Alacsony termet ezredszerre?

Talán ha többen olvassák ezeket, akkor rájönnek, hogy a 152 cm-es emberek is emberek, és nem rajtuk kéne gyakorolni, ha mással nem tudnak. Magas, dekoratív emberek ezerszer jobban boldogulnak, egyszer szólnak és íme, minden van, több is, mint amit kértek. Jövök én és társaim a 152 cm-es létben, kérnek, könyörögnek, megalázkodnak, és láss csodát, nem történik semmi. Ha szóvá teszem a másik bunkóságát, még több bunkóság lesz belőle, ha emberek között történik, akkor a sértegető mögé állnak...

Példa, BKV, középen a forgó részben csendesen állok, megállónál felpattan néhány rézbőrű, az egyik nézeget magának, már odébb mentem a második ajtóhoz, ő utánam jön, majd közli, hogy hazavinne kispárnának, és jól megb@**na, és már a kezében volt a jobb mellem. Szóvá tettem, nem épp a katolikus zsoltár szavaival, hogy azonnal hagyja abba, táguljon mellőlem. A buszon utazók reakciója: kinéznek az ablakon, így nem kell segíteni, mások röhögtek, egy férfi közölte, ha nem tetszik szálljak le, 10 perc múlva jön a következő busz.

Kedves Primabalerina!

Nagyon kedvesek a szavaid, de ha leírom, hogy mi szép rajtam, attól még nem fogom elérni a polcon a dolgokat, a kapaszkodót, és zaklatnak a buszon.

Nem akarok mást, csak azt, hogy mi a bánatért kötöszködnek Velem, mikor én nem kötök bele senkibe. Próbálok láthatatlan lenni, de nem hagyják.

Pozitívan is 152 cm leszek, akit szívesen cukkolnak, aláznak az emberek. Ugyan úgy hörcsög leszek, és pattogok, ha kiállok magamért. A jóból kicsit adnak-tól a hátamon a szőr áll, ez csak egy közhely és hárítás, ezt is rengetegszer kaptam meg álvigaszként.

Kedves Primabalerina!

Nem írtam le, de vidéken lakom, járda nuku, vasuti sinek mellől elhozott kövel leszórt padka van az utcánkban. Itt csak laposban lehet közlekedni bokatörés nélkül. Ez van, ez vidék, nem panasz, tény! Sajnos nincs minden sorban üres sörösrekesz, magammal meg nem vihetek egyet. Valóban rosszul fogalmaztam, hogy barátok, nem azok, ismerősök, kollégák akik cukkolnak, munkahelyet most nem igazán tudnék váltani, esélyem annyi, mint Szálasinak a főtárgyaláson. Volt arra is példa, hogy valakit megkértem segítsen, az beszólt, a második, pedig legyintett rám. Meddig kell eltűrnöm a legyintést, megalázást. Ezért született a B terv, ahogy az előzőekben is írtam. Valóban nem halok éhen, hisz vásároltam, de ugyan akkor nem azt amit szerettem volna, hanem azt amivel kénytelen voltam megalkudni.

Kedves Válaszoló! 00:49

Egyet neveletek belém, de azt alaposan, ahogy említed, a fejem nem hajtom le, az alacsonyak egyetlen mentsvára a feszes, kihúzott tartás, ez van, de ezzel sem megyek semmire. A sminket hazugságnak tartom, előbb-utóbb lekerül az arcodról, és megibnt csak ott a valóság, amit az emberek nem akarank elfogadni.

Pont hétfőn történt velem, hogy állok a buszmegállóban, épp egyedül, a nap a szemembe süt, ettől hunyorgok, mint bárki más, lelassít egy autó, tuc-tuc zene bömböl benne, az anyós ülésen ülő helyi macsó csávó kiszól, hogy Törpike! (ez voltam én) hiába vicsorítasz, attól még nem jön hamarébb! (nem hamarabb) a busz, majd mellém pöccinti az égő csikket, és még ki is köp a kocsiból! Mit vétettem nekik, ők álltak le mellettem, nem én intettem le őket, nem is ismerem őket, akkor...?