Utálom a nőiességet, utálom nőként az életet. Mit tegyek?

Elment félkészen véletlenül...

Szóval, attól nem (lenne) kevésbé nőies, csak ma mar a nőiesség kifejezés összemosódott a plazacicás viselkedés kifejezéssel én úgy vettem észre, ezért írtam, elkeseredettségemben ezt. Úgyhogy kicsit szarkasztikus akart lenni, ezek szerint félreérthetőre sikerült.

Én ezzel a mondattal nem értek egyet alapvetően: "úgy átlagban azt figyeltem meg, hogy egy kicsikét buta lány/nő is butább egy ,,kocsmatöltelék" ,,IQ harcos" falubolondja pasinál". Ez súlyos előítélet, de alapvetően átérzem, amiket ír.

Azt gondolom, hogy a nőiesség kellékei azok, amelyek végső soron aktiválják ezt az ún. női viselkedést, "női logikát", és nem a női lét maga. A nőiség legtöbb eleme mesterséges, reflektív, másoktól függ, még akkor is, ha egy "banyapókkal" állunk szemközt. Ő tehetetlenségében másokba mar. Férfiakba. Más nőkbe, gyerekekbe, bárkibe. A férfi is mar, más okból. Péniszirigység és "méhirigység". Felöltöd a jelmezt, kimész a színpadra, és az leszel, aminek látszol, ami a kollektív tudattalanban az adott szerepről az emberek fejében él. Nagyon nehéz ennek ellene dolgozni, de azonosulni is, folyton magyarázkodni, mert kérdeznek, nyomulnak, nem értenek, aztán eltávolodnak. (ez a szeretetlenség néha elég rossz tud lenni)

10 éves kori képeimet nézegettem a napokban. Az egyik fotón elegáns ruhába öltöztetett, komoly kislány vagyok, a másikon olyan, mint egy kisfiú. Érdekes volt...

Nagyon jó kommentet írtál, kedves utolsó!

Visszatérve az utolsó előttihez: Persze sok dologban igazad van, de azt azért meg kell érteni, hogy ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban a legnagyobb probléma a nemi szerepekkel kapcsolatos tévhitek, torzulások, rossz beidegződések, alaptalan feltételezések. Láttam én már fiút bánkódni azért, mert még a családja is cseszegette, mert még szűz, mert nem is akart hemperegni mindenkivel, a diszkók sem érdekelték, és alapjáraton egy elég konzervatív beállítottságú ember. Persze, ő a társadalom szemében nem is létezik, vagy, ha létezik is, akkor röhögnek rajta, mondván lúzer. Annyira él az a tévhit, hogy minden férfi egy szexmániás ösztönlény, hogy egyszerűen képtelen megérteni a birkacsorda, hogy van, aki köszöni szépen nem így él, és jól is érzi magát, nem depizik miatta, stb. Ugyanez a nőkkel is. A társadalom szemében egy nem cicomamániás, nem üresfejű maca, aki inkább jól tanul, a karrierjére összpontosít, nem érdekli a felszínes fecsegés, az ugyanolyan deviánsnak számít sok helyen, és számtalan esetben megkapja, hogy frigid, leszbikus, b*szatlan feminista. Nem kollektíven a nőkkel és a férfiakkal van gond, hanem az ostoba társadalom által erőltetett marhaságokkal, amit rengeteg idióta nő és férfi erőltet más normális nőkre és férfiakra.

Nem egészen ez a téma, de egy ehhez hasonló, ha nem még súlyosabb társadalmi probléma: a gyerekvállalás. Matatnak az életedbe, szüljé' má' / nemzé' má', és sokkal több támadást kap az az ember, aki elismeri magáról, hogy ő nem alkalmas arra, hogy szülő legyen (betegség miatt, rossz családi minták miatt, karrier miatt, vagy szimplán csak nem akar), mint az a nő, akire növényt se bíznál, de potyogtatja a 6-8-10 gyereket, sok esetbe 6-8-10 apától... De ugyanígy gusztustalan az a férfi is, aki család szentségéről papol, holott minden gyereke szinte más anyától van, és ösztönállatként szórja a magvait, amerre jár. Mégse az ilyen gusztustalanságok kapják a támadást, hanem a felelősen tervezők. A hiba a társadalom készülékében keresendő!

A drága rendszer nem enged csúnyán beszélni, ezért helyenként érdekesen fogok fogalmazni. Szóval.

Azért írok ide, mert itt legalább kiírhatom magamból ezeket. A nőket folyamatosan demoralizáló hatások érik. A férfiakat is, de ennek legalább külön alvilága van. A nők a hétköznapokban, és az intim kapcsolatokban is megkapják ezeket, így még rosszabb. Egyedülálló nőként én rendszeresen kapok olyan megjegyzéseket, hogy keressek gazdag férjet magamnak, és amikor kicsit jobban belemegyek, kiderül, tényleg komolyan gondolják, hogy ez egy alternatíva. 21. század... Ha egy nőnek van pénze, az az első gondolat, megjegyzés, ki áll mögötte, gyakorlatilag le van hetérázva. Neki kell magyarázkodnia. Nem számít, mennyit dolgozott, küzdött azért, hogy jobb legyen.

Még mindig tartja magát a nézet, hogy a nők kapcsolatra vágynak, a férfiak szexre. Főleg azok a nők tartják fenn, akiknek életükben nem volt még normális szexuális élményük, önfeledt kielégülésük, amikor nem valami magát meghúzó szűkölő kis "másodikok" voltak, hanem szabadon megélhettek egy orgazmust. Ezek persze, hogy azt fogják mondani, hogy nekik csak a kapcsolat kell. Még mindig megszégyenítik azt a nőt, aki élvezi, aki több férfival csinálja. Miért? Csak ezért a tényért megbélyegeznek nőket. A szép nő buta, ezt is ismerjük, a szép nőt meg kell alázni, meg kell büntetni azért, mert szép. A vele való diskurzusnak kényszeresen vissza kell térnie a szexualitásra. A szép nő már attól a ténytől, hogy szép és fiatal, az ősi foglalkozással hozzák összefüggésbe. Akkor is, ha idősebb pasija van. A fiatal nő a következő témákra szorítkozhat: szépségápolás, párkapcsolat, időjárás. Ha egy férfi nem ért valamit, beavatják. Ha egy nő nem ért valamit, elküldik a konyhába vagy a műkörmöshöz.