fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Egyéb kérdések » Önismereti kérdések » Utálom a nőiességet, utálom...

Utálom a nőiességet, utálom nőként az életet. Mit tegyek?

Figyelt kérdés

Nem tudom miért de borzalmasan utálok lány lenni. Utálom a női testet, a mellet, a szerveket, a havibajt, a gyengeséget meg mindent ami nőies. Az esetek 97%-ában a férfiaknak adok igazat, akkor is hogyha vaahol mélyen tudom, hogy nem a nő a hibás. Születésem óta fiús vagyok, kiskoromban inkább autókkal és fiús dolgokkal játszottam mint babákkal. Alig voltak lányos játékaim, de azért mert nekem nem kellett. Mindig fiúkkal barátkoztam, mai napig utálom a nyávogást meg ilyeneket. A tulajdonságaim között is vannak férfias tulajdonságok. Olyan vagyok mint egy női testbe zárt férfi, aki ki is akar menni. Így nő ként egy nagy senkinek érzem magam. Mit tegyek? Kérlek normálisan válaszoljatok!

16/L


2013. febr. 25. 22:30
❮ 1 2 3 4 5 6 7 ❯
 41/64 anonim ***** válasza:

Nem voltam pontos, a nőiség gyűlöletes arca inkább emberek gyűlöletes arca, akik történetesen nők voltak. Nőstény (banya)pókok, húsevő növények, zsarnokok.

Más nem lehet... Miért idegenkedem annyira a női témáktól? Miért tör fel bennem a gyűlölet? Ilyenkor tudom, "most gyűlölet van", nem vetítem ki, lehetőleg megvárom, míg vége van.

Szóval engem a női elnyomás is irritál. Ezek a nők egyszerre voltak elnyomottak és zsarnokok. Nem tapasztaltam soha frusztrációmentes együttlétet a családommal. Valaki mindig bizonyítani, versenyezni akart.

2017. szept. 14. 00:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 42/64 anonim ***** válasza:

Azt hiszem, ez ide illik, nem rég találtam.

https://www.youtube.com/watch?v=wvYJwB0awBg

Tehát ez az "áldozat szerep", amit nem tudtam jól megfogalmazni. Annyira ismerős, amiről beszél... és ezt nekem, magamban is le kell küzdeni, hiszen ezt a csomagot nekem is átadták. Ezen kívül ez egy általános mintának tűnik ebben az országban, szerintem tanulságos.

2017. szept. 15. 09:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 43/64 anonim ***** válasza:
100%

Nem tudom, hogyan lehet ezt megoldani. Ahogy halad előre az életem, egyre kínosabb. Nagyon sok kérdés a nemiséghez kapcsolódik, vagyis, hogy végleg nőnek kéne érezni magam. Ez egy kimondatlan követelés vagy elvárás a társadalom részéről.(amit alig lehet megkerülni, hiszen abban élünk) Ha férfi lennék, egy csomó kapu eleve be lenne zárva. Fel se merülhetne például, hogy bárki megerőszakolhat (sokkal kisebb valószínűséggel), vagy belém dughatja a farkát egyáltalán. Hogy megfoganjon bennem egy gyerek. Elgondolkoztam már a sterilizáción, de aztán rájöttem, hogy ennyire nem durva a helyzet (meg a törvény is valahogy úgy szól, hogy 3? gyerek után lehetséges csak), illetve inkább "bűnt", "szentségtörést" látok ebben, a reprodukciós képesség lerombolásában valami sötétet, életelleneset, habár nem tudom, hogyan fogadnám, ha kiderülne, hogy meddő vagyok. Leesne egy kő a szívemről? Vagy úrrá lenne rajtam a fajfenntartási pánik, és siratnám azt a képességet, ami már soha nem lehet az enyém? "Végre szabadság", kiáltanám, és táncra perdülnék, és megköszönném Istennek, mint egy sunyi gyerek a szülőjének, aki megírta helyette a házi feladatát az utolsó pillanatban?

Olyan kis veszélyek, szakadékok is felmerülnek, mint a szoknya, smink viselése, nőies viselkedés, ami mindig preferáltabb volt. Férfiként békén hagynak az öltözködéssel, a férfias öltözködés bármely eleme bevállalható szinte, míg a nőies öltözködés kellékeiről ez nem mondható el. Bármikor előállhat egy olyan szituáció, amikor ismerősök arra akarnak rávenni, hogy egy bulira öltözz fel "rendesen". Ki a fene akar rendesen felöltözni? A nőiesség úton-útfélen sértegethető, elviccelhető, megalázható. Ki akar nőies lenni és miért? Hogyan tudnak nők a nap 24 órájában, egész évben, egész életükben nőiesek lenni bármilyen frusztráció, idegenségérzés nélkül, a lelkük mélyéig, a viselkedésükben is tükröztetve ezt? Amikor belépsz egy nő lakásába, akinek egyszerre csap meg a finom parfümszaga, a sminkkészlete és krémek a polcon, a melltartók, ruhák garmadája, és tudod, hogy ő egy nő. Hogy' lehet ez természetes? Hiszen ez mesterséges. Eszedbe jut a saját helyzeted, rájössz, tőled ez mennyire távol áll, a fodrászatok csevegős, illatos porba burkolózó világa, amelyben a jelenléted csak megfagyasztja a levegőt (előbb vagy utóbb), innen tovább kell menned, nem vagy otthon itt. Nem vagy nő. Megkönnyebbülés, először. Járod az utcákat, a hegyeket, lassan elsivárosodsz. Rájössz, hogy ebben meg nincs semmi élő. A férfias elfoglaltságokhoz be se nézel, végső soron az is idegen számodra. A senki földjén állsz, nem tartozol sehova.

2018. jan. 9. 23:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 44/64 anonim ***** válasza:
Huh, hát részben értem, amit írsz, és át is érzem. Hány éves vagy, ha szabad kérdeznem? Én 26, és valahogy én se tudtam igazán nōvé fejlődni. Mondjuk, bennem már alig van ilyen téren szorongás, pedig egykoron nagyon sokat szenvedtem ezzel. Igaz, nekem még talán az is enyhítés, hogy mára már nem bánom, hogy se a férfiak, se a nők világába nem tartozom teljesen, de mindkettőt jobban megértem, mint ők egymást. A baráti köröm is csupa furi, társadalmilag nem megszokott emberből áll, jómagam pedig abszolút nem vagyok bulizós, régebben se nagyon mozdultam ki, max. pár alkalommal és akkor is sportos, esetleg androgün külsővel. Szóval engem az ilyen szoknya, smink dolog stb. nem érint, a felsoroltak közül egyedül a fodrászhoz járok csak évente pár alkalommal, mert rövid a hajam. Hormonális problémáim is vannak, szóval nálam a gyerek amúgy is felejtős, amihez semlegesen állok, mert örülni se örülök neki, de álmatlan éjszakákat sem okoz. Úgy érzem, lassan sikerül magamban feloldanom ezt az egész nemi megkötöttséget, és bánt, hogy a társadalom nem tart itt, mert nagyon jó érzés!
2018. jan. 10. 01:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 45/64 anonim ***** válasza:
100%

28.

Igen, ahhoz képest, ami régen volt, nekem is sokat javult. Csak néha elfog még ez a nőiséggel kapcsolatos pánik. Amikor egy semleges utcán készült fotót úgy nézek, hogy "igen, ez a pasi itt a jobb szélén milyen erős és magas, jó ránézni, bárcsak én is ilyen lennék... de soha nem leszek ilyen erős és magas." Nem tudom, mi ez ilyenkor, minek a hatására jön elő, egy idő után elmúlik, de addig elég kétségbeejtő tud lenni.

Nálad hol fordult meg ez a dolog, mikortól mondhatod azt, hogy már nem szenvedsz, és ez min múlott szerinted? Magától megoldódott, vagy tettél valamit, ami elfeledtette vagy átalakította benned az ezzel kapcsolatos szorongást? (vagy félelmet)

2018. jan. 10. 21:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 46/64 anonim ***** válasza:
Igazából konkrétan nem tudnám megnevezni, elég lassú folyamat volt, de talán az első "magokat" egy nagyon régi barátnőm ültette el bennem, aki pár évvel ezelőtt megmondta nekem őszintén, hogy én olyan ember vagyok, aki soha nem fog beilleni se a nők, se a férfiak közé teljesen. Akkor persze rosszulesett, bár nem vesztem vele össze, egyrészről tudtam, hogy jót akar, másrészről meg legbelül már akkor tudtam, hogy igaza van. Akkoriban nagyon rá voltam a témára kattanva, annyira, hogy még a műtéten is gondolkodtam, egyszerűen hiába próbáltam a figyelmem elterelni, másról beszélni, teljesen rögeszmémmé vált az egész. Próbáltam görcsösen nagyon fiús lenni, megváltoztatni az érdeklődési körömet, de az sem volt jó. Végül annyira fuldokoltam ebben az egészben már mindkét nem részéről az elvárásoktól, hogy kénytelen voltam az egészet feladni, ha nem akartam még jobban belebetegedni. A testemmel én sem vagyok kibékülve, bár én magas vagyok, de elég vékony, ráadásul mások szerint kedves arcú, aminek köszönhetően pasik lettek volna, na de engem nem érdekelt egyik se, így kosaraztam ki őket mindig sorban... Egyszerűen eljött nálam a pont, ahol kénytelen is voltam elfogadni a különcségemet, plusz addigra sajnos-nem sajnos ki is égtem annyira, hogy már saját magamtól vártam az elfogadást. Azóta a baráti körömet is igencsak leépítettem, nem kellenek azok, akik erőltetik rám akár a női-, akár a férfiszerepet, csak az a pár nagyon közeli barát kell, aki így fogad el, akik nekem már a családtag kategória. Nem mondom, hogy nem volt ez az egész nagyon nehéz, és most sem vagyok az út végén, de a pár évvel ezelőtti önmagamhoz képest jobban vagyok, és nem ezek a gondolatok teszik ki az időm egészét, anno ez elképzelhetetlen lett volna.
2018. jan. 13. 00:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 47/64 anonim ***** válasza:
Szia! Nem tudom aktuális -e mé, és így érzed -e továbbbra is, mert elég régi kérdés, de azt kell, hogy mondjam, megértelek. Ebben a mai világban is, csak szét kell nézni, milyen a ,,nők" többsége, hangsúlyozom tisztelet a kivételnek, és elnézést tőlük előre is. A legtöbb logikátlan, kiismerhetetlen, csak az érzelmeire hallgat, a józan ész helyett (amiből nincs is túl sok gyakran), szolgalelkű, hagyja magát kihasználni, döntésképtelen,mindent túlbonyolít és akkor ez még a jobbik eset, a rosszabb, a sz..kavarás, pletykásság, áskálódás a másik háta mögött, kétszínűség, számító magatartás, rivalizálás, k..válkodás, hűtlenség, hazudozás, plázacica viselkedés stb. Most azt hiszem minden tulajdonságot leírtam, amit utálok a női nemben. Az mondjuk való igaz, hogy ma már nincs akadálya annak, hogy egy nő azt a foglalkozást űzze, amit szeretne, de az biztos, hogy soha sem lesz (ebben az orszába legalábbis) úgy elismerve, mint férfi kollégái. A másik meg, hogy úgy átlagban azt figyeltem meg, hogy egy kicsikét buta lány/nő is butább egy ,,kocsmatöltelék" ,,IQ harcos" falubolondja pasinál. Én amúgy ey 24 éves lány vagyok (direkt írok lányt, nem akarom magam nőnek mondani), kamasz koromban bennem is megfordult elkeseredettségemben, hogy átműtetném magam, viszont azóta már van párom, 6 éve, és miatta már nem vágyok erre, viszont továbbra sem tudok azonosulni a nők többségével, és ez mindig is így volt. Kicsi koromban sem éreztem magam lányosnak, sokkal inkább érekeltek a dínók, mint a babák, egyenessn gyűlöltem babázni, sőt sokszor kisfiúnak éreztem magam. És most is elég ,,férfias" vagyok, ami abban nyilvánul meg, hogy nem érdekel különösebben a sok nőcis dolog, a sminkelés, rock és metál zenét hallgatok, kikészülök a trendi tuc-tuc zenéktől, utálok mindent túlbonyolítani, nem készülődöm órákat a tükör előtt, szeretem a sört stb. Alapvetően a férfiakat sokkal jobban megértem, összesen 2 barátnőm van, bár alapvetően kevés barátom van, csak sokszor egy pasi gondolatmenetévele lőbb tudok azonosulni, mint egy csajéval, szóval nem úgy kell elképzelni, hogy pasikkal lógok, mert a páromon és az ő legjobb haverján kívül nem igazán ebszélgetek gyakran másokkal. A családtagoknál is megfigyeltem, hogy apámmal sokkal inkább kijövök, mint anyámmal, az pósom logikájával is előbb azonosulok, míg anyósom érzelmi kitöréseit sokszor nem értem meg (amúgy jóba vagyunk alapvetően). Bár összességében elmondható, hogy én is úgy vagyok vele, mint itt az egyik válaszoló, hogy az emberekből úy alapjjáraton ki vagyok ábrándulva, antiszoc vagyok, a szűk baráti körömön kívül nem igazán igénylek más társaságot, bár azt meg kell hagyni, hogy több idióta csajt ismerek, mint pasit az egyszer biztos.
2018. jún. 1. 19:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 48/64 anonim ***** válasza:
Bocsi a hibákért, rossz a billentyűzetem. Utolsó voltam. És az még lemaradt, hogy mindezektől függetlenül küllemre egyáltalán nem vagyok férfias, legalábbis nem öltözök különösebben férfiasan, de túlzottan csajosan sem,(fekete felsők, farmerrel meg ehhez hasonlók, nagyon kevés smink )elhanyagolt nem vagyok, adok magamra, csak le..szom a fölösleges szépítkezést, a túlzásba vitt sminkelést.
2018. jún. 1. 19:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 49/64 anonim ***** válasza:
Gyűlölöm. Olyan, mint egy testembe ültetett chip, amit legszívesebben kiműtenék magamból, ha tudnám, pontosan hol helyezkedik el. Ha véletlenül jobban megélem, katasztrófa, legszívesebben gyilkolnék, magamat vagy másokat, de inkább magamat, hogy ne érezzem ezt a külvilág által létrehozott entitást, ami a külsődleges nemi jellegekből adódik.
2018. júl. 5. 22:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 50/64 anonim ***** válasza:
Egyre jobban mállik le rólam a nemiség, és ezáltal egyre jobban látom, mennyire meghatározza a társadalmunkat. Minden erre épül. És aki nem tartozik egyik táborhoz sem, afölött ítélkeznek. Mintha érték lenne a műköröm, a minden héten fodrászolt haj, a szélesebb ruhatár. Nem látom értéknek (értéktelenségnek sem, csak eszköznek), így nem is érzem a késztetést, hogy ilyenné váljak. De megítélnek, elgáncsolnak, mert nem ilyen vagyok, mert nekem semmit nem jelent. Számomra pedig vakfolt, amikor erről beszélnek, sugdolóznak, vihorásznak, ugyanígy vagyok a férfiasnak tartott menőzéssel. A nemiség egyetlen értelme a szex, minden más felesleges.
2018. szept. 12. 09:49
Hasznos számodra ez a válasz?
❮ 1 2 3 4 5 6 7 ❯

Kapcsolódó kérdések:

Egyéb kérdések főkategória kérdései »
Egyéb kérdések - Önismereti kérdések kategória kérdései »



Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!