Utálom a nőiességet, utálom nőként az életet. Mit tegyek?

Ha 100 évvel ezelött írta volna valaki ezeket a sorokat meg tudtam volna érteni. Anyámat nem hagyták továbbtanulni, mert egy lánynak nem kell egyetemi végzettség.

Hála istennek ma már ez nem így van. Nők is tanulhatnak érvényesülhetnek. Lehetnek repülőgép vezető kapitányok ,vadászpilóták, mérnökök ,orvosok stb. A nőknek a szervezete kivéve a fizikai erőt erősebb mint a fétfiaké. Ezért tovább is élnek általában. Egy férfinak mindent el kell bírni, mindent meg kell tudni oldani,a kudarcra nincs magyarázat. A nő mindig mondhatja, hogy én csak rgy gyenge nő vagyok és ez egy óriási előny.

A nő varázslatos, csodálatos , és még anya is tud lenni.

Az anyaság nehéz de gyönyörű hivatás. Én hiába csinálok akármilyen nagy műszaki alkotást, az pár év alatt elévül elfelejtik. De a gyerek tovább él és tovább él az unokákban. A Nő mindig nagyobbat alkot mint a férfi.

Az is igaz , hogy minden nagy férfi alotás mögött ott van egy Nő.

A nő a legcsodálatosabb teremtmény a világon.

Próbálj meg elgondolkozni ezen és inkább örüljél annak, hogy NŐNEK születtél.Tanuljál ,legyél okos, bűvöld el a fiúkat, legyél anya. Hidd el Nőnek lenni nem egy rossz dolog.

Ha még egyszer születnék és választhatnék ,hogy mi legyek, nagyon elgondolkoznék ,hogy nő legyek-e.

Tudom, hogy 4 éves történetről van szó, de örülök, hogy nem vagyok egyedül ezzel a dologgal.

Kedves 2014-es hozzászóló! "Egy férfinak mindent el kell bírni, mindent meg kell tudni oldani,a kudarcra nincs magyarázat. A nő mindig mondhatja, hogy én csak rgy gyenge nő vagyok és ez egy óriási előny." Ez egy óriási tévedés. Azt mondják, nem kell annyit megtenned, de ez nincs ingyen. A felelősségről való lemondás együtt jár a szabadság korlátozásával, amire a nők sajnos csak későn jönnek rá, míg egy férfi esetében sokkal korrektebb az azonnali visszajelzés, a kikerülhetetlenség. Mivel nem kerülhetik ki annyira a felelősségvállalást, ezért több esélyük van a fejlődésre.

Az anyaság és a műszaki alkotás, hát... eleve nem hasonlítanám össze. Nézzél meg egy Eiffel tornyot, egy Lánchidat, egy űrrakétát, mindez az ember sajátossága, míg utódok nemzésére bármilyen élőlény képes. Az utódnemzés egy ösztönös folyamat, magának az életnek köszönhető, nem a nőnek. Ettől még csodálatos, de semmi köze a személyiséghez, ahhoz, amit embernek hívunk, míg a tudománynak, a kultúrának a kifejeződése tesz emberré.

A nők valószínűleg azért élnek tovább, mert stabilabb a genetikai állományuk, XX, míg a férfié az XY, egy nyolcaddal kevesebb.

A minden férfi alkotás mögött van egy nő, arra meg csak azt tudom mondani, hogy ez egy olyan üzenet a nők számára, hogy ők mindig csak valaki mögött lesznek elfogadva, és maradjanak is ott, mert az a csodálatos.

Megint más, amikor férfiak vágynak valamire, és ezt kivetítik a nőre. Valójában ők vágynak családra, ők vágynak gyerekre, ők vágynak melegségre, de ezt nem vallják be, hanem magukon kívülre helyezik, a nőbe, akit meg akarnak hódítani, hogy teljesítse a vágyaikat. (és vegye át annak kellemetlen terheit)

Legalább már ezzel is megkönnyebbülök. Számomra a testi gyengeség az, amit a nők nyomorának tartok. Feltevésem szerint a nők azért törékenyebbek, mert ez egy evolúciós kiválasztódás eredménye, minél gyengébb, alkalmazkodóbb volt egy nőstény, annál többször tudtak vele közösülni a hímek, és minél nagyobb és agresszívabb volt egy hím, annál több nősténnyel közösült. (már a kezdetlegesebb szervezetek hímnősből vált ivarúvá válását is ezzel magyarázom.)

Tehát a valójában életképtelenebb nőstények csak az alapján maradtak fenn, mert szaporodási szempontból könnyebb célpontok voltak.

Emiatt a testi gyengeség miatt van családon belüli erőszak, ezért van az, hogy a férfiak sokkal kevésbé veszik komolyan a nőket, mint fordítva. Általában az érvek fogytával mindig a testi erő lesz a meghatározó, nem az, hogy kinek van igaza. A férfiak nők felé tett gesztusai is a testi fölényt hivatottak demonstrálni, körülbelül úgy, mint amikor a macskát akkor is simogatnak, ha nem akarja, de leszarják ezt, mert a macskáknak az a dolguk, hogy hagyják, már csak a kisebb testük miatt sem tehetnek mást, nem tudnak annyira védekezni, TEHÁT teljesen mindegy, jó-e ez nekik, vagy sem.

Úgy érzem, hogy ezzel a kiválasztódással hatástalanították a nőket. Soha nem leszek olyan erős, mint egy férfi, mindig neki lesz nagyobb esélye belém hatolni, mint fordítva. Mintha egy orvos közölte volna velem gyerekként, hogy törődjek bele, a testem nem fog teljesen kifejlődni.

És ugyanez igaz bármiféle testi gyengeségre, nemcsak férfi-női viszonylatban, ez a tehetetlenség, hogy a gyengébb mindig az értéktelenebb lesz, mert ez az evolúció törvénye. Maga az, hogy erősebb a másik, már egy fenyegetés, fenyegetés az, hogy ha akarná, akkor megszégyeníthetne, megverhetne, akár meg is ölhetne. Akkor is, ha nem akar, akkor is, ha ártatlan. Ez a "nyomorult vagyok, és erről senki nem tehet".

De szerintem már ezzel is enyhül, hogy ezt leírhattam. Ennek nincs megoldása. Nem megoldás az anyaság, mert az a nettó gyengeség, kiszolgáltatottság. Nem megoldás egy férfi szerelme, mert ő nem értheti, ő a másik oldalon van, neki soha nem kellett ezt átélnie. Nőtársak nőiség fétise sem megoldás, mert a magam számára nem tudom elfogadni az ő értékeiket, a szokásos anyaság, behódolás, tetszeni vágyás, csajos légkör.