Van értelme ennek az egésznek?

én vagyok

tegnap este egyik ismerősömmel voltam lent 22:00 és 23:00 között, beszélgettünk, mire a haverom feldobott egy témát, menjünk McDonald's ba, meghallottam beindult a vágyam egy jó kiadós meleg hamburgerre, pénztárcám is megengedte, időm is, és lehetőségem is volt rá, tehát a testem teljességgel "kívánta" a táplálkozást, de én mégis úgy döntöttem, hogy nem teszem meg, hogy eszem, és nem azért mert tudtam, hogy otthon van étel, és felesleges pénzköltés, mert abban a hitben voltam, hogy üres a hűtő, mert péntek esténként mindig az, nem volt bennem fáradtság, hogy az alvást "akarjam" jobban, nem találtam eddig a pillanatig semmilyen kiváltó okot arra, miért döntöttem, így, csupán egyet, mégpedig azt, hogy szabad döntéshozatalom végeredménye ez. Nem arra éreztem vágyat, hogy ne tegyem meg. Testem teljes valójában kívánta az ételt, de az értelmem, szabad akaratom felülkerekedett a fizikai vágyaimon, amit korábban is felvezettem, hogy erre minden ember képes, csak van aki gyenge ehhez, de képes rá.

A párkapcsolatos témához pedig csak annyit fűznék hozzá, hogy amit te leírsz első rendben, pillanatnyi örömről, az a tested kívánata, saját érdeked elérése, önzés.

a második pedig szintén a tested kívánata, hiszen függsz a párodtól, akinek kell a simogatása, kell a hangja, kell az hogy láthasd, hogy beszélhess hozzá, hogy vele légy, és félsz megkockáztatni ez "örömök" elvesztését, ezért nem teszed meg, mint ahogy te mondod, de ez félelem, mégpedig attól, hogy nem teljesülhet az a vágyad, ami a párodhoz kapcsolódik, ragaszkodsz hozzá, saját érdekből, hogy neked legyen jó, ami pedig megint önzés.

Én egy harmadik alternatívát vezetek fel neked.

Én azért nem mennék bele a "lefektetésbe", mert erkölcstelennek tartom alap esetben is a dolgot, más testének kihasználását, hiába "akarja" a hölgy, és azt is annak tartom, hogy valaki mellett "elkötelezem" magam, és ennek ellenére másban keresem a boldogságomat, ehhez úgy érzem nincs jogom, ez nem más mint kőkemény igazságtalanság, pedig meg tudnám oldani, hogy ne tudja meg a kedvesem, de nem tudnék ezzel együtt élni egy pillanatot sem. Ez nem önzés, hanem pontosan az ellenkezője. Ez nem testi vágy megnyilatkozása, hanem a léleké, és nem is vágynak nevezném, hanem inkább racionális, tárgyilagos nézetnek, ami mindenkinek egyaránt jó, mert ez kell ahhoz, hogy a másikat megértsük és ne elnyomjuk, földbe tiporjuk. A lélek együtt van jelen a fizikummal, együtt alkotnak egészet, de mégis tudja magát függetleníteni attól, pontosan ilyen módon. Az értelmeddel, lelkeddel döntesz, nem a testeddel...és pontosan ezért szabad. Akinek pedig nem megy ez egyáltalán, az elveszett...

üdv

Nem tudom megállni, hogy ne reagáljak erre.:)

Miféle hülyeség az, hogy a tested kívánta, hogy elmenj, de te mégsem mentél el, holott semmi okod sem volt arra, hogy ne menj el, de te mégis így tettél, mivel szabad akaratod van?

Ha érzel valamire vonzalmat, és mégsem teszed meg, akkor azért nem teszed meg, mert valami visszatart, vagy mert lusta vay, vagy mert ezzel bizonyítani akarsz valamit, stb.

Talán épp az vezérelt, hogy meggyőzd magad arról, hogy szabadon tudsz dönteni...

Ha rendelkeznél szabad akarattal, akkor sem tennél olyat, amire semmi okod sincs...

Lélek? Attól függ, mit értünk alatta. Ha a lélek alatt a test gondolkodó részét értjük, akkor ugyan van, de ha ez alatt valami testtől független és anyagtalan dologra gondolsz, olyan nincs. Ez 100 százalék!

én azt nevezem szabad akaratnak amikor a döntésedet függetleníted a tested "akaratától", és ha bizonyítani akarom a szabad akaratom, és azért nem ettem a McDonald's ba, akkor az a tudatom döntése és akarata, nem a testemé.

De mondom nem a lustaság miatt, sem más ilyen dolog miatt negáltam a haver "ötletét". Azért tettem meg, mert tudtam hogy megtehetem, szabadon mindentől és mindenkitől függetlenül. Ő például tökre szarul érezte magát, hogy nem mentünk, és már arra akart ösztökélni, hogy másnap este akkor tutira menjünk enni. Sőt lehet ő még aznap elnézett egy kis élelemért! Hogy miért?! Mert ő gyenge ebben a fajta döntéshozatalban, a teste nagy mértékben befolyásolja a döntéseit. Nagy ritkán talán tud ellene tenni...

remélem érthető, amit ki akarok fejezni.

;)

Értem.

Azonban az sem szabad döntés, ha egy elvi okból kifolyólag megtagadsz magadtól valamiféle testi örömöt.

De már tényleg zárjuk le.:)

"Ha egy kicsit is okosak lennétek, már ott lezárhattátok volna, hogy minden relatív."

Mondja a bölcs.:)

De ha minden relatív, akkor mégis miért vitatod el tőlünk az okosságot?

Egyébként pedig szerinted attól, hogy bizonyos dolgok többféleként is értelmezhetőek, nem is érdemes róluk beszélni?

Zárjuk, zárjuk, úgy is kiderül minden nemsokára. :)

"Ha egy kicsit is okosak lennétek, már ott lezárhattátok volna, hogy minden relatív."

Én nem állítottam ilyet, hogy relatív minden, hisz ami relatív az egyben elfogult is, és pont azt akarom elmagyarázni, hogy egyetlen egy dologgal kapcsolatban kell az embernek szubjektívnak lennie, ami nem más mint maga a tárgyilagosság, az hogy mindenki és minden szemszögéből vizsgálódunk, és mindenkinek/mindennek kedvező feltételeket biztosítunk, hogy egyszerűbb, békésebb és boldogabb legyen az együttélés. Ezt egyensúlynak hívják, és ha valami(értelemmel rendelkező lény) többet akar annál, ami neki jár, akkor ez felborul, és valakinek kevesebb fog jutni...a többit mindenki ki tudja következtetni. Azt gondolom említenem nem kell, mi az, ami miatt valakinek több kell, hisz korábban már megtörtént.

üdv :P

02.36-os vagyok ismét. A jobbik politikai nézetei erősen eltérnek az enyémektől. Én egy kicsit túl liberális és toleráns ember vagyok. Valamint nem igazán ősmagyarkodom (pedig lenne mire), és hívő katolikus sem vagyok...

A rasszizmust pedig nem díjjazom, én inkább a fogadjuk el egymást elvet pártolom. (Nyilván ezt is bizonyos korlátokkal, csak hogy ne kössön itt belém valami vakegér.)

Ja és naívnak sem tartom magam attól, hogy igyekszem vidáman, már-már boldogan élni a kis életemet, ami jó esetben 40-50 év múlva véget ér és soha nem tér vissza, így tudod, kedves kérdező, inkább kihasználom minden jóra ezt a kevéske kis időt. És hogy már valami értelmetlen célja is legyen ennek az egésznek, gondoltam teret engedek a lelki fejlődésemnek, ami neked sem ártana, hátha egész vidáman is tudnád elszívni a levegőt embertársaid elől.

Ja meg izé, azt nem mondom, hogy a rasszisták boldogtalanok, inkább csak idióták. Minek utálni valakiket, akiket nem is ismersz csak rájuk sütnek valami sztereotip billogot.

Lehet, te boldog vagy attól hogy utálkozol? Ez milyen aberráció? várjunk mindjárt gyártok rá egy szót...latinul az utálat odium, akkor legyen odiumfília :D