Sohasem találok kapcsolatot az önértékelési problémáim és az elvárásaim miatt? 19/l

"Félek attól hogy egy férfi amiatt utasit el mert nem tud a testem úgy működni ahogy kéne"

Inkább attól, hogy az agyad nem működik.

"Szerintem egy ilyen fiú hamarabb elfogadná a kepessegeimet is."

Képességeidet? Milyen képességeidet? Te azt nevezed képességnek, hogy felszínes, gyűlölködő, és kirekesztő vagy?

Igen, lesz, aki elfogadja. Csak az nem olyan pasas lesz, akit te szeretnél. :D

"Nem mondom hogy beteg vagyok"

Pedig az vagy.

Detti, te egyre mélyebbre zuhansz.

Nem tudom, hogy milyen szellemi ill. pszichológiai betegséged van, lehet, hogy nem hagyhatnak felügyelet nélkül, és ehhez kell az, hogy sétáltassanak, ha sétálni akarsz, és nem mehetsz egyedül. Normális ember 16 évesen simán mehet egyedül sétálni a parkba.

Persze aki azzal kezdi, hogy 19 évesnek hazudja magát, miközben 16 éves... bár nálad kiderült, hogy ez a legkisebb baj.

"Olyan jó lenne egy velem egykorú emberrel elmenni csak a parkba egy kicsit setalni."

Nocsak, már nem előrás, hogy árja legyen?

Amúgy talán nem kellett volna minden embert elmarni magad mellől.

"Tényleg beteges hogy szeretek kint lenni a természetben?"

Nem. És ezt senki nem állította.

"Meg hogy igénylem a barátsagot, hogy valakivel csak haveri szinten legyek?"

Nem. És ha a kékszemű-szőkehajó felszínes hülyeséget, meg apád dicsőítését nem sulykolnád ennyire, biztos tök jó barát lehetnél.

"Sminkelni nem nagyon tudok mert minden egyes sminkelessel csak elcsunyul a bőröm"

Nem is kell. Barátnőm sem sminkel, és imádom, hogy ilyen. :-)

"Illetve semmi esélyem a baratkozásra mert osztálytarsaim buliznak, sok alkoholt isznak en pedig ugye nem ihatok a gyógyszereimre."

A legjobb barátságok szerintem józanul születnek. :-)

Azon túl, hogy tolod ezt a sok beteges agymenést a kék szem, szőkéről, és a faterod dicsőítéséről, nem az a gond veled barátkozás szintjén, hogy milyen a külsőd, hanem az, hogy csak nyafogni tudsz gondolom a beszélgetés 90%-ában. Ha netán valami képzőművés csoportba keverednél, vagy más alkotók közé, és beszélgetnél a művészetről, és nem a hajszínről meg hogy milyen szerencsétlen beteg vagy, stb. és nem jut neked senki de egy istensrác kéne, mert ő biztosan elfogadna, mert őt nem érdekli a külső, akkor még lenne is esélyed.

Szóval ha felfognád, hogy van néhány tabu, pl. a fentiek, és nem azzal jössz, hogy téged ápolgatni kell (egyébként miért van az az érzésem, hogy jó eséllyel te hipochonder vagy?), ha elfogadnád azt, hogy a másik is csak jól kívánja érezni magát, és nem körülötted forog a világ, akkor még esély is lenne talán. De ha ódákat zengesz a pszichiátriai bajaidról, akkor az egyfelől irtó hamar baromi unalmas tud lenni, másfelől meg nagyon riasztó is.

Hadd meséljek!

Van barátnőm. Pár hónapja jöttünk össze. Neki is komoly önértékelési problémái vannak. Nem tartja magát sem okosnak, sem szépnek. (Pedig amúgy szerintem okos is, és szép is.) Sőt, nem is kifejezetten vékony. Vannak furcsa szokásai, és a családi háttere sem ideális. Egyébiránt a haja fekete, a szemei barnák.

Nekem is voltak gondjaim apámmal. Izmos sem vagyok, sőt, kis túlsúlyom is van talán.

És láss csodát: együtt vagyunk, és szeretjük egymást. Mert ezt így is lehet csinálni. Nem a szemünk, vagy a hajunk színe miatt jöttünk össze. Egyszerűen csak elkezdtünk beszélgetni, megkedveltük egymást, és idővel azt vettük észre, hogy ez nem sima kedvelés, hanem szerelem. Ő nem azon görcsölt, hogy milyen a szemszínünk. Őszintén? Nem is tudom, hogy van-e egyáltalán ilyen téren ideálja. Mert nem számít. Nem ez számít. Az ideálok kergetése a legrosszabb, amit az ember tehet. Nem ezt kell keresni, hanem az ideális társat. Akivel jól érzitek magatokat együtt, akivel szeretitek, és megbecsülitek egymást.

Barátnőm sem magánápolót keresett, amikor összejöttünk, nem gyártott mindenféle beteges ideológiákat hajszínről, szemszínről, bekamuzott elájulásról... hanem egyszerűen csak azt kereste, aki szereti, és akivel jól érzi magát. Mint ahogy én is. Trükközés, és megjátszás nélkül.

Az rendben van, hogy az embernek van egy zsánere. Az is rendben van, ha nem mindenki jön be. Őszintén szólva én sem tudnék olyannal járni, aki mondjuk 180 kiló, feketére rohadt minden foga, és messziről bűzlik. De ez nem azt jelenti, hogy most ki kell ragadni egyetlen, gondolatban megalkotott külsőt, és aki 2%-ban eltér tőle, annak már esélyt sem kéne adni. Ez így marhaság. Attól, hogy 5 kilóval nehezebb valaki, mint amit megálmodtunk, még simán vonzó. (Egyébként is: mi lesz, ha valaki a kapcsolatotok alatt felszed pár kilót? Dobod a fenébe, mert ő már így nem kell??) Vagy attól, hogy más színű a haja, mint az elképzelt szerelmednek? Tényleg ez kizáró ok kéne, hogy legyen?

Vedd már észre, hogy nem ettől lesz egy ember jó, vagy rossz társ! Ha pedig képes lennél meglátni az emberi értékeket másokban, akkor sokkal könnyebben találna rád a szerelem. Ezen kéne dolgoznod. Nem tudom, hogy jársz-e pszichológushoz, de ha igen, akkor említsd már meg neki, hogy dolgoznotok kéne rajta, hogy ne mindent a felszín alapján ítélj meg. Mert egyébként aranyos lány lennél, és a leírtak alapján nem is vagy ronda. Csak nagyon taszító, hogy te az emberben egyedül a szem- és a hajszínt látod meg. Meg a magasságot, és az izomzat mértékét.

Itt az egyik hozzászólóra kapásból rámozdultál, csak mert szőke és kék szemű. Hiába jelentette ki, hogy semmi esélyed, hiába osztott ki nem túl finom módon, te egyből ráálltál. Aki meg kedves veled, azt észre sem veszed. Még csak barátilag sem. Aztán sírdogálhatsz, hogy nincs egy barátod sem, de tudod, senki nem szereti a felszínes ömlengéseket, és szidalmakat. Nem szívesen lennék olyasvalaki barátja, aki állandóan azt sulykolja, hogy én csak valami másodrendű lény vagyok. Márpedig te ezt csinálod. De őszintén: még ha az én külsőmet dicsőítenéd ilyen veszett módon, akkor sem lennél szimpatikus. Ugyanis nem szeretem az előítéletes, és felületes embereket. Már csak azért sem, mert szinte 100% biztos, hogy mindenkinek a rokonságában vannak olyanok, akik másképp néznek ki. Így végül akármilyen külsőt dicsőítesz, azzal nagy valószínűséggel úgyis megbántod a kiszemeltedet.

Azt pedig jobban tennéd, ha el is olvasnád, és meg is értenád, amiket írunk. Mert te nem ezt teszed. Lassan már 200 hozzászólásnál tartunk, de te érdemben SEMMIT nem fogtál fel abból, amit írtunk. Van ennek így értelme?? Tök mindegy, ki mit mond, te nem is akarsz tudomást venni róla. Csak lököd a hülyeségeidet a szőke hajról, kék szemről, meg mindenféle ezoterikus élienes marhaságról.

Most azért képzeld el: nem lenne jó, ha lenne egy fekete hajú, barna szemű, alacsony, kissé pocakos jóbarátod, akivel el tudnál menni sétálni, beszélgetni, egyszerűen csak jól érezni magatokat? Vagy egy cuki, barna hajú, zöld szemű, nem túl izmos, vékony, veled azonos magasságú srác, aki szerelmes beléd, bármit megtenne érted, és csodálná a művészi tehetségedet? Ne mondd nekem, hogy nem vágynál ilyenre... mert ha nem, akkor tényleg jobb, ha végleg feladod aaz ismerkedést. Ha pedig igen, akkor fentebb leírtam/leírtuk, hogy miken kellene változtatnod.