Jogosan neveznek lelketlennek?

Hát akkor én is nagyon lelketlen vagyok. Nem érzem magam embertelennek, de nem kell Afrikába menni ahhoz, hogy éhezőket lássunk. Én csak abból indulok ki, hogy kicsiny hazánkban is egyre romlik az életszínvonal, egyre több gyerek nem eszik rendesen. És most azokra a családokra gondolok, akik gyakorlatilag önhibájukon kívül kerültek ilyen helyzetbe. Mondjuk a bedőlt lakáshitelesek. Meg a nagyon vidéki kistelepülések, ahol nagy a munkanélküliség. A semmiből ott sem tudják rendszeresen, egészségesen etetni a gyerekeket.

És tartsatok kegyetlennek, de mikor a világ bármely részén katasztrófa történik, én nem adományozok. Ha Magyarországon minden családnak lesz fedél a feje felett, és nem éheznek emberek, akkor majd legyünk lojálisak a világ túlfelén élőkkel. Van mit sepregetnünk, nem kell bármely ország búját-baját orvosolni. Mert a magyar megy, épít iskolát, kórházat, segélyszállítmányokat szervez, itthon meg sok iskola majd összedől, vagy ha még áll, nincs fűtés, áram.

Na, most jól felpörgettem magam, de legalább kiírtam a mérgemet.

Mik az általános problémáid a hétköznapokban?

A te problémáid teljesen eltörpülnek az éhező gyerekekhez képest. Nemde?

Azért neked kívánnám, hogy átéld azt, amit egy anya érez, amikor a talán örökre beteg gyerekének naponta kell néznie a szenvedését....

Nem vitatémának szántam amit írtam, hanem a kérdezőt akartam felvilágosítani, hogy az hogy nem érdeklik az afrikai éhezők, még szinte semmi. Sok embert nem érdeklik, viszont aggódnak a családjuk, barátaik, kiskutyájuk stb miatt. Az ilyen szerintem nem nevezhető lelketlennek, legalábbis nem kell annyira komolyan venni.

Egyébként meg ha beteg gyerekem születne állami gondozásba adnám és nem keresném többet, ennyi.

Igen lelketlen vagy. És attól még, hogy te nem szólod le más véleményét, még nem leszel jó ember.

Amúgy meg én pedig a te pitiáner mű-problémádat unom, úgyhogy megyek is, pá!