Alacsony termet ezredszerre?
Kedves Palm!
39 éve vértezem magam, de mára elfogyott a lendület, elég volt 39 év mindennapi küzdelme, belefáradtam. Segítségem nincs, nem igazán értenek meg. Pszichológiai tény, az emberek mindig a vélt, vaglós legkisebb ellenállás felé fordulnak. Hogy ne én legyek a legkisebb ellenállás 152 cm-rel igen csak nevetséges. Ha elmegyek, mint írtam (BKV) utánam jön, ha kinyitom a számat, akkor pattogok, hörcsög vagyok, nem értem a humort és élhetetlen vagyok, ha kérem, hogy ezt velem ne, még többet kapok. Ezek csak szemelvények a mindennapi megaláztatásomból, akár elhiszed, akár nem. Nem keresem a konfliktust, szeretnék eltünni, de ezt is írtam, nem hagyják, könnyebb engem kipécézni, mint egy kétajtós kanc**ányba belekötni.
válasza:Ok, én ezeket is értem. Mondjuk itt is már mindenkit megmartál, ne haragudj az őszinteségemért, de próbáltunk jóindulattal közeledni, segíteni, de csak kötöd az ebet a karóhoz. Gondolom a többiek ezért is vesztették el már a lelkesedésüket.
Az 160ommal (50 kiló) én se vagyok kétajtós kancalány, 26 éve élek Budapesten, és nem a legjobb környékeken forgok munkahely és szabadidő eltöltés kapcsán. Ennek ellenére egyetlen egyszer ért inzultus, az is inkább nevetséges, mint komoly, a buszon egy csövi megfogta a csípőm, mire ránéztem és halkan, de félreérthetetlenül közöltem vele, hogy "Ne nyúljon hozzám". Rémülten visszakapta a kezét. Ennyi volt.
Más hasonló paraméterekkel rendelkező (és nálam kisebb) ismerőseimtől se hallok soha ilyeneket.
Ettől függetlenül elhiszem, hogy te ezt éled meg, csak arra próbálok rámutatni, hogy NEM CSAK a világtól függ, hogy ezek érnek. De amíg ezt nem látod be, addig folytatódni fog. Árulkodók a mondataid, "szeretnék eltűnni" "megvédem magam". Te magad is áldozatnak tekinted magad.
Nem plusz centikre, hanem pszichológusra lenne szükséged. És ezt a legnagyobb jóindulattal tanácsolom, mert a problémamegoldás első lépcsője ez lenne.
Kedves Palm!
Nem gondolom, hogy mindenkibe belemarok akkor, amikor saját érzéseimről, tapasztalataimról írok! Nem azt írtam, hogy a válaszolók teszik ezt velem. A visszahúzódó viselkedés mióta indok a megalázásra. Miért váltok ki agressziót azzal, ha több teret engedek másnak, nem balhézom, nem szólók be, nem görénykedek, egyszerűen már túl udvarias vagyok.
Egy-két korábbi kolléganőm is hasonlóról számolt be gyengébb pillanataiban, ők azért nem mondták el a környezetüknek, mert nem kaptak kellő figyelmet, őket is lesöpörték. Zokogott a vállamon 50 éves nő, mert a 155-160 cm-vel mindennapos horror az élete. Ő sem mondta el szinte senkinek a megalázottságát, ha belekezdett, azt mondták, hogy túl érzékeny, örüljön neki, hogy legalább észreveszik. Nem lehet, hogy a környezetedben élő alacsonyabb ismerőseid is hasonló cipőben járnak, és már csak önvédelemből is azt mondják amit a környezete hallani akar, így álbiztonságba ringatják magukat, de ugyan ugy szenvednek legbelül?
válasza:Nem hiszem, hiszen jó barátok, elmondanák, ha ilyet tapasztanának, meg sokat mászkálunk együtt is, és komolyan életemben még ilyet nem hallottam. Lehet, hogy vidéken más ennyire a dolog?
Nem tudom, megteheted-e, de szerezz be egy bazi nagy kutyát, pl. rottweilert, és nevezd "Éhes"-nek. ;)
A lelkednek viszont tényleg nem ártana egy teljes generál, újra csak ezt mondom.
Kedves Palm!
Voltak, vannak barátaim, de ezekrők én nem beszélek velük, sosem tettem, és nem is fogom. Én vagyok a legalacsonyabb a baráti körben. Ha ruházkodásról, testmagasságról van szó, és mindig kimaradok a beszélgetésből. Hallgatom őket, és szavaikből kiderül, hogy ők sem sejtik, hogy van élet a szemmagaság alatt. Nem bántanak, nem emlegetik a szemembe a centimétereimet. Ők nem járnak velem kínai piacra, mert ott minden pici, és ők nem is szeretik. Megsúgom, a kínaival kell megalkudnom, de még ott is nehezen találok ruhát magamra. Alacsony termet, erősebb mellbőség és csípő. Ennyi, ezen a pszihomókus sem tud segíteni. 152 cm maradok, aki szinte ruhát sem kap magára. Javasoltak gyerekboltot, ott tudtam volna venni magamra aranyos hercegnős pólókat, vagy tiniknek való Hana Montanat. Talán 39 évesen nem ez a stílusom. A konfekció 36-38-as nem jó rám, ha a gatya derékban jó, nem jön fel a csípőmön, ha jó a csípőmre, 3-5 cm-rel eláll a derekamtól. Felsőruházatnál ugyan ez a téma, vaállban jó, akkor mellben nem, és fordítva. varratni nem tudok, drága.
válasza:Nyugi, a gatyák szabása ilyen, általában nekem sem jók, mert a popsim nagyobb, mint amekkorát a derekamhoz a konfekciószabók betippelnek. :D Úgyhogy ha véletlen találok egyet, azt rögtön megveszem.
Lazább fölsőkből viszont könnyen találni megfelelőt. Úgyis divatosak a laza, hosszabb tunikák. És csinosak is.
Kedves Palm!
Ruháim zöme a jó lesz, majd felhajtod, nem baj, ha kicsit hosszabb, nem baj, ha bő, leglább nem látszik ha hízol szöveggel kerülnek hozzám. Alacsonyaknak a bő dolgok nem jók, mert még inkább összenyomják őket (öltözködési tanácsadó, nem akadékoskodás) Nadrágjaimat kénytelen vagyok 5-7 évig hordani, ülepnél, comb között varrás tudomány nélkül foltozni, blúzaim az özönvíz elöttről valók. Itt is bejön a magas, anorexiás alanyok kiszolgálása, ránk nem gondol senki. Utána kérdeztem, megveszek egy ruhát ami nem kínai, hanem minőségi, persze nem passzol rám, varrónő készséggel elvállalja. Ma egy jobb ruháért a 8.000,-Ft nem drága, majd a varrónő átszabja 4-8.000,-Ft-ért. Eddigi életemben a ruha ára is megeröltető, nem hogy a varrónő díja. Maradnak a régi, és elnyűtt ruháim, ezzel is hansúlyozva, az eddig olvasottak alapján, hogy áldozat lehetek. Gyerek, és tini boltba nem mennék vásárolni, az sem erőístene meg női mivoltomban.
válasza:Kedves Kérdező!
Annyian írtunk már neked, annyiféle ötletet,de úgy érzem meg sem hallod, mindenre rögtön fújod a magadét. Igazából szerintem te nem kérdést akartál írni, csak a gondodat akartad,hogy valaki meghallgassa, hisz még a barátnőiddel sem beszélsz ezekről. Valaki írta,hogy akkor ők nem a barátaid.Egyet értek vele, milyen barátnő az akivel nem tudsz erről beszélgetni, és nem megy el veled vásárolni.
Az pedig hogy a bolti ruhát föl kell hajtani, ez bizony másnál is így van,hacsak nem a kifutóról jött le. Én már nem is nézem egy nadrág hosszát, ha felpróbáltam és csípőben, fenékben jó, akkor mehet a varrónőhöz.
Amíg te nem fogadod el magad olyannak amilyen vagy,akkor hogy várod el ezt másoktól?
válasza:Engem is szokott zavarni, hogy nem érem el a dolgokat a boltban. 156 cm-nek szoktam magam mondani, mert az már majdnem 160 :) Egyébként talán 154 cm lehetek, nálad tehát 2 cm-el magasabb. Az álommagasságom a 165 cm volt :D amíg még reménykedhettem abba, hogy növök (most 22 vagyok).
A mellem 75D-s, olcsó melltartót nagyon nehéz ilyen méretben találni (drágára nem telik). A lábam 35-ös, soha nem úgy megyek be egy cipőboltba, hogy na megnézem, hogy melyik tetszik. Bemegyek, megkérdezem, van-e 35-ös, legötbbször mondják, hogy nincs, fordulok is ki. Deichmannban szokott lenni azért pár db (általában nem olyanok, amilyen típusút épp szeretnék)
Persze nincs olyan nadrág, ami jó hosszúsgú lenne, de ez nem akkora gond. XS-es felsők simán jók rám, azokon semmit nem kell alakítani, egyedül inget nem tudok venni, de annyira nem hiányzik.
Jól esett ezeket így elpanaszolni :D
De jön egy nagy DE: még soha-de soha nem kaptam visszautasítást, ha valamit le kellett venni nekem a felső polcról. Kértem már meg fiatal srácot, nőt, idős néniket.. mindenki mosolygott és odaadta nekem :) Soha senki nem csúfolt a magasságommal (maximum néha viccelődnek, de nem bántásból). Mellettem is állt már meg kocsi, de nem azért, hogy törpének nevezzen.
Pedig legtöbbször én sem hordok magassarkút.
Nem értem, hogy hogyan lehet, hogy téged ennyi inzultus ér.
Van egy barátnőm, aki ugyanígy 150 cm körüli, emellé még 40 kg, és még ő sem panaszkodott nekem ilyesmire soha.
Kedves Válaszoló! 17:20
Köszönöm a hozzászólást, azonban, ha én nem fogadom el magam, DE udvarias vagyok, kérek, szépen kérek, akkor az már bárkit feljogosít, hogy bántson?
Kicsi gyerek korom óta cukkolnak, aláznak az alacsony termetemmel, persze, hogy megtanultam erről NEM beszélni.
Tini koromban (a legérzékenyebb korban) kapott alázás, cikizés igen csak be tud épülni és hallgatásra kényszeríteni. Boldog, és szerencsés az, aki nem vagy alig kapott ilyeneket. Nem elutasítás, és nem csak a magamét fújom. Sajnálom, ha soraimmal ezt váltottam ki belőled, akkor bocsánatkéréssel tartozom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!