Nincs egy barátom se szinte, mit tehetek?

Hogy mit szeretek a legjobban csinálni? Hmm nem is tudom, még nem nagyon találtam meg hogy mit is akarok vagy szeretek, alapvetően a sok itthon léttől úgy alkalmazkodtam hogy főleg netes dolgok mint sorozatok filmek, videó játékok. E mellet írtam már hogy szeretek rajzolni(de nem vagyok olyan jó benne) Szeretem a kreatív dolgokat.

De amit szeretnék nem kell hogy ezekhez vagy máshoz kössön, lényeg hogy legyen pár barátom akikkel lehetek. Nem csak akkor ha nekem van bajom vagy neki, nem csak akkor ha jó dolgok vannak. Olyan aki érdeklődik irántam, tisztel mint embert. Nem lógunk egymás nyakán, de mindig ott vagyunk egymásnak. Egy olyan 3-4 fős társaság lenne az ideális.

Nem mindig tér el radikálisan a véleményem másokétől, de nem vagyok egyszerű eset. Régen főleg az volt a baj(meg talán most is) hogy én mindig kicsit lemaradtam. Pl nem ittam alkoholt vagy jártam el komolyabban bulizni. Ez talán annak is a hibája hogy mindig olyan társaságban voltam ahol 1-2 embert ismerek, és ők se voltak olyan stabilak számomra és mindig kilógtam.

A legnagyobb probléma talán hogy én nem vagyok az fajta "férfi" mint a legtöbb ember. Én sokkal jobban szeretem a finom egyszerű dolgokat, nem vagyok oda annyira a jelen kor divatjáért. Nem vagyok egy durva erőszakos jellem. Engem olyan dolgok is tudnak érdekelni mint pl kiülni valahova valakivel és valami finom ital mellet elbeszélgetni, nézni az eget milyen szép. Nem tartom magam nagyon elvontnak, de valahogy a férfiakkal sokkal nehezebb olyan dolgokról beszélni, mint pl érzések. Pont ezt szerettem abban a srácban aki kiment külföldre, ő olyan volt mint a régi "barátaim" a társaság középpontja, a nők kedvence. De e mellet verseket írt és hasonló humora volt mint nekem, és ha magamat ostoroztam mindig megpróbálta megmutatni, hogy igen is értékes vagyok. De ugyanakkor tudtunk haverok módjára hülyülni kicsit beszólogatni egymásnak :P Persze úgy hogy sose volt belőle sértődés.

Hogy magamról mit gondolok az sokszor függ a hangulatomtól. Néha nagyon tudom utálni magam, mert gyenge jellemnek tartom magam, alig van önbizalomhiányom, könnyen feladok dolgokat és néha nagyon passzív tudok lenni. De hiszem azt hogy én is egy egyéniség vagyok aki próbálja megtalálni magát, hogy nekem is biztos vannak értékeim ami más ember számára bejöhet.

Én nagyon utálom ha engem nem kedvelnek, fontosnak tartom mások gondjait és szeretem ha tudok segíteni(ez biztos abból jött hogy sokat voltam lelki szemeteszsák) Nekem a legfontosabb hogy mindenkinek megadjam a tiszteletet.

Néha van viszont hogy nem érdekel senki, ezt is el kell fogadni, a túl sok szeretetet se biztos hogy tudom kezelni, bár sose volt rá hosszabb példa amin lemérhettem volna.

Hirtelen ennyit tudok írni, a sporttal meg annyit hogy itt max valami foci lehetne, de igazából aki így klub szerűen focizik az tuti nem engem akarna, nem is vagyok jó a csapatsportokba, mert félek hogy lehúzok valakit.

Kondi terembe nem szívesen járnék, nincsenek előítéleteim de oda kb azok az emberek járnak akikkel nem nagyon tudom megértetni magam.

Az a baj hogy már nem járok suliba, vagyis szeretnék de most egy kis szünetet tartok anyagi okok miatt, amit csak tetéz hogy munkát se találok, így itthon vagyok szinte mindig, olyan mint ha börtönbe lennék néha, csak itt könnyebb a kijárás.