Elegem va mindenből. Miért kellene élni?!

Nekem 14 éves koromban haltak meg a szüleim. Az egyetlen, aki miatt nem lettem öngyilkos, a bátyám.

Amúgy próbálj meg változtatni az életeden. Én pl. sulit váltottam és lám, jobb lett utána, már öngyilkos sem szeretnék lenni, pedig még közel sem dolgoztam fel a szüleim halálát, ami 7 éve történt. :S

Most már nem hiszem, hogy lenne bármi is, ami miatt akár csak gondolnék is rá. Van kiút, csak meg kell találnod az utadat.

21/L :)

Munkád van? Pénzed? (Csak a szükséges mennyiségre gondolok) Ha van éhen halni már nem fogsz.

Örülj annak, hogy süt a nap, hogy lélegzel, hogy tudsz aludni, hogy van mi az asztalodon, hogy van asztalod, hogy nem szenvedsz betegségben, ilyenek. igazából el kellene menned valami távol(-kelet)i országba világot látni, a nyomornegyedében. Saját tapasztalatból csak Vietnamot tudom felhozni, de szerintem pont megfelel. Az embereknek semmijük nincs. Van a ki kis bódéban lakik, van aki család nélkül, egyedül, és mégis vidámak. Mosolyognak. Az ingyen van.

Az ember tulajdonképpen egyedül is meg tud lenni. Nincs szüksége másokra. Ha mindenképp szeretnél valakit, aki van neked(és tényleg nincs más), szerezz be egy kutyát vagy egy macskát.

Nem kell bízni. Majd jön valaki, aki hozzád illik, aki így is elfogad, és ő türelmesen kivárja, hogy bízz benne. Mint a kis herceg és a róka. És amíg ez el nem jön nem érdemes meghalni. Tudod, egyszer láttam egy képet, tanulságos volt. egy bányászt mutatott, oldalról, ahogy ássa az alagutat. Megállt, visszafordult, ő nem, de te láttad: az óriási aranyrögök egy lapátcsapásra voltak tőle. Ne add fel, mert lesz ez még jobb is.

Egyszer gondold végig, te magadban mekkora egy csoda vagy. Vegyél egy mély levegőt. Van egy szerved, ami ezt a "semmit" át tudja neked alakítani valamivé, amivel élni tudsz. Nézz rá a kezedre: 5 ujj. És mozog. Mennyi mindent meg tudsz vele csinálni.Fogni, simítani, karmolni, csikizni, cirógatni, és még csomó mindent. Ott van a lábad. Képes vagy rá, hogy egy A pontból eljuss B pontba. Az agyad. Okos vagy. Baromi okos. Még ha 8 általánost végeztél is(bár szerintem középsuliba is jártál), akkor is. Nem arra a tudásra gondolok én most, amit az egyetemeken adnak. Minek az? Tudod mi a csoda? Hogy ezt amit itt írok, el tudod olvasni, reagálni tudsz. Aztán, hogy bonyolult, összetett érzéseid is vannak, képes vagy megbántottságot, szomorúságot érezni. És képes vagy vidámnak, boldognak lenni is. Mert tudom, hogy KÉPES vagy rá.

És akkor még a számomra (maga az ÉLET léte utáni) legnagyobb csodát jelentő dologról nem is írtam. Nő vagy. Egy egészséges nő, aki (kis segítséggel:D) képes arra, hogy életet adjon egy másik embernek. Hogy világra hozzon egy ugyanolyan élőlényt, mint ő maga. Egy mozgó, lélegző, dobogó szívű kis emberkét. Az, hogy most épp nem tudod, ki segít majd be neked(persze, csak ha akarod) ebben, az mellékes. 20 évesen semmiről nem vagy lekésve. Ma már 30-35 évesen is kockázatmentesen szülhetsz. Az pedig még 10 illetve 15 év. Nehogy azt mondd, hogy azalatt nem változik semmi!! 10 éve egy alsós kislány voltál, aki azt tanulta, hogyan kell kétjegyű számmal osztani. Még a törteket sem ismerted, azt se tudtad, eszik-e vagy isszák. 15 éve meg...fúú... arra nem is emlékszel. Ovis voltál, még pöszén vagy selypítve beszéltél, és a betűkről nem tudtad, hogy eszik-e vagy isszák. Azt ne mondd ezek után, hogy 10-15 év alatt semmi sem fog változni.

Azt mondod 5 év óta tart ez. Akkor ez azt jelenti, hogy 6 év alatt is sok minden változott? Garantálom, most még ennyi sem kell. 5 év pont elég volt ebből. Vége lesz, kilábalsz belőle, találsz valakiket, akikben megbízhatsz, és boldog leszel. Annyira, mint még talán soha. Viszont ehhez neked is akarni kell. (Hogy Charlotte Bronte-t idézzem: "Nem lehetetlen. Semmi sem lehetetlen, amit erősen akar az ember. Két órával ezelőtt még azt hitted, hogy véged van, és látod, élsz és beszélsz.")

Nem tudhatod mit hoz a jövő, nem is érdemes rajta gondolkozni. Bízz a legjobban(az életben azért még lehet, mert az úgy működik, hogy te alakítod, tehát csak magadban kell bíznod. Így inkább átalakítom:Bízz magadban), aztán ha nem jön be, azon ráérsz akkor filózni. Mindent meg lehet oldani valahogy. Mégpedig úgy is, hogy még élsz.

Remélem tudtam valamit segíteni. Írj nyugodtan privit, TÉNYLEG érdekel, de hát most ezen a nagy regényen kívül mit tudok még írni abban a levélben?:)

Sok sikert az életkedved visszanyeréséhez, a "gyógyuláshoz"!!!!:)

Ja, és ami engem visszatart az öngyilkosságtól, az maga az ÉLET érzése. Nem a körülmények, a körülményeim, az élet. Az, hogy létezem. Hogy kimondhatom azt az egyszerű szót, hogy "vagyok". Itt vagyok, ott vagyok, szomorú vagyok, vidám vagyok, fáradt vagyok, friss vagyok, mindegy. A lényeg mindenhol ott van: VAGYOK.

:)

Uhh...Hosszú lett:)Kis javítás:

*Nem a körülmények, a körülményeim, HANEM az élet.

És egy dal is, csak neked(Punnany Massif-Élvezd):

http://www.youtube.com/watch?v=zkUj3zlJnTY

(Lehet, hogy nem szereted ez a műfajt, de legalább a szöveget olvasd el, kérlek!:))

És még egy tanács: Reggel, amikor felkelsz mosolyogj! Elég csak 1 percre felhúznod a szád két oldalát, máris jobb lesz.

Ismételd meg napjában többször: Hunyd le a szemed, lélegezz mélyeket, és mosolyogj. Lehet, először erőltetett lesz, de később szívből jön majd. Minden jó emlék eszedbe fog jutni.:)

Légy szíves!:):):):):):)

Nekem is volt hogy legszívesebben befejeztem volna az egészet. Akkora nyomás volt bennem mint az állat.

Bipoláris szerű lehettem kb mint 100000000c fokból abszolút 0ra heti többször. Nem nyavalygok, sokat tanultam belőle:)

Szerintem erősítsd a a kapcsolatodat magaddal. Te vagy az egyetlen aki sosem fog cserbenhagyni.

Ha gondolod írj rám

Tudsz angolul?

http://www.youtube.com/watch?v=xobLAo24Rzg

Szerintem Sokat segítene :)

Ha nem érted, szívesen segítek:)

Mindenképpen hallgasd végig