Nem akarok tovább élni, és csak az öngyilkosságra tudok gondolni egy éve. Valamiért mégse teszem meg, vélemény?

Előszőris gyorsan verd ki a fejedből azt a gondolatot, hogy " meg kéne tennem " - ez ostobaság és gyávaság. Nem az a bátor aki képes öngyilkos lenni, hanem az aki képes szembenézni az élettel, függetlenül attól, hogy az milyen.

Amiért még nem követtél el öngyilkosságot az azért van, mert rendelkezel egy adott latens erővel. Ez benned van, a legbelsődben, azonban mivel másképp nem használod fel ezért az egyetlen feladat az, hogy életben tartson. És örülj addig amíg van, mert meghalni nem érdemes.

Öngyilkosságot követni könnyű, azonban érdemes feltenni azt a kérdést, hogy megoldás-e az öngyilkosság bármire is ? Megtettünk-e mindent annak érdekében, hogy rendbehozzuk az életünket ? Valószínűleg nem. Addig amíg lélegzel még mindig van bőven tennivalód azért, hogy változtass az életeden. Azt az ídőt, amikor már nincs semmi hátra amit tehetnél, azt nem te határozod meg. Ameddig élsz addig még nincs vége. Ha öngyilkos leszel, akkor az azt jelenti, hogy kiszállsz- feladod. Te szabod meg a saját kudarcod.

Mert az álom sohasem volt egyenlő a valósággal. Mégcsak meg sem közelíti azt. Az álom fogalma pont ellentétben áll a valóság fogalmával. " Téves úton jár az, aki álmokból épít várat és közben elfelejt élni "- Namostmár ezt te meg is tapasztaltad. Aki folyton csak ábrándokat hajszol az előbb utóbb megfáradtan és sikertelenül fog az élete előtt állni.

Egy kis mese: egy ember nagyon vár valakit, de csak azt tudja, hogy egy olyan személyt vár, aki számára az ideális párt alkotja majd. Rendre érkezik hozzá 3 személy, de ő mindhármat elküldi magától, mondván, hogy ő vár egy nagyon különleges személyt, aki maga a tökéletes álmainak a megtestesítője és aki majd beteljesíti és kielégíti minden várakozását. Csakhogy az ember a végén rájön, hogy valójában mindhárom személy lehetett volna az a személy akit ő vár. Egyedül maradt azért mert folyton egy délibábot keresett csak, a valóságot pedig eltolta magától.

Ne csodálkozz, ha a mese főszereplőjéhez hasonlóan te is most egyedül vagy és senki sem szeret úgymond. Te kit szerettél ? Az álmodban felépített képedet ? Az ideálodat ? Folyton egy nem létező " lány " - t akit vártál és vártál, de soha nem jött el ? Nyilvánvaló az, hogy miért maradtál magadra. Ez nem egy számítógépes játék, nem te tervezed meg hajszálpontosan az embereket és a környezetet, hanem te alkalmazkodsz hozzá. Nem ideálokat kell keresni, hanem valóságos embereket, mert végeredményben csak azoktól kaphatsz szeretetet, de ha elfogultságod miatt senki sem elég jó neked akkor bizony te sem leszel elég jó senki számára sem.