzet nálunk, mennyire muszlimellenes/xenofób a közhangulat, mégse érzi úgy egy közel keleti, indiai, vagy muszlim ismerősöm se, hogy ki lenne közösítve. Max nyelvi akadályok vannak, nem beszélnek jól magyarul, az átlag magyar meg nem mer megszólalni angolul. De nálad még ez sem áll fel, te nem egy más kultúrából érkeztél, és ha Németországban nőttél fel, akkor gondolom, beszélsz németül.

Nem javaslom, hogy Magyarországra gyere, legalább is most nem. Olyan mentális károsodást szenvedett el a társadalom, hogy belém rendszerint belémállnak teljesen átlagemberek, a semmiért. Ma pl. Budapesten, az Örs Vezér terén kérte ki magának egy nő, hogy elálltam mellőle. Kényelmetlenül közel állt hozzám, én meg tettem egy lépést, hogy nagyobb távolság legyen köztünk, ne álljon az aurámban. Erre kitépte a fülhallgatót a fülemből, és elkezdett beleüvölteni az arcomba, hogy én mégis miért undorodok tőle, azért, mert kövér?! Látja az undort az arcomon, mit játszom itt az eszem?!

Szóval, ha békére van szükséged, NE gyere Magyarországra, én épp azon gondolkozom, hogy az ilyen kis közjátékok miatt kiköltöznék Európába, ahol, bárhová utaztam eddig, még az olaszoknál is jóval kevesebb ilyen szituációval kellett szembenéznem, mint itthon.