Ha válság van, és ennyire nincs pénz, akkor miért van ennyi kövér ember?

A kérdés jogos volt. Az oldal azért jött létre, hogy olyat is megkérdezzen az ember amit egyébként nem biztos hogy megmerne.

Ha a kérdező hasznosnak tartja a válaszokat akkor már megérte kiírni azt.

Az hogy egyeseknek nem tetszik, az magánvélemény. Ha nem tetszik nem kell nézni.

A betegségeket tényleg azért kell idekeverni, mert tisztában kell lenni mindennel.

Valóban nem kell ítélkezni senki felett.

Túlsúlyos vagyok, vagyis inkább elhízott.

Mégis van olyan ember akire ha ránézek akkor először nem a sajnálat jut eszembe sajnos, és nem azért mert rosszindulatú vagyok. Hanem mert amellett hogy túlsúlyos nem törődik magával (koszos a nyaka stb....). Ennek ellenére sajnálom, mert szenved.

Voltam kövér is és csontsovány is. Gyerekként vékony voltam, aztán 12 éves korom körül szép lassan jöttek a hormonok és hízásnak indultam. 15 lehettem, amikor dobtam egy hátast a fotóktól. Nyáron fogtam magam, otthon kézisúlyzóval és lábsúllyal edzettem (meg a gravitációval), este meg kijártam futni a kutyával.

Az étrendem nagy részét a művészien papírvékonyra vágott kenyér és az arra építészetileg majdhogynem lehetetlen mennyiségű paradicsom- és uborkaszelet halom jelentette.

Szeptemberre vékony és izmos voltam, pedig a hormonjaim a kamaszkoron túl is bezavarodtak, akkoriban orvoshoz is sokat vittek és szintén a hormonzavar miatt 13 éves koromtól szedtem Diane 35 nevű fogamzásgátlót (nem, nem éltem akkor még szexuális életet).

A csontsovány állapotot pedig úgy sikerült egyszer elérnem, hogy szerelmi csalódás miatt nem volt étvágyam, így hetekig szinte éheztem, egy falat se ment le a torkomon. 43 kg volt az alsó határ, bordáim, csípőcsontom szinte átszúrta a bőrömet.

Ha odafigyeltem a kaja mennyiségére, akkor mindig be tudtam állni egy normális súlyra.

Szülés után szintén felszedtem, de amint az orvos rábólintott, hogy szabad sportolni, 7-8 hónapos gyerek mellett is megoldottam. Hajnalban lementem futni (ha felébredt a gyerek, a férjem még otthon volt és fel tudott kelni hozzá) vagy görkorizni. Amíg a gyerek aludt, ott súlyzóztam a közelében. Ha kellettem, letettem a súlyzót, foglalkoztam vele, aztán vissza a súlyzókhoz. Mindezt úgy, hogy éjjel 4-5-ször is felébredt.

Viszont a sport miatt több az energiám, jobb a hangulatom, jobb az állóképességem.

Ha olyanom volt, késő este is elmentem futni. De amikor már untam, akkor a gyerekkel súlyzóztam. Lassan emelegettem - ő vigyorgott, mert játéknak gondolta, én meg "gyúrtam" :)

Később már varrtam az egyik kantáros nadrágjára felcsatolható szíjakat, így neki olyan, mintha egy hintában ülne, én meg "használom".

A férjem amúgy reggel fél hétkor megy dolgozni és jó esetben este hét körül ér haza, vagy még később.

Szóval ezért nehezen fogadom el azt, hogy valaki amiatt nem tud odafigyelni a súlyára, mert a gyerek mellett nincs ideje.

Az lehet, hogy az olcsó ételek hizlalnak, de hogy nem mindegyik kövér ember beteg, az biztos. Egyszerűen csak nem sportolnak, nem figyelnek az alakjukra, igénytelenek. Nincs jobb szó erre. Meghízni könnyebb, mint utána azt leadni, de minél jobban elhízott valaki, annál nehezebb. Ha pedig már az ízületek is károsodnak, akkor a mozgás is ki van lőve, esélytelen a fogyás. Tehát aki nagyon kövér, az már egy hosszú folyamat végállomásán van. Egy orvos szerint a nagyon elhízott emberek könnyen depresszióba esnek, amikor fogyókúráznak, mert lecsökken a szervezetükben a szerotonin szintje. Így aztán nem tartják magukat a fogyókúrához, könnyebben feladják.

A mozgás hiánya, az egészségtelen táplálkozás ugyanúgy az akaraterő hiánya miatt van, mint az alkoholizmus. Nem lehet az alkoholistát sem beteggé nyilvánítani, és a kövérek sem azok, csak ha bebizonyosodik, hogy van kapcsolható betegségük.

De mennyivel könnyebb betegségnek hívni, mint tenni ellene!

Úgy van.. ezért kell a gyerekeket kirugdosni a számítógép elől, hogy lehet menni mozogni, sportolni, focizni, biciklizni, úszni, teniszezni, falatmászni, mert az alapokat akkor szerzi meg az ember (meg a mozgás szeretetét)

Saját magában ha kialakul egy igény a mozgásadagjáért, akkor az állóképesség is fokozatosan nő és jó esetben meg is marad felnőttkorban is. Sajnos sok esetben gyerekkorban nem alakul ki a mozgás iránti vágy, inkább tespednek a számítógép előtt, mert 100HHP pontos kigyúrtharcosnak lenni sokkal kényelmesebb gép előtt ülve lenni, mint mondjuk akárcsak városi szinten jó lenni valamilyen sportágban.

Ez a szülők hibája is. Ha a szülő kényelmesnek találja azt, hogy a gép neveli fel a gyerekét, és addig ő azt csinál, amit akar, akkor nem fogja sportolni küldeni, vagy ki a szabadba, ahol időnként rá is kell nézni.

Lusta szülőnek lusta gyereke lesz, és lustaság fél kövérség.

Nálunk pl nem volt gép mikor kicsi voltam, én voltam az aki meg se állt.

Annak idején 12-13 évesen már nem voltam kis darab, de egy 20 kg-val könnyebb mint most, és körbefutkároztam Balatonmáriáfürdőt, mert az volt a dolgom, és nem ültem a gép előtt, hiszen nem is volt.

Mégis mára, mivel tanulok, és ha nem is tanulok, de az elfoglaltságaim nagy része az egyetem miatt a géphez köt, nem mozgok, csak azt a 4-5 km-t amit nap mint nap lesétálok Pécsen év közben. Szóval ez nem csak a szülő hibája!

13:35 - vagyok. Egyébként a gyerek rettentő jó sporteszköz. Ő bulinak veszi, a szülő meg izmosodhat mellette.

Magamat is jól elszórakoztattam, amíg kitaláltam, hogy mire hogyan lehet "használni".

Most már két éves, de pl combra jól tudok úgy edzeni, hogy a gyereket ráültetem a lábamra, ő belecsimpaszkodik, én meg hátra (állva), vagy ülve előre emelgetem. Egyik kedvenc játéka, mert orvul nem mondtam meg neki, hogy sporteszköznek használom :)

De fej mögött tartva is lehet emelgetni, az tricepszre jó. Mondjuk ezt szigorúan ágyon, mert néha elejtettem, vagy kificánkolt a kezemből - így csak az ágyra huppant kb fél méter magasból.

Vagy felülést úgy csinálni, hogy ül a combomon, én meg minden felülésnél összepacsizok vele - aztán váltunk és egyszer jobb kéz (keresztbe), egyszer bal. Ugrókötél végét is a kezébe tudom adni, hogy "húzzon fel", persze hasizomból ülök fel, ő viszont örül, hogy milyen erős :)

Lábgyakorlatot szinte bármilyen lehet csinálni egy puhább szőnyegen, ha rácsimpaszkodik a lábszárra. Még négykézláb állva is lehet emelgetni. Még lábsúlyt se kellett vennem :)

Szerintem számfogalma még nincs, de annyit hallott már hangosan számolni, hogy kb 20-ig hallás alapján el tudja sorolni a számokat.